Portfóliók

Helyi médiasztárunk mesélt ma egy barátnőjéről. Megkérdezték egy neves eseményen, hogy mi a véleménye a kiállításról és a megjelent vendégekről. Ő talpig a kokain hatása alatt, hetykén válaszolt: „Kurva jól érzem magam.” Barátnője finoman megjegyezte, hogy nem a kérdésre felelt. Erre a lány: „Nem lehet valaki szép és okos egyszerre.” Később meghívást kapott egy másik média által szervezett rendezvényre. Így reagált: „Jaj, beszélnem is kell?! Gyerekek, én leszopok akárkit, csak beszélni ne kelljen!”
Hangos kacagás tört ki, én pedig bambán pislogtam és nyeltem egyet. Vicces történet, de nekem nem ment a nevetés. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy valaki ennyire a külsőségekre alapoz mindent, és nyugodt szívvel beletörődik abba, hogy neki ez jutott: a farokfogdosás. Nem hiszek a húsközpontúságban. A butaságnak is vannak fokozatai.
Egyik kolléganőm jut eszembe. Csodálatraméltóan buta! Nem elmélkedik az élet dolgairól, hétköznapi problémák töltik ki az életét, mint például a cipővásárlás vagy az izzócsere. Nem tudja a párja életkorát, csak azt, hogy mennyi pénzt kell neki leadnia naponta, és ezek után még ajándékot vesz neki a megmaradt kis pénzéből. A hajszárító beindításánál komoly nehézségekbe ütközött. Leginkább egy rovarhoz tudnám őt hasonlítani. Csak megy, teszi a dolgát, minden komoly megfontolás nélkül. Ha elétolnának egy falat a semmiből, bizonyára megfordulna és elindulna visszafelé, fel sem merülne benne a kérdés, hogy hogyan került oda az a fal, ami két perce még nem volt ott. Kolléganőim Krumplinak becézik. Néha azért irigylem, borzasztóan egyszerű, komplikációmentes élete lehet. Védve van a komoly csalódásoktól, ezek javát fel sem fogja. Még csak haragudni sem tud rá az ember, inkább segíteni próbálunk rajta gyámoltalanságában.
Nekem lételemem az, ami az anyag mögött lapul. A gondolataim, az érzéseim, a hosszas elemezgetések, örömök, csalódások… Ettől érzem magam élőnek. Jó vagy rossz, mindet akarom.
Berohantam, hogy mindezt leírjam, itt az öltöző hatalmas fésülködőasztalánál, a Vandától örökölt ruhámban. Most visszamegyek, és újra arcomra húzom a jól bevált alig-mosolyt. Vandáról később még be kell számolnom. Lényeges pont ő az életemben, még ha csak egy aprócska szeletet is kaptam belőle. Nem tudom, összehoz-e még vele a sors, és azt sem, hogy most éppen mit csinál. De remélem, megfontoltan cselekszik és boldog.

Svédországra gondolok. Sohasem jártam még ott, mégis mágnesként vonz. Nem tudom eldönteni, hogy a Svéd miatt, aki elindított bennem valamit tavaly, vagy csak úgy.
Tavaly láttam meg Őt. Teljesen véletlenül kerültünk egy helyre. Épp beszélgettem valakivel, amikor éreztem, hogy egy szempár átsiklik rajtam. Találkozott a tekintetünk. Másfél óráig figyelhettem őt, nem feltűnően, hiszen abban a pillanatban több száz szem bámulta velem együtt a színpadon. És még csak nem is zenész, mint akikkel együtt játszott. Odahaza Helsingborgban megvan a saját kis élete. Talán már nincsenek nagy céljai, régen családot alapított és békésen éldegél... Igazán nem értem magam, általában képes vagyok uralni az érzelmeimet. De úgy tűnik, vár rám valami odakinn. Ha nem is pont Ő, de valami miatt oda kell mennem. Folyamatosan eszembe jut Peter és az ország is, nem tudom kiverni a fejemből. Talán, mert annyira akartam, és nem sikerült? Még csak nem is beszéltem vele. Eltűntek. Az egész helyszínt bejártuk a többiekkel, de teljesen felszívódtak. Azóta elkezdtem svédül tanulni, útikönyveket vásároltam, svéd zenéket hallgatok. Azt hiszem, beleszerettem abba a hangulatba, ami másfél óra alatt átjárt tavaly, és azóta is azt keresem. Néhány hónap múlva talán újra találkozom vele. Mennyire leszek csalódott, ha mégsem? Mi lesz, ha üres kézzel jövök majd haza Helsingborgból? Vár ott rám valami? Ő vár ott rám? Egy belső hang azt súgja: „Menj az új kaland után.” A repülőjegyet mindenesetre pár napja lefoglaltam az eddig összespórolt pénzből, két fő részére. Csepke is velem tart.

Tegnap újra betért Alex a Táncoló Macskába. Ő az egyetlen, akivel jártam már „odafenn”, a Hetesben. A szado-mazo szobában. Csillogott a szeme a viszontlátás örömétől. Van ebben a srácban valami. Különös érzéssel figyeltem, ahogy másokkal beszélget. Mikor először járt nálam, én voltam az irányító. Érdekes új tapasztalat volt ez nekem. Fojtogattam egy kicsit, először finoman, majd egyre erősebben, aztán felpofoztam és leköptem. Elfenekeltem kézzel, később korbáccsal is. A szájába adtam egy dildót, és mélyen a torkáig nyomtam, hogy aztán a fenekében is megmeríthessem. Végül egyetlen érintésemtől elélvezett.
A második találkozásunk sokkal élvezetesebb volt, legalábbis nekem. Itt már hol egyikünk, hol másikunk irányított, igazi adok-kapok lett belőle, ami egy hatalmas, vad szeretkezésbe torkollott. Úgy éreztem, nem tudok leállni, az ösztöneimre hallgattam, állat módjára ziháltunk, ömlött rólunk a víz. Aztán feküdtünk pár percig csendben, majd végül ő szólalt meg: „Őrült vagy és egy őrült férfira van szükséged.” Reszkettek a végtagjaim, alig bírtam lejönni a lépcsőn, hosszú percekig csak fújtattam a gyönyörűségtől.
Ekkor indult el bennem valami Alex iránt. Egyrészt fura volt az érzés, hogy nem a magunk örömére járunk fel, hanem valójában fizet azért, hogy velem lehessen. Addig is feltűnt elegáns stílusa, csillogó kék szeme, formás teste, de a külsőség engem önmagában nem szokott megnyerni. Most viszont találtam benne valamit, egy bizonyos pluszt, amitől elkezdett tetszeni. Ezúttal hosszasan beszélgettünk, végre alkalmam nyílt jobban megismerni őt. Gazdag orosz családból származik, alig harminc éves. Gondtalan életet él: bár keményen dolgozik, megengedhet magának mindent, amihez épp kedvet kap, legyen az egy párizsi kiruccanás, vagy egy Dolce & Gabbana öltöny.
Beszélgettünk a szenvedélyéről és arról, hogy vajon miben gyökerezhet. Megmaradtunk annál az elméletnél, hogy a munkája miatt kimaradt az életéből az utasítások végrehajtása, a megalázkodás valaki előtt, és ez szexuális úton üt vissza. Viszont nem csak ennyiről lehet szó, figyelembe véve harmadik találkánkat. Ezúttal ő vette át a vezető szerepet. Olyan tenyérnyomokat hagyott a fenekemen, hogy alig mertem utána megpördülni a rúdon. Érdekes érzés volt kiszolgáltatva lenni, bár korántsem annyira izgalmas, mint közös erővel egymásba gabalyodni, ahogy az előző alkalommal. Viszont volt egy-két jelenet, amiért teljesen odavoltam. Még a bárban ültünk, amikor a szájába vett egy kortyot a pezsgőmből, belemarkolt a hajamba, hátrahúzta a fejem, és cseppenként a számba csorgatta. Persze senki nem volt ekkor a VIP bárban rajtunk kívül. Minden vágyam egy olyan szeretkezés lenne Alex-szel, amikor borzasztóan gyengéd, szinte hozzám sem ér, csak a leheletével simogat és megnyitja a csakráimat, míg én leszíjazva fekszem…