Portfóliók

"Éjszaka van és mind elhagytak engem" – szól egy asszony krisztusi magányban Szabó T. Anna Hangok a várakozásban című versében.

Hogy lehet-e krisztusi korról beszélni nők életéről szólván, felmerült már a Csillagszálló olvasói számára ismerős Tóth Krisztina költőnő Porhó című kötetével kapcsolatban is, amely kötetben maga a szerző tett többször utalást életkorára és eme életkor tagadhatatlan, nemtől függetlenül számvetésre kényszerítő jelentőségére.

"Az emberélet útjának felén", harminchárom évesen, Tóth Krisztinához hasonlóan rejtett és direkt utalások finom szövevényét létrehozva szól Szabó T. Anna – számaiban is üzenetet hordozó – kilenc ciklusba rendezett hatvanhat verse az olvasóhoz: "vegyük (…) / a sötét erdőt, harminchárom évem / dupla bilincsét (rámkattanni készül)" – zárja a kötetet a 33 című költemény.

Talán nem annyira számvetés, mint inkább leltár az Elhagy című kötet. Bár közvetlen Kosztolányi-reminiszcenciával nem találkozik az olvasó, a kötet-egész  a Boldog, szomorú dal "Van már…"-felütését idézi: elsősorban van gyerekem és férjem, van lakásom (bár több vers témája a költözködés, otthonteremtés, berendezkedés metaforikussá emelt hétköznapi probléma-köre) – s mintha  a hétköznapokon túlmutató vezérelv volna a kérdés: "Szívem minek is szomorítsam?"

Vissza-visszatér az anya, a gyermekeit, családját önmaga erejére rácsodálkozva védő-óvó nő esteli magánya (Alvó arcok; Három körül; Hangok a várakozásban; A nézés tárgya; Kaszál a szél) – de amit Szabó T. Anna eldalol, az mégsem a bánat, sokkal inkább A csúcson című vers centrumában álló, egyszerűségével kirívó, kétszavas mondatnak kifejtése: "Itt jó."

Itt jó – olyannyira, hogy a "jó" vagy egyéb elmeien egyszerű érzés elbeszélésének eszköze néha már nem is lehet rafinált hasonlat, jelzős szerkezet, csak ráolvasó-bájoló, kvázi-rituális szöveg; különösképp érvényes ez az erotikus versekre. Az egyszerűség bátorsága mégis veszélyt rejt magában: az olvasó néha azon kapja magát, mind formában, mind tartalomban mégis bonyolultabbra vágyik.

Több sötét avatná ragyogóbbá a Szabó T. Anna költészetére jellemző fényt? A "nincs"-re csengne meggyőzőbb rímként a "kincs"? Pedig nem csak a magánvilág boldogsága, de a külvilág, a test romlandósága, az elmúlás is jócskán témája a címével sem pozitív tartalmakat sugalló Elhagynak.

Egy biztos: Szabó T. Anna összetéveszthetetlen, finom hangja, amellyel mintha nem egyszer József Attila Ódáját hangszerelné női vallomássá (például Azt mondjuk: tűz, vagy lásd A mai nap utolsó mondatát), a mindennapok rendíthetetlenül himnikus megéneklése eléri azt a hatást, hogy szeretnénk hinni: az Elhagy verseinek költője itthon van "itt e világban" – s talán itt lehet "otthon az égben".

Magvető, 2006. 127 oldal (1990 Ft.)

(A recenzió megjelent a Csillagszálló 2006. decemberi számában.)