Portfóliók
Manzoni
Manzoni: Jegyesek
Palatinus Kiadó
info@palatinuskiadó.hu
Visszasírom az olasz reneszánsz korszakát. Nem minden dolog nyerte el tetszésem, Cellini Vita(Életem) c. vaskos önéletrajza például kétszáz év késéssel jelent meg, de a gátlástalan művészt és kalandort nem győzöm irigyelni, hisz művében szemrebbenés nélkül beismeri, hogy megölte vagy megsebesítette vagy féltucat barátját, de III. Pál pápa művészi érdemeire való tekintettel menlevelet adott neki művésztársa, Pompei meggyilkolása vétkében. Könyve tehát bizarr: a szépségkultusz olyan amoralitással keveredik, melyre csak a modern, skizofrén jelző alkalmazható. Némi sóvárgással gondolok Benvenutó Cellinire, s míg halbontó késem élesítem, azokra a kritikusaimra gondolok, akik hiányolják regényeimből az epikai ívet, és azokra a szerkesztőimre, kik műveimet habosnak, darabosnak, agy lazának minősítik. Míg halbontó késem élesítem, egy részt ara gondolok, hogy a darabos, habos minősítés nem szerepel Arisztotelész, de Lukács esztétikájában sem, másrészt egy huszadik rangú megyei szépirodalmi lap főszereplőjének kicsontozását hogyan ítélné meg a mostani pápa, XVI. Benedek. Az olasz irodalom egyébként is zűrös, mert Castiglione művében szereplő "galateo"(illemkönyv) kifejezés fejemben összekeveredik egy fagylaltmárkával, s végül is az a végeredmény marad meg bennem, hogy d’Annunzió korában, Mussolini ígéretéhez igazodva, a vonatok tényleg pontosan jártak Itáliában. Tulajdonképp az egész olasz irodalomban a verizmust szeretem, ahogy a Parasztbecsület-ben télleg megvillan a bicska, s Sparafucile is sziciliai módra szúr, azaz a sebben, amit okozott, többször megforgatja négyszögletű orgyilokját. Mindez csak abban a kontextusban értelmezhető, amelyben Manfred király 1266-ban bekövetkezett legyőzetése és megölése után a pápa véget vetett a nem túl hosszú szicíliai fénykornak.
Miközben halbontó késünk a csizmaszárban várja, barátságosan, a főszerkesztők és pályatársak felbukkanását, szögezzük le, hogy Manzoni az olasz irodalom , Dante és Tasso utáni harmadik klasszikusa, aki a tizenkilencedik század legnagyobb katolikus írója, de romanticizmusában némi realizmus is keveredik.( Madarász Imre)
A Jegyesek az író életművének koronája. 1840 után szépirodalmi műveket ez a híres milánói nem írt, csak értekező prózát. Lényegében ez a regény megalkotása óvta meg az itt közelebbről nem részletezendő megpróbáltatásokban, de utána zárkózott lett, politikai harcokban nem vett részt, azt azonban meg kell jegyeznem, hogy szenátorként tiltakozott az ellen-a pápa megrökönyödése ellenére-hogy Róma legyen Olaszország fővárosa.
Manzoni minden korábbi munkája (lírája és drámája) epikus irányba halad, s ennek összefoglalása a Jegyesek. A regényen 1827-től 1840-ig dolgozott és a vájtfülűek számára jegyzem meg, hogy elkészítette munkája "firenzei" változatát is, és regényének 1842-es kiadásának függelékeként publikált egy, a pestis terjesztéséről szóló értekezést, amelyben az ártalmatlanok megrágalmazása ellen emelt szólt. A mű rendkívüli sikert aratott, ez egyrészt Manzoni alapos történészi felkészültségének volt köszönhető. Újszerű műfaja, a szokatlan korfestés(éhínség, pestis, éhezés) a "rab Itáliát" festette meg. Szakított művében a hőskultusszal is, főszereplőként két egyszerű, két keze munkájából élő falusi fiatalt választott. Hősei ugyanakkor, a spanyol zsarnok, Don Rodrigo által elválasztott jegyesek, szenvedéstörténetileg antik mintára vezethetők vissza Heliodórosz). Renzo És Lucia sorsába belefonódnak a kor nagy történelmi eseményei és történelmi személyiségei. Míg Szerb Antal Manzoni szemére hányta, hogy "túlságosan egyszerű embereket választott könyve hőseiül", az olasz kritika joggal tiszteli a műben az "egyszerű emberek epopeiáját". ( Madarász Imre)
A mű pesszimizmusát a Gondviselés ellensúlyozza, mely itt nem csodákban nyilvánul meg, hanem a hit adta erőben, amely elviseli a sorscsapásokat. Abban viszont minden kritikus egyetértett, hogy Manzoni regényművészetének fő erőssége a korhangulat-teremtőképessége és jellemábrázolása, mely párját ritkítja az olasz irodalomban, s a recenzens hozzáfűzi, hogy a korabeli európai irodalomban is. A mű csodálói egyszerre a néprétegek és a magasabb szellemi kultúrával rendelkezők együttes táborából kerültek ki, s előrevetíti azt a megállapítást, hogy a regény a legnagyobb olasz regény, amely világirodalmi rangra emelte Manzonit.
Boldogult úrfikoromban az Eötvös magyar szakján Zemplényi tanár úr kötelező olvasmánnyá tette, hosszú, indázó regény, teli kacskaringókkal, de olyan regény, mely folyamatosan fenntartja a rokonszenvünket
A kiadó:
Alessandro Manzoni (1785-1873) az olasz romantika fő alakja. Élete halhatatlan főművében egy örök témát dolgoz fel, a szerelmesekét, akiket a történelmi körülmények elszakítanak egymástól. A cselekmény a XVII. század Lombardiájában játszódik, annak népét, urait, törekvő polgárait, közéleti embereit, bűnözőit rajzolja elénk mesterien a szerző. Nyomon követhetjük a két fiatal külön-külön átélt kalandjait, amíg igen bonyolult, változatos viszontagságok után végre újra találkozhatnak, és a sokszor tragikus helyzetek feloldásaként a tisztaszívűek elnyerik jutalmukat, a beteljesült szerelmet. Ebben a könyvben a Dantétől napjainkig terjedő dúsgazdag olasz irodalomnak egyik legszebb, legjobb és legfontosabb művével találkozhat az olvasó.
Jó szórakozást kíván
Kerekes Tamás
Cafe Stockholm
.
Palatinus Kiadó
info@palatinuskiadó.hu
Visszasírom az olasz reneszánsz korszakát. Nem minden dolog nyerte el tetszésem, Cellini Vita(Életem) c. vaskos önéletrajza például kétszáz év késéssel jelent meg, de a gátlástalan művészt és kalandort nem győzöm irigyelni, hisz művében szemrebbenés nélkül beismeri, hogy megölte vagy megsebesítette vagy féltucat barátját, de III. Pál pápa művészi érdemeire való tekintettel menlevelet adott neki művésztársa, Pompei meggyilkolása vétkében. Könyve tehát bizarr: a szépségkultusz olyan amoralitással keveredik, melyre csak a modern, skizofrén jelző alkalmazható. Némi sóvárgással gondolok Benvenutó Cellinire, s míg halbontó késem élesítem, azokra a kritikusaimra gondolok, akik hiányolják regényeimből az epikai ívet, és azokra a szerkesztőimre, kik műveimet habosnak, darabosnak, agy lazának minősítik. Míg halbontó késem élesítem, egy részt ara gondolok, hogy a darabos, habos minősítés nem szerepel Arisztotelész, de Lukács esztétikájában sem, másrészt egy huszadik rangú megyei szépirodalmi lap főszereplőjének kicsontozását hogyan ítélné meg a mostani pápa, XVI. Benedek. Az olasz irodalom egyébként is zűrös, mert Castiglione művében szereplő "galateo"(illemkönyv) kifejezés fejemben összekeveredik egy fagylaltmárkával, s végül is az a végeredmény marad meg bennem, hogy d’Annunzió korában, Mussolini ígéretéhez igazodva, a vonatok tényleg pontosan jártak Itáliában. Tulajdonképp az egész olasz irodalomban a verizmust szeretem, ahogy a Parasztbecsület-ben télleg megvillan a bicska, s Sparafucile is sziciliai módra szúr, azaz a sebben, amit okozott, többször megforgatja négyszögletű orgyilokját. Mindez csak abban a kontextusban értelmezhető, amelyben Manfred király 1266-ban bekövetkezett legyőzetése és megölése után a pápa véget vetett a nem túl hosszú szicíliai fénykornak.
Miközben halbontó késünk a csizmaszárban várja, barátságosan, a főszerkesztők és pályatársak felbukkanását, szögezzük le, hogy Manzoni az olasz irodalom , Dante és Tasso utáni harmadik klasszikusa, aki a tizenkilencedik század legnagyobb katolikus írója, de romanticizmusában némi realizmus is keveredik.( Madarász Imre)
A Jegyesek az író életművének koronája. 1840 után szépirodalmi műveket ez a híres milánói nem írt, csak értekező prózát. Lényegében ez a regény megalkotása óvta meg az itt közelebbről nem részletezendő megpróbáltatásokban, de utána zárkózott lett, politikai harcokban nem vett részt, azt azonban meg kell jegyeznem, hogy szenátorként tiltakozott az ellen-a pápa megrökönyödése ellenére-hogy Róma legyen Olaszország fővárosa.
Manzoni minden korábbi munkája (lírája és drámája) epikus irányba halad, s ennek összefoglalása a Jegyesek. A regényen 1827-től 1840-ig dolgozott és a vájtfülűek számára jegyzem meg, hogy elkészítette munkája "firenzei" változatát is, és regényének 1842-es kiadásának függelékeként publikált egy, a pestis terjesztéséről szóló értekezést, amelyben az ártalmatlanok megrágalmazása ellen emelt szólt. A mű rendkívüli sikert aratott, ez egyrészt Manzoni alapos történészi felkészültségének volt köszönhető. Újszerű műfaja, a szokatlan korfestés(éhínség, pestis, éhezés) a "rab Itáliát" festette meg. Szakított művében a hőskultusszal is, főszereplőként két egyszerű, két keze munkájából élő falusi fiatalt választott. Hősei ugyanakkor, a spanyol zsarnok, Don Rodrigo által elválasztott jegyesek, szenvedéstörténetileg antik mintára vezethetők vissza Heliodórosz). Renzo És Lucia sorsába belefonódnak a kor nagy történelmi eseményei és történelmi személyiségei. Míg Szerb Antal Manzoni szemére hányta, hogy "túlságosan egyszerű embereket választott könyve hőseiül", az olasz kritika joggal tiszteli a műben az "egyszerű emberek epopeiáját". ( Madarász Imre)
A mű pesszimizmusát a Gondviselés ellensúlyozza, mely itt nem csodákban nyilvánul meg, hanem a hit adta erőben, amely elviseli a sorscsapásokat. Abban viszont minden kritikus egyetértett, hogy Manzoni regényművészetének fő erőssége a korhangulat-teremtőképessége és jellemábrázolása, mely párját ritkítja az olasz irodalomban, s a recenzens hozzáfűzi, hogy a korabeli európai irodalomban is. A mű csodálói egyszerre a néprétegek és a magasabb szellemi kultúrával rendelkezők együttes táborából kerültek ki, s előrevetíti azt a megállapítást, hogy a regény a legnagyobb olasz regény, amely világirodalmi rangra emelte Manzonit.
Boldogult úrfikoromban az Eötvös magyar szakján Zemplényi tanár úr kötelező olvasmánnyá tette, hosszú, indázó regény, teli kacskaringókkal, de olyan regény, mely folyamatosan fenntartja a rokonszenvünket
A kiadó:
Alessandro Manzoni (1785-1873) az olasz romantika fő alakja. Élete halhatatlan főművében egy örök témát dolgoz fel, a szerelmesekét, akiket a történelmi körülmények elszakítanak egymástól. A cselekmény a XVII. század Lombardiájában játszódik, annak népét, urait, törekvő polgárait, közéleti embereit, bűnözőit rajzolja elénk mesterien a szerző. Nyomon követhetjük a két fiatal külön-külön átélt kalandjait, amíg igen bonyolult, változatos viszontagságok után végre újra találkozhatnak, és a sokszor tragikus helyzetek feloldásaként a tisztaszívűek elnyerik jutalmukat, a beteljesült szerelmet. Ebben a könyvben a Dantétől napjainkig terjedő dúsgazdag olasz irodalomnak egyik legszebb, legjobb és legfontosabb művével találkozhat az olvasó.
Jó szórakozást kíván
Kerekes Tamás
Cafe Stockholm
.
