Portfóliók

sárpettyes ruhát vetnek le magukról a fák.
nyárfaszösz-csomókat fon zsinórba az ár;
szórólapot hajtva a felázott betonon
mossa a várost az esőszagú nyár.

a trafik napilapjait nejlonréteg fedi.
beszédes áruját ázni nem engedi
az újságos sem – nem magáért tapos
az adok-veszek stressztől haragos,
önjáró, gyorsuló mókuskerekében;
míg a sarkon szalmakalapos,
garzonlakó huszonéves kedves
egy rövid, szürke záportól nedves
kartonruhában óvja a kínai divatot:
ő is akkor örülhet, ha mindent eladott.

a járókelők alva járnak -
a legtöbben korán kelnek.
élre vasalt nadrágot, lenholmit viselnek,
libabőrös karral futnak a munkának,
minden nap végére két estét kívánnak,
szép jövőt a gyereknek,
nyugdíjat a mamának,
árnyalatnyi biztonságot
az egész szűk családnak;

a nők sminkjét ellágyítják
az órák és az esőcseppek,
ahogy magas sarkaikkal a körúton tipegnek;
a férfiak nyakkendői déltájt már lazábbak,
kávéillata lesz a hűvös irodáknak,
billentyűzet enged a dolgos kezeknek,
végefelé járunk az elnyúlt tárgyalásnak,
csak az est szavára ernyednek a testek,
hogy reggel újra megfeszülve,
a szárítóról kapkodva a ruhát
kövessék egy mohó világ
mindig hívó szavát.

gyermekrajzok díszítik
a buszok párás ablakát.