Portfóliók

Szuhanov álomélete
A kiadó: Geopen
info@geopen.hu
babucse@geopen.hu
www.geopen.hu

A probléma

„A cikk furcsa problémákat okozott Szuhanovnak.
Megkereste a könyvjelzőt az íróasztalán fekvő, ronggyá olvasott kötetben, melyet kinyitott, és újra elolvasta az egyik fejezet aláhúzott summázatát:„A szürrealizmus tehát joggal nevezhető a népárulójának, hiszen halálos ellensége minden emberi értéknek és hagyománynak. A tébolyt táplálja, és a közjóval szemben a dekadens közönyt kultiválja. Arra törekszik, hogy undorító vízióival a fantázia birodalmába űzze az egészséges embert, és eltérítse nemes céljától, a világkapitalizmus elleni harctól. Ennek következtében a szürrealizmus, mint irányzat semmiféle értékkel nem gazdagítja a szovjet nép fejlett művészi értékét és a művészetről alkotott képét. Mindemellett fokozott figyelmet érdemel egynémely károsabb vonása, így például megszállottsággá fajult vonzódása az iszonyathoz és a pornográfiához, mely Salvador Dali művében jut kifejezésre a legteljesebb mértékben.2
Szuhanov becsukta a könyvet, és egy darabig merően nézte az elegáns szürke vászonfedelet, amelyen szépen középre zárva ott állt egyre halványuló, lassan fényüket vesztő, de azért így is szépen csillogó aranybetűkkel a szerző neve-a sajátja. Aztán mélyen elgondolkodva, homlokráncolva félretolta a kötetet. A nyugati képzőművészetről írott monográfiája 1965-ben jelent meg, de még ma is találó megállapítások kiapadhatatlan forrása volt számára, amelyeket csaknem minden alkalommal szinte változtatás nélkül használhatott fel, hiszen csupán némi átfogalmazásra és csekély retusálásra szorultak húsz évvel ezelőtt papírra vetett magvas mondatai; most azonban érezte, sőt biztosra vette, hogy ezúttal valami mást-jobban mondva egészen mást várnak el tőle.”

A korosodó művészettörténet eddig alázatosan alkalmazkodó csinovnyikját Olga Grushin két gyermekével együtt, és fiatal feleségével ábrázolja regényében. Könnyen nemzedéki vita lehetne a mű tárgya, de tudjuk, hogy az orosz formalizmus lényegesen modernebb volt a saját korában, mint a megkövetelt, hagyománytisztelő kommunista művészet. A gyermekek példája arra való a szerzőnő tollán, hogy jelezze azt a hajszálrepedést, mely kataklizmává szélesül: a brezsnyevi bigott hagyományoknak vége, Ha a csinovnyik ragaszkodni akar íróasztalához, jól fizetett bürokrata életmódjához, akkor át kell stilizálnia kifejezési készletét és tartalmi mondanivalóját az eddig ostorozott szürrealizmusról. Közbe ez olyan pszichikai terhet ró rá, hogy abba az álomvilágba menekül, melyet évtizedekig ostorozott és elitélt. Mint tudjuk a szovjetorosz érában a művészi elítéltség egzisztenciális ellehetetlenüléssel járt (Nálunk Hamvas Béla az egyik eklatáns példa), de Grushin is beiktat egy találkozást egy egyáltalán nem képzeletbeli fiatalemberrel, Belkinnel, akit a brezsnyevi pangás eddig a szőnyeg alá sepert.
A kötet korosodó szereplőinek újradefiniálnia kell saját életüket, életművüket, és emberileg is más viszonyt kell kialakítani személyes környezetükkel. Rettenetes fájdalmakkal jár az átmenet. Szuhanov, a jó öreg rossz patriarchális viszonyoknak megfelelően nem talált nyakkendői miatt azonnal kész habozás nélkül kirúgni eddigi, évtizedekig hűségesen szolgáló cselédasszonyát. Tágas tabló, érzékletes korrajz, jeles történelni érzék és egyedi karakterek teszik vonzóvá ezt a letehetetlen regényt.

Orosz származású szerzőnőjét épp az USA tartja nagy becsben:
Olga Grushin (b. 1971) is an American novelist.
Born in Moscow, Russia to the family of Boris Grushin, a prominent Soviet sociologist, [1], she spent most of her childhood in Prague, Czechoslovakia[2]. She was educated at Pushkin Museum of Fine Arts, Moscow State University, and Emory University. In 1989 she received a scholarship to Emory University, where she graduated summa cum laude in 1993. She was naturalized in 2002, but still keeps the Russian citizenship[3]. Grushin has worked as an interpreter for President Jimmy Carter, a cocktail waitress in a jazz bar, a translator at the World Bank, a research analyst at a Washington, DC law firm, and, most recently, an editor at Harvard University's Dumbarton Oaks Research Library and Collection.
Her first novel, The Dream Life of Sukhanov written in English, was a New York Times Notable Book of 2006 as well as a Top Ten Books of 2006 choice by the Washington Post.
• The Dream Life of Sukhanov, novel (New York: Putnam's Sons, 2006) ISBN 0399152989


info@geopen.hu
babucse@geopen.hu

Előszó:
Az orosz folyóirat- és könyvkiadás az 1990-es évek elején állt át a piaci viszonyokra. Megszűnt az állami kiadók rendszere, s vele együtt az államilag támogatott irodalom is. Sorra alakították meg a magánkiadókat, viszonylag csekély tőkével, de annál nagyobb lelkesedéssel. Az emigráció több folyóiratát és kiadóját Oroszországba telepítette, mivel a sajtószabadság térnyerésével mind a szamizdat, mind a tamizdat magától értetődően elvesztette létjogosultságát. Mára a nyugati orosz nyelvű könyvkiadás (talán az egyetlen Izrael kivételével) jelentéktelenné vált. Kezdetben a kiadók a garantáltan rentábilis könyvek kiadását szorgalmazták, s ebben az időszakban az oroszországi könyvpiacot elárasztotta az angolból és franciából fordított értéktelen irodalom, a hétköznapi „misztika” piacbarát alkotásai és a politikai betsellerek. A 90-es évek közepére azonban konszolidálódott a helyzet; jelenleg az orosz könyvesboltokban irigylésre méltóan gazdag a választék. A klasszikus és a mai orosz irodalom, a külföldi szépirodalom és betsellerek, a tudományos és ismeretterjesztő irodalom egyaránt megtalálható a polcokon. Van már szép küllemű könyv is, igaz, elég drágán: természetesen a legszebbek a képzőművészeti kiadványok, melyek közül néhány már hazai nyomdákban és hazai papíron készült. Végre megjelentették az orosz szecesszió, avantgárd és szoc. art (Szomov, Kandinszkij, Filonov, Goncsarova, Kabanov és mások) képviselőinek olyan albumait is, melyekben szerepelnek az orosz múzeumok eddig raktárokban őrzött alkotásai és a magángyűjtemények anyagai. A könyvek körülbelül öt-nyolcezer példányban jelennek meg, kivételt csupán az orosz bestsellerek (például Marinyina, Daskova, Docenko bűnügyi regényei) vagy olyan nemzetközi sikerkönyvek, mint a Harry Potter képeznek. A könyvek ára jelenleg alig alacsonyabb a magyarországinál. A világirodalomból az angol nyelvű irodalmakon túl feltűnően nagy számban adnak ki francia, latin-amerikai és délszláv irodalmat. Sok fordítás készül a posztmodern filozófia, szociológia és az irodalomelmélet területéről, a könyvesboltok polcain ott sorakoznak Foucault, Baudrillard, Barth, Derrida, Ricoeur, Rorty, Habermas és mások művei, sőt a legfrissebb, a Magyarországon még ismeretlen „divatos” szerzők könyvei is. A könyvhiány azért nem szűnt meg teljesen: a moszkvai könyvkiadók által kiadott könyvekhez Szentpéterváron csak nehezen lehet hozzájutni, s ugyanígy rendszerint hiába keres az ember Moszkvában pétervári sikerkönyveket. Az orosz könyvesboltok gazdag választékkal rendelkeznek gyermekkönyvekből, sok szép kiállítású szakácskönyv, kertészeti és lakberendezési könyv közül lehet válogatni, s nagyon népszerűek a kulturált viselkedést és az etikettet tanító könyvek is. A vallási tematikájú könyvek (beleértve a nagyon színvonalas ortodox vallásfilozófiai irodalmat a 20. századelőről) vaskos kötetei szintén ott sorakoznak a könyvesboltokban, az ezoterikus irodalom azonban, amely még pár évvel ezelőtt elárasztotta az üzleteket, visszaszorult. Több könyvsorozatot is útjára indítottak az utóbbi években, viszont a tudományos intézmények által tervezett, az orosz irodalom és bölcselet klasszikusainak kritikai kiadása a pénzhiány miatt akadozik(Szőke Katalin)

Bevezetés:


Pelevint tartják a modern orosz próza mesterének. A 42 éves író elhárította a megtiszteltetést: - "A legnagyobb orosz írónak ezredesnek kéne lennie, én pedig tartalékos hadnagy vagyok" - nyilatkozta némi álszerénységgel, és hozzátette: "Nem is értem egyébként, hogyan lehetne ezen a téren valami hierarchiát kialakítani." Pelevinnek talán a szovjet korszak egyik nevezetes irodalmi tréfája jutott eszébe, amikor egy neves költő - éppen kifigurázni akarván a hivatalos hierarchiát - azzal az abszurd ötlettel állt elő, persze szigorúan barátai előtt: vezessék be az irodalomban is a katonai rendfokozatokat.
Napjainkban a teljesítményt minősítő kritika igazából nem létezik, s ha ritkán ad is életjelt magáról, legfeljebb a szakma olvassa, az olvasókhoz el sem jut. És minden megjelenhet, az irodalomra azonban nem, vagy alig figyelnek, a hajdani százezres példányszám pedig a rendszerváltás óta még a detektívregények esetében is az álmok világába tartozik. Ugyan már, ki emlékszik arra, hogy a peresztrojka idején a Novij Mir című folyóirat - elsőrendűen Szolzsenyicin műveinek első oroszországi publikációinak köszönhetően - több mint kétmillió példányban jelent meg?! Ma a Novij Mir - a többi, egykor tekintélyes folyóirathoz hasonlóan - jó, ha eléri a tízezres példányszámot. Csodálkozni nem kell, hiszen a statisztika szerint az oroszok 40 százaléka sohasem olvas, 52 százaléka nem akar, vagy nem tud könyvet vásárolni, és 34 százalékának egyáltalán nincsen könyv a lakásában.
A hajdan hárommilliós, ma tán harmincezres Lityeraturnaja Gazetában olvasom, hogy a legnagyobb moszkvai könyvesbolt, a Novij Arbat elején álló, még a hruscsovi időkben épített emeletes könyváruház közzétette kereskedelmi adatait. Ezúttal nem a kasszasiker bajnokait sorolták elő, hanem azokat, akiknek árusítása tekintélyt ad, hasznot azonban nem hoz a boltnak. Az első hely a nálunk is népszerű Ljudmilla Ulickájáé! A hatvanhárom éves írónő lényegében a szovjet irodalom korszakának lezárása után kezdte pályafutását. Talán Jurij Trifonov nyomain haladva a hétköznapok világát eleveníti meg részben önéletrajzi ihletésú regényeiben, novelláiban. Tavaly egy elbeszéléskötete (Cárunk gyermekei címmel) és egy újabb meséskönyve látott napvilágot. A második helyet a bevezetőben már idézett Viktor Pelevin foglalja el: ő tavaly egy nemzetközi pályázatra írott, a Minotaurus-mítoszt variáló A rettenet sisakja című regényével jelentkezett, valamint kiadták eddig kötetben meg nem jelent esszéit is. Az első öt között régi ismerős neve tűnik fel: a 74 éves Vaszilij Akszjonov immár négy és fél évtizede élvezi az olvasók (és a kritikusok) rokonszenvét. Nyilatkozik, publicisztikai tevékenysége ugyancsak kiterjedt, és legutóbbi regénye, egy történelmi témájú mű, Voltaire és a voltaire-ianusok, a hatalom és az alkotó bonyolult összefüggéseit jeleníti meg. Az az alkotó, akit sokan az orosz próza ezredesének látnak, Alekszandr Szolzsenyicin e lista nyolcadik helyét foglalja el. Szolzsenyicinről hamarosan újra sokat hallhatnak az oroszok: elkészült A pokol tornácán alapján forgatott tévésorozat, amelyben a 88. életévét taposó író is közreműködött. A nyugati (és a magyar) olvasók szívének oly kedves Viktor Jerofejev (legutóbb A Jó Sztálin című emlékiratszerű regénye látott napvilágot nálunk) a 10. helyen áll e statisztika szerint. Egy hellyel előzi meg a botrányokat ugyancsak kedvelő Vlagyimir Szorokint, aki Hruscsov és Sztálin elképzelt homoszexuális kalandjával szórakoztatta híveit, viszont egy hellyel lemaradt az ugyancsak botrányhívő Eduard Limonov mögött, akin, úgy látszik, az a néhány év börtön segített, amelyet mint a Nemzeti Bolsevik Párt vezére húzott le. Ám úgy tetszik, az új műveket ez nem pótolja. Még néhány helyezés az elitlistáról: az "orosz Svejk", az Ivan Csonkin alkotója, Vlagyimir Vojnovics a tizennegyedik ezen a listán; tizenhatodik helyen áll az orosz nacionalisták kedvence, az afganisztáni agressziót regényben dicsőítő Alekszandr Prohanov; Alekszej Tolsztoj unokája, Tatyjana Tolsztaja a tizennyolcadik, az ő intellektuális prózáját szintén ismerhetjük.
Természetesen vannak más statisztikák, más rangsorolások. Mindez nem nagyon változtat azon a tényen, hogy az irodalom mégiscsak háttérbe szorult. Egy érdekes író, az itt ismertetett lista ötödik helyezettje, Mihail Veller tette fel a keserű kérdést: "Miért nem olvassák Ajtmatovot manapság?" A válasz: "Akinek a gyöngyök kellenek, Nabokovot és Joyce-t olvassák. Akinek gondolatokra lenne szüksége, Schopenhauerhez és Arisztotelészhez fordul. Aki a divathoz igazodik, Bergyajevet veszi kézbe... A szovjet irodalom szupercsillagai a peresztrojka időszakában olyasformán egyesítették a különböző szellemi áramlatokat, mint ahogy a folyó deltájában egymásba ömlenek a különböző folyami ágak. A szabad állam és a szabad piac tág tengerén ezek az áramlatok szétváltak és eltűntek. A szovjet hiánygazdaságban a sajtkedvelők egyféle sajtot kaptak, más nem volt. Amikor százféle sajtot kezdtek kínálni, ki-ki választhatott ízlése és pénze szerint, kivéve azt az egyet, a régit, mert az már nincsen..."
http://209.85.135.104/search?q=cache:ZBrYJmLwH_cJ:nol.hu/article-proxy/402452/+modern+orosz+pr%C3%B3za&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu


A kiadó
A tehetségét eladó szürrealista festő napszámban írta a nyugati művészetet és avantgárd festőket pocskondiázó kritikákat, és amikor 1985-ben beköszönt Gorbacsov kora, képtelen elhinni, hogy fordul a kocka. Fájdalmában inkább álomlétbe menekül. Olga Grushin az USA bestsellerlistákat vezeti, kívülről támad, az USA területén él, de kiváló érzékkel, mély és alapos korrajzzal és lélekábrázoló tehetséggel jeleníti meg az átmenet problémáját Oroszországban,
http://www.olgagrushin.com/
Olga Grushin

Kerekes Tamás