Portfóliók

Álszent képkeretben
Lógok a falon…

mártírként éltem
le életemet
mert soha nem volt
az hogy te vagy mi
csupán én
szenvedés vagy bájcsevej
sosem szerettem
(mégis csak ezt tettem)
Nárcisz lógott fülemen

virágcserépből az élet
kidőlt
ez nem holmi metafora
csupa életkép

valóság és álom között
semmi sincs
ki ezt éli meg
ki meg a másikat

Kis herceg lenni egy holdon
nem kunszt
mindenkinek megvan a maga meséje
életet lehelni nem kell
meg van az írva

mondhatok én itt árvalányhajat
meg egyebet
vagy akár kék eget
hasonlítgathatok összevissza
ha azt úgysem értitek

minek a versbeszéd
minek a munka
minek az
ha meg van írva

nem érdekel a mű
eleget játszottam már vele
elmondhatom a maximákat
vagy az álszent dumát
talán ez is az
még mindig tán

gúnyolódom magamon
még most is ebben a versben

mégis
a boldogsághoz már csak egy kell

hagyni magamat a tükörbe nézni



2008. január 23.