Portfóliók

Engem nem hívnak a harangok

és nem is tojáson lépkedek.

Értem csak csilingelnek…

Mocsárban járok bokáig,

majd elsüllyedek térdig, derékig…

Beteg(ség) szagot érzek.

Fájdalmas, erőltetett jajgatások.

Öregek… halottak.

Arcuk beleolvad a párna színébe,

kezük lelóg és néznek a semmibe.

Tekintetük szürke és ködös,

homályos, zavarodott - ők még élnek…

Nem tudják, hogy látom őket,

amikor álmodnak…

- olyankor átváltoznak -.

Undor és közömbösség…

Fájdalmas döbbenet:

nekem nincs ilyen szagom

és mégis köztük vagyok.

Elzárva, kirekesztve élek a létből!

„Zárt osztály”, „őrült nők ketrece”

és a kakukk is szálldogál a fészkére…

Kóválygó emberek csoszognak a folyosón.

Szürcsölik a levest.

Elernyedve fekszenek az ágyon.

Bambán bámulnak ki az ablakon.

Félek… tőlük… és magamtól.

Lassan „beteggé”, olyanná válok mint ők.

Itt ülök… egyedül… egy tolókocsiban…

út és úttalanság között… a semmiben…

Kilátástalan bizonytalanság,

türelmetlen közömbösség vesz körül.

Fehér leplesek lebegnek a fejem körül:

belgyógyászati esetek… voltak.

Most én is bambán bámulok ki

az ablakon,

de csak sötétséget látok -

ebédosztás.