Portfóliók
Gajzágó Donáta "Légifolyosó" c. kiállításának megnyitó szövege
Kedves vendégeink!
A nagy szeretetre való tekintettel megidézzük önöknek a delejt. Ismét a megnyitó szövegben utánozzuk a megnyitott alkotói módszerét, de ma úgy válunk a művésszé, hogy nemcsak e szöveg kiagyalásakor, hanem hallásakor is a művésszé válunk. Ez lehetetlen, mert nincs mivé. A megnyitott úgy művész, hogy akkorát nyitott arra, amibe született, hogy csak egy iránnyá válhatunk legföljebb. Ezért nem mondtam igazat, amikor azt mondtam, hogy nem lesz mivé válnunk.
Ez az irány föl, föl, föl!
Ered anyagbaragadtságunk belátásából, ám abból is, hogy az anyagnak ez még nem volt elég, ha nyitottunk rá.
Mai delejelőadásunk arról fog szólni, hogy én, a művész, képeim segítségével meggyőzöm önöket arról, hogy önök itt vannak!
Mivel betekintettem és semmi különbséget nem találtam a közt, amit megélek és magam közt, ezért nem vethetitek a szememre, hogy látok.
Azt látom, hogy ha akarok élni, akkor látnom kell – ám nemcsak azt, ami anyagában jelen van, hanem ami anyagában mozog, és most inkább arra gondolok, hogy ami felé mozdul. Láttam, amint nem képes e tulajdonságáról lemondani, s míg egyet gondolok, közben is mozdulás van, mindannyiótok utánozza ezt, vele együtt muzsikál. Tömeghurkákat húztok magatok után, míg ezt kimondom, hogy tömeghurkák – vagy nem is, inkább tömeghurka-hurkok – addig is húztatok magatok után az alattatok mozgó föld általatok elhitt mozgása miatt egy kandúr nagy hurkot: csík az egész, iramodik, akár a nagymacska.
Ki lesz az, aki e forgatagból hihetőként lép elő?
Az, aki közvetíthet, az akiben van az anyagból is, de leereszkedett a lét felől. Minél jobban ereszkedik, annál vastagabb lesz az ajka, a művészettörténész ezt fogja mondani.
Köszönöm Donáta, hogy rám gondoltál. Annyit szeretnék még mindehhez hozzáfűzni, hogy a másik angyalos kép pedig, ahol nem a vízszintes csíkokból lép elő a nem férfi és nem nő, az épp kiegészíti az előzőt, igenli az üzenőlények létét, amint az anyaghoz képest valósabbak, a valós pedig számunkra elviselhetetlenségének tudatában türemkedik bele üzenőlényei alakjaiba.
Meg szeretném ragadni az alkalmat arra, hogy kortárs erényünket, a nyitottságot meggyűrűzzem fölfelé. Önök pedig, kedves vendégeink, immár valóban elhihetik, hogy itt vannak!
Ide kattintva elérhető Gajzágó Donáta blogja
A nagy szeretetre való tekintettel megidézzük önöknek a delejt. Ismét a megnyitó szövegben utánozzuk a megnyitott alkotói módszerét, de ma úgy válunk a művésszé, hogy nemcsak e szöveg kiagyalásakor, hanem hallásakor is a művésszé válunk. Ez lehetetlen, mert nincs mivé. A megnyitott úgy művész, hogy akkorát nyitott arra, amibe született, hogy csak egy iránnyá válhatunk legföljebb. Ezért nem mondtam igazat, amikor azt mondtam, hogy nem lesz mivé válnunk.
Ez az irány föl, föl, föl!
Ered anyagbaragadtságunk belátásából, ám abból is, hogy az anyagnak ez még nem volt elég, ha nyitottunk rá.
Mai delejelőadásunk arról fog szólni, hogy én, a művész, képeim segítségével meggyőzöm önöket arról, hogy önök itt vannak!
Mivel betekintettem és semmi különbséget nem találtam a közt, amit megélek és magam közt, ezért nem vethetitek a szememre, hogy látok.
Azt látom, hogy ha akarok élni, akkor látnom kell – ám nemcsak azt, ami anyagában jelen van, hanem ami anyagában mozog, és most inkább arra gondolok, hogy ami felé mozdul. Láttam, amint nem képes e tulajdonságáról lemondani, s míg egyet gondolok, közben is mozdulás van, mindannyiótok utánozza ezt, vele együtt muzsikál. Tömeghurkákat húztok magatok után, míg ezt kimondom, hogy tömeghurkák – vagy nem is, inkább tömeghurka-hurkok – addig is húztatok magatok után az alattatok mozgó föld általatok elhitt mozgása miatt egy kandúr nagy hurkot: csík az egész, iramodik, akár a nagymacska.
Ki lesz az, aki e forgatagból hihetőként lép elő?
Az, aki közvetíthet, az akiben van az anyagból is, de leereszkedett a lét felől. Minél jobban ereszkedik, annál vastagabb lesz az ajka, a művészettörténész ezt fogja mondani.
Köszönöm Donáta, hogy rám gondoltál. Annyit szeretnék még mindehhez hozzáfűzni, hogy a másik angyalos kép pedig, ahol nem a vízszintes csíkokból lép elő a nem férfi és nem nő, az épp kiegészíti az előzőt, igenli az üzenőlények létét, amint az anyaghoz képest valósabbak, a valós pedig számunkra elviselhetetlenségének tudatában türemkedik bele üzenőlényei alakjaiba.
Meg szeretném ragadni az alkalmat arra, hogy kortárs erényünket, a nyitottságot meggyűrűzzem fölfelé. Önök pedig, kedves vendégeink, immár valóban elhihetik, hogy itt vannak!
Ide kattintva elérhető Gajzágó Donáta blogja
