A nagyobbik ikernek
Egyszer volt, hol nem volt,
Rég nem volt, sosem volt,
Mindig lesz, tán igaz volt,
Ülj le mellém, nyiss egy bort.
Volt, hogy bolyongtam, s tekeregtem,
Volt, hogy tipródtam, s tekergettem.
Volt, hogy a szennyest teregettem,
De volt, hogy rendet teremtettem.
Voltam önmagam árnya,
S voltam sokaknak szárnya.
Voltam sokszor oly galád,
S voltam párszor jó barát.
Számot adunk-vetünk,
Olykor vesztünk, olykor nyerünk.
Egyszer halunk, de egyszer élünk,
Néha látunk, de sokszor nézünk.
Néha meglátunk, sokszor elnézünk,
Sokakra le, míg néhányra felnézünk.
Ki közel,, ki távol áll tőlünk,
Ki csak gyalogunk, ki már a hősünk.
Te is hős vagy kizsbarátom,
Mankóm vagy, s nem falábom.
Találtam újat, találtam érdekest,
Találtam beszédes szemet, fényesest.
Találtam téged, találtál engem,
Találtunk némi dinkaságot, ketten.
Látom benned az önzetlent, s az önzőt,
Az eltévedt bárányt, s a bátor őrzőt.
Hallgatok zokszót,
S hallgatok jó szót,
Hallgatok, s hallok
Igaz szót vallok.
Így hát kicsi pingvin,
Ki büfizik, meg fingik,
Jót csak egyet kívánok,
Rád holtomig vigyázok.