Portfóliók
inert létem IV.
mikor áldozatot keres a pupillatág végzet,
és pórusszűkültedben zsákutcádat érzed,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor jogokért sikolt az alázott öntudat,
és nem leled magadban az élhető utat,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor vérpirosan oltja el lámpáját a nap,
és vaksötéted felé gyors léptekkel halad,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor az elme elázott a létkáromlásban,
és magányra lelsz a padlócsikorgásban,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor óra üti sorra a számlálatlan percet,
és te fogod akkordba a fájó-giccs tercet,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor emlékezésekre ránt a pince bora,
és nincs kihez futni, nincs miért s hova,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor opálos csalásnak tűnik a minden,
és megnyugvás még csalásodban sincsen,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor megbénít a lét bizonytalansága,
és nincs veled más, csak lehelletpára,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor integritásod a tómélybe veszett,
és elvesztettjeid így önzőmód keresed,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor istent kiáltasz, megváltásod várod,
és élők közt keresed régen halott párod,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor éber-ébren ér fakó ősz reggeled,
és büszkeségkoronád fáradtan leteszed,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor beszűkült tudatod újra szárnyra kap,
és szembogarad isszák a félénk vershadak,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor kibomlott kontyként leng át a tavasz,
és nyárígéretedben szavak nélkül maradsz,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor elhinnéd újra, hogy ’érte’ érdemes,
és csókbokrétát dobva ígérnél végzetest,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor fáradtságodtól konyulsz a másikba,
és kegyetlen gondjaid kísérnek árnyékba,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor bukdosó napok tettek meg éhesnek,
és önkívületben szívod az ál-anyai mellet,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor angyalt látsz óvni ’őt’ és magadat,
és őrangyalotok is iszonyfagyva szalad,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor elfogytak már mindenhol céljaid,
és feszülten ostromlod parttalan partjaid,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor egyedül lépsz le a világ peremén,
és nincs szó már arra, ki neked az ’én’,
a hetedik kulcsot akkor se add!
és pórusszűkültedben zsákutcádat érzed,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor jogokért sikolt az alázott öntudat,
és nem leled magadban az élhető utat,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor vérpirosan oltja el lámpáját a nap,
és vaksötéted felé gyors léptekkel halad,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor az elme elázott a létkáromlásban,
és magányra lelsz a padlócsikorgásban,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor óra üti sorra a számlálatlan percet,
és te fogod akkordba a fájó-giccs tercet,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor emlékezésekre ránt a pince bora,
és nincs kihez futni, nincs miért s hova,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor opálos csalásnak tűnik a minden,
és megnyugvás még csalásodban sincsen,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor megbénít a lét bizonytalansága,
és nincs veled más, csak lehelletpára,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor integritásod a tómélybe veszett,
és elvesztettjeid így önzőmód keresed,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor istent kiáltasz, megváltásod várod,
és élők közt keresed régen halott párod,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor éber-ébren ér fakó ősz reggeled,
és büszkeségkoronád fáradtan leteszed,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor beszűkült tudatod újra szárnyra kap,
és szembogarad isszák a félénk vershadak,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor kibomlott kontyként leng át a tavasz,
és nyárígéretedben szavak nélkül maradsz,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor elhinnéd újra, hogy ’érte’ érdemes,
és csókbokrétát dobva ígérnél végzetest,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor fáradtságodtól konyulsz a másikba,
és kegyetlen gondjaid kísérnek árnyékba,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor bukdosó napok tettek meg éhesnek,
és önkívületben szívod az ál-anyai mellet,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor angyalt látsz óvni ’őt’ és magadat,
és őrangyalotok is iszonyfagyva szalad,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor elfogytak már mindenhol céljaid,
és feszülten ostromlod parttalan partjaid,
a hetedik kulcsot soha ne add!
mikor egyedül lépsz le a világ peremén,
és nincs szó már arra, ki neked az ’én’,
a hetedik kulcsot akkor se add!
