Portfóliók

lassan kigombolom
blúzod, tenyerembe
fogom előtűnő
szavaid

ujjam szádra teszem,
de nem csitítani;
hanem hogy simítsa
ritmusod.

hátul, hajad alatt,
nyakad hajlatában
megkeresem azt a
nőrímet,

és csókkal lehelek
rá enjambement-t,
hogy érezd a sorvégi
lüktetést.

időmértéktelen
vágyam nem engedi,
hogy hexameterbe
spondeus

vegyüljön, így tiszta
daktilikus sorral
hatolok beléd, te
disztichon!

sorra sor jön, ahogy
vágyra kéj és vissza,
strófa strófa után:
fokozás,

majd újra és újra:
ismétlődő refrén
míg végül elfogynak
szavaink



buján nyújtózkodó
meztelen szótagok
hevernek szanaszét.
hallgatunk.