Portfóliók
sornovella a rettentő meccsről
a tömeg tombol
hófarkasok a lelátón
a bíró szédülten szív egy dekket
és most rézszagú csattanás
igen, igen, a mérkőzés elkezdődött!
a pálya szép
a kommentár hangja ideális
a pára csíkokban segíti a lesállítást
teri és ferdinánd összemosolyognak
a párbajt teri nyeri
a rímbizottság bundát orront
de a mérkőzés tovább folyik
az angol flotta a baloldalon elúszik
a balszélső tekintete pazarul középre ível
igen, igen, és most
a híres csatár csettint egyet
a magyar málé a gyomrához kap, összeesik
az asszisztens könnyesen int
a krétapor fegyelmezi magát
hogy lesz ebből mese, hogy lesz ebből mese?
sebaj, még hátravan tizenkét kataszteri hold
tót és kovács összejátszanak
elgügyögnek az üres területen
hirtelen béla lerázza a csörgősipkát!
béla, béla, inad ne szakadjon!
szaladj, szaladj!
a közönség kalászt hint
béla nekirugaszkodik, a fegyvert a vállához emeli
igen, igen, most a napba néz és tüsszent!
a kísérlet nem talál kaput
a kalászok megrohadnak
és igen, kedves nézőink, most szünet
a játékosok lassan egy pontba sűrűsödnek
a bíró mobilon hívja pici pankát
a kemény mag is kedélyesen rágódik
a kezdőkörben színes pulik pattognak
dréher és boci a képernyőn kéretik magukat
lassan minden beduin beszivárog
a partjelző lehelete új
igen, és most turbék száll fel
beindul a második félidő
a lesállás változatlan
de mintha erősebben taposna teri
jaj, csak baj ne legyen!
teri kutat ás, szerencsére mély
eltűnik a mezőnyben
de figyeljünk csak, mi az ott?
hirtelen valaki beszalad a pályára!
fejét két kezébe temeti
kovácsról szomorúan foszlik a cérna
szabó is elérzékenyül
figyelni fiúk, figyelni!
ferdinánd közben álszakállt húz
a magyar kapus apjaként üdvözli
egy null oda
a közönségnek torkára fagy a fahéj
az edző csalódottan kolbászt süt
a kínai befektetők eldugják a neoncsöveket
ejj, ejj, de kár érte
és igen, már alig van hátra
a bíró az aráját nézegeti
tót már hozzá se nyúl a húsleveshez
teri boldogan lengeti az útlevelét
és ebben a pillanatban vége
az anyák vállukra veszik ráncaikat
az apák citromot köpnek
a játékosok szemfestéket cserélnek
a hófarkasok csorbultan hazakúsznak
a bíró megköszöni a törődést
már üres a légtér, a székek ásítanak
viszonthallásra, jövőre ugyanitt.
hófarkasok a lelátón
a bíró szédülten szív egy dekket
és most rézszagú csattanás
igen, igen, a mérkőzés elkezdődött!
a pálya szép
a kommentár hangja ideális
a pára csíkokban segíti a lesállítást
teri és ferdinánd összemosolyognak
a párbajt teri nyeri
a rímbizottság bundát orront
de a mérkőzés tovább folyik
az angol flotta a baloldalon elúszik
a balszélső tekintete pazarul középre ível
igen, igen, és most
a híres csatár csettint egyet
a magyar málé a gyomrához kap, összeesik
az asszisztens könnyesen int
a krétapor fegyelmezi magát
hogy lesz ebből mese, hogy lesz ebből mese?
sebaj, még hátravan tizenkét kataszteri hold
tót és kovács összejátszanak
elgügyögnek az üres területen
hirtelen béla lerázza a csörgősipkát!
béla, béla, inad ne szakadjon!
szaladj, szaladj!
a közönség kalászt hint
béla nekirugaszkodik, a fegyvert a vállához emeli
igen, igen, most a napba néz és tüsszent!
a kísérlet nem talál kaput
a kalászok megrohadnak
és igen, kedves nézőink, most szünet
a játékosok lassan egy pontba sűrűsödnek
a bíró mobilon hívja pici pankát
a kemény mag is kedélyesen rágódik
a kezdőkörben színes pulik pattognak
dréher és boci a képernyőn kéretik magukat
lassan minden beduin beszivárog
a partjelző lehelete új
igen, és most turbék száll fel
beindul a második félidő
a lesállás változatlan
de mintha erősebben taposna teri
jaj, csak baj ne legyen!
teri kutat ás, szerencsére mély
eltűnik a mezőnyben
de figyeljünk csak, mi az ott?
hirtelen valaki beszalad a pályára!
fejét két kezébe temeti
kovácsról szomorúan foszlik a cérna
szabó is elérzékenyül
figyelni fiúk, figyelni!
ferdinánd közben álszakállt húz
a magyar kapus apjaként üdvözli
egy null oda
a közönségnek torkára fagy a fahéj
az edző csalódottan kolbászt süt
a kínai befektetők eldugják a neoncsöveket
ejj, ejj, de kár érte
és igen, már alig van hátra
a bíró az aráját nézegeti
tót már hozzá se nyúl a húsleveshez
teri boldogan lengeti az útlevelét
és ebben a pillanatban vége
az anyák vállukra veszik ráncaikat
az apák citromot köpnek
a játékosok szemfestéket cserélnek
a hófarkasok csorbultan hazakúsznak
a bíró megköszöni a törődést
már üres a légtér, a székek ásítanak
viszonthallásra, jövőre ugyanitt.
