Portfóliók
Diktátorok
Diktátorok
Hatásuk lebecsülhetetlen
Képzeljünk egy férfit, aki a Csendes-óceántól a Kaszpi-tengerig terjedő területen tizenhat millió férfira gyakorolt genetikai hatást, azaz genetikai mintája minden kétszázadik ma élő emberben megtalálható. De nem a Playboy-ban elhíresült Aga kánról van szó.
Inkább arról, hogy miért nevezte 1995 decemberében a Washington Post Dzsingisz kánt az „elmúlt évezred legfontosabb emberének”.
mert hogy amit tett, az Amerika felfedezésén is túlmutat.
A tudós szerző, ki nem kevesebb, mint egy tucat szaktekintélyre hivatkozik olvasmányos munkájában így érvel:” Ha Kolumbusz nem nyit kaput az Újvilág felé, helyette megtette volna más, hiszen rajta kívül sokakat hajtott a felfedezés láza. Ő és megbízói Indiát és Kínát akarták elérni. Miért éppen Kínát? Mert Kína gazdagsága az úgynevezett selyemúton szállított árúknak köszönhető a római időktől egészen a kereskedelmet korlátozó 7. századi iszlám hódításig legendássá vált, és mert Marco Polo két évszázaddal Kolumbusz utazása előtt újra megerősítette, hogy itt található a világ legmesésebb gazdagsága, s mindez a nagy kán, Kubiláj parancsnoksága alatt. Messire Polónak azért sikerült eljutnia Kínába, mert a 13. évszázadra az Eurázsián átvezető út ismét megnyílt; mégpedig azért nyílt meg, mert ebben az időben Európától Kínáig mongolok uralkodtak, Kubilájjal az élen; Kubiláj pedig azért uralkodhatott, mert birodalmi szerepkörét nagyapjától, Dzsingisz kántól örökölte.
Amikor a mongol birodalom darabokra hullott szét, Európát az újjáéledő iszlám kultúrák elzárták a Kínába vezető szárazföldi útvonalaktól. A tengereken természetesen tovább folytatódott a kereskedelem, ám ezeket az útvonalakat valójában az arabok, indiaiak, délkelet-ázsiaiak és maguk a kínaiak tartották ellenőrzésük alatt. Kolumbusztól eredt a nagy ötlet, átszelni az óceánt, nyugat felé megkerülni a Földet, és így eljutni Kínába. Amerika csak útba esett.
Így aztán egy sor, csaknem három évszázadon keresztül továbbgyűrűző véletlen összejátszásának köszönhetően Dzsingisz birodalmi látomása az Újvilág fölfedezéséhez és gyarmatosításhoz döntő módon hozzájárult.”
A globalizáció előfutárának birodalma utódjai életében volt a leghatalmasabb, majd az addig soha nem látott birodalom (lényegesen nagyobb, mint a római!) különálló entitásokra szakadt-Kína, Közép-Ázsia, Perzsia, Oroszország stb
Huszonkét év történelemtanítása után is csodálkoznom kellett ennek a gazdagon illusztrált kötet kapcsán. Ugyanis olyan neveket olvastam, akikről még csak nem is hallottam, noha nevükhöz egy húsz milliós népesség kiirtása fűződik. Komoly kárörömmel láttam, hogy a kötetben számos hölgy képviselteti magát, tehát a krokodilusagy, az agresszió fészke ott munkál a Botticelli-mintázatú szépségekben is.
Báthory Erzsébettel mi is képviseltetjük magunka (buzog bennem a jogos nemzeti öntudat), s öröm Vlad Tepes(Drakula) szerepeltetése, hiszen már neki is magyarigazolványa van. Mivel a világ kb. 150 állama közöl több országban van diktatúra, mint demokrácia, el kell gondolkodnunk, népben és nemzetben, de alany és állítmányban is. Salazar szerepeltetésével nem értek egyet: reformer volt, mint II. József, ezeket disztvingált angol, mint én, nem tartja virtigli zsarnoknak. Jó volt olvasni azokról a nőkről, kik országokra gyakoroltak óriási hatást(Lola Montez), és azt a kifinomult módszereket, ahogy II. Lipót belga király védekezett sikeresen a Belga-Kongóban elkövetett szörnyűségek ellen a világ akkori közvéleménye előtt
Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek, amikor a Diktátorok c. könyvét olvastam, mert bizony nemcsak olyan imperátorokról szól a könyv, akik a magánéletüket is katonai fegyelem alá hajtották, de szó van olyan tömeggyilkosról is, aki kormányzó volt és felesége söprűvel kergette az udvaron. Ha mi mind különbözünk egymástól, miért hasonlítsanak egymásra a diktátorok feleségei? -mondatja velem ez a gazdagon dokumentált könyv, ami főleg a korrupciók, pénzmosás és gazdasági manipulációk leleplezésében jeleskedik, úgymond az oknyomozó újságírás non plus ultrája.
Sajnos csak Dél-Amerika öt szereplőjéről szól a kötet, illetve a banánköztársaságok vezetői közé bekerült egy európai is: Slobodan Miloąević felesége is. A szerző mielőtt belekezd mondandójába, Salazarról és Sztálinról is ejt néhány keresetlen szót, innen tudható, hogy a „rettenthetetlennek” titulált ezredes választási csalással nyert, és manipulációk sorozatával maradhatott csak az elnöki székben. Úgy tarják, hogy Salazar nagyon mértékletes ember volt. Amikor ruhái kissé megkoptak, elrendelte, hogy fordítsák ki azokat, hogy tovább tartsanak. Ugyanakkor az életraját író, csinos Christine Garnier iránti szenvedélye nemegyszer ragadtatta túlzásokra. Egy portugál történész találó szavakkal jellemezte álszent életvitelét: „ A diktátort dicsfény vette körül, erényesnek akart látszani, és mivel idő hiányában nem lehetett jó családfő, a Hazával kötött házasságot. A Hazával ugyanakkor-mint azt a propaganda is mutatta -vérfertőző volt a kapcsolata: férj és apa is volt egyidejűleg.” Sztálint is rajtakapja a kötet szerzője. A Kreml urának felesége öngyilkos lett. A diktátor összetört, elárulva érezte magát. Megparancsolta, hogy adjanak ki egy rövid hivatalos kommünikét a felesége hirtelen haláláról, saját gyermekeinek pedig azt hazudta, hogy anyjuk halálát heveny vakbélgyulladás okozta. Eva Braun pedig kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, mert úgy érezte, hogy Hitler elhanyagolja. Az első esetben a maga ellen fordított pisztolygolyó csak a nyaki verőereket súrolta, a második esetben igen erős nyugtatókkal kísérelt távozni az életből, egy hátrahagyott szemrehányó levél kíséretében, melyben felpanaszolja, hogy Hitler hónapokon keresztül nem hívta telefonon. Spanyolországban sem ment minden rendben. A Carment nevelő apácák sokallni kezdték neveltjük zsebében talált szerelmesleveleket és szóltak az édesapának. A lány élt az alkalommal és meggyőzte apját, hogy tizenhat évesen eljegyezhessék. A vőlegényt Francisco Paulino Hermenegildo Teoduló Franco-ként ismeri meg a világ, ki mindössze 165 centiméteres magassággal áll, katonának, azzal a céllal, hogy „begyógyítsa a gyarmatai elvesztése miatt Spanyolországon esett sebeket.” Az eljegyzés után a szolgálat Francot elszólítja Montevideóból. Huszonnyolc évesen megbízták, hogy frissen rekrutált bűnözőkből Ceutában alapítson egy zászlóaljat. 1922-ben visszatér Montevidóba és a rá következő esztendő októberében feleségül vette Carment. A katonatiszt, feleségével az oldalán 1926-ban visszatér Afrikába, hogy leverje a marokkói függetlenségpártiak lázadását, s még ugyanabban az esztendőben magasabbra lépett a ranglétrán, ő lett Európa legfiatalabb tábornoka. 1928-ban megszületett a házaspár egyetlen gyermeke (Maria del Carmen Marco Polo), ami aztán szóbeszéd tárgya lett, mert az anyát senki nem látta terhesen, ráadásul azt suttogták, hogy örökbefogadott gyermek, mivel Franco a marokkói fronton elszenvedett hasi sérülése okán nem volt képes eleget tenni házassági kötelezettségeinek.
Külön fejezetet szentel a könyv Fidel Castrónak, aki hét gyermeket vallott be, de még két másikat a magáénak ismert el, s a szerelmet szívesen írta le a dialektikus materializmus fogalmaival. Fidel minden vezetőnél jobban, már-már a paranoiával határos görcsösséggel védte meg a magánéletét a nyilvánosságtól, s kényszerítette háttérbe a családját. Jelenlegi feleségének még a nevét sem említik sehol, de még a közös vagy más asszonytól született gyermekek nevét sem. A négy asszony közül egyik sem kapta meg a First Lady rangját, mert Castro nem vonta be őket a protokolláris kötelezettségeibe. Nem lényegtelen megjegyezni, mondja a kötet szerzője, hogy amikor valamely államfő a felesége kíséretében Kubába látogat, a kubai első asszony szerepét Vilma Espin tölti be, aki nem más, mint a Kubai Nőszövetség örökös elnöke és Fidel öccsének, a védelmi miniszternek a felesége. A CIA egyik legnevesebb Kuba-és Fidel Castro szakértője szerint ( Brian Latell) Castro magánéletéről rendelkeznek a legkevesebb adattal a világon.
A fiatal Fidelnek „jól mehetett”, mert a könyv szerzője leszögezi, hogy a forradalom 1959. január elsejei győzelmét követően nemcsak Fidel Castro, hanem a Sierra Maestra hegyeiből érkező gerillák szerelmi románcai is megszaporodtak, hiszen körbezsongták őket a fiatal lányok. A forradalmi láz első hónapjaiban lábra kelt a pletyka Fidel és a gyönyörű kubai modell és szépségkirálynő, Norka, között szövődő szerelmi kalandról. A forradalmat akkurát pontossággal megszervező Fidel más dolgokban kapkodóbb volt. A huszonhárom éves Jenny Isard, akit Castro 1960. szeptemberében, útban az ENSZ közgyűlésére menet ismert meg a New York-i reptéren így kommentálta a dolgot:” minden körülményeskedést kerülve. Csizmával a lábán, villámgyorsan célzott és lőtt.”
A sikertelen Moncada elleni merénylet után Castro egy darabig börtönbe került. Párhuzamos szerelmi viszonyt folytatott felesége mellett egy másik hölggyel. Egy alkalommal a censor összekeverte és fordítva tette a borítékba a leveleket. Véletlen volt?
A kiadó: Nigel Cawthorne: Zsarnokok – A történelem 100 legvéresebb diktátora
220x300 mm, 208 oldal, ára: 2.999,-Ft
A kötet az emberiség ellen elkövetett rémtettek hátborzongató krónikáján keresztül a száz legelvetemültebb zsarnokot mutatja be.
A könyv a leghírhedtebb despoták történetével foglalkozik: a Jézust már születésekor üldöző Nagy Heródestől a tömeggyilkos Adolf Hitlerig, az emberi történelem legpusztítóbb háborújának kezdeményezőjéig. Illusztrációkkal kiegészítve tárja elénk életüket, hogy miképpen ragadták meg a hatalmat; illetve a pusztítást és fájdalmat, amelyet maguk mögött hagytak.
A Zsarnokok őszinte soraival felkavaró és lenyűgöző módon jellemzi a politika és a hatalom sötétebb oldalait, feltárva a világ legaljasabb diktátorainak különös és szörnyű életét.
Kerekes Tamás
Diktátorok
Nigel Cawthorne
