Portfóliók
Labdázások a fikcióval
1. deka: Széljáték
Mindig a szélen futok, ha passzolsz, jó helyen lesz minden, sőt meg is mutatom, hogy hogyan lesz jó helyen. Mert minden alkalom egy-egy alkalom egy újabb átélésre, ez utóbbiak hátul összegyűjthetők tapasztalattá, amelyeket aztán - vigyázat - vagy átél az ember vagy nem: a fikció számtalan és elvarratlan szálán sorra csillannak meg a lehetőségek, ahogy a fény szokott a nagy üstökű giccslámpa végződésein, a hasonlóan számtalan műanyag csillagon. Föléjük a Napot tejfölösflakonként lehetne elképzelni, közepében izzó "ÚJ!" felirattal. De majd adunk mi ennek a Napnak, elő csak a kiskanalat, hiszen kell a fehérje (kitartó labdázáshoz pláne). A nagy aminosavak foltja nő ölében szárad, aki szép, milyen szép - remélem, őrá fog majd hasonlítani a kis szélső.
2. deka: Két veterán játékos
Április elején Micimackó is sokat sportolt, azon a délutánon éppen Malackához kocogott át egy kis beszélgetésre. Ilyenkor rendszerint figyelmesen hallgatta tömzsi testének apró fújtatásait, s ezzel egyidejűleg - szórakozásul - vidám rímeket fabrikált. Éppen egy kis kitérőt tett a Százholdas pagony felé, mert nagyon tetszettek neki az ottani vén fák, amikor valami borzasztó dolog történt...
Így hát negyed óra múlva a joggal várt dudorászás helyett nagy hallgatásba burkolózva nyitott be Malacka házába. Az vígan pattant fel a tűzhely mellől, és látta, hogy Micimackó valamit (Malacka utólag így mondta: valami dolgot) tart a mancsában. Ezért, a köszönésről megfeledkezve, azt mondta: - Úgy emlékszem, neked ritkán szokott lenni valami a mancsodban. - Azután felderült: - Stopperórával méred az időt?
- Nekem nincs stopperórám. - mondta Micimackó nagyon gondterhelten. Megmutatta a Dolgot Malackának : - A Százholdas pagony mellett léptem rá. Olyan kicsi volt, hogy nem vettem észre. - Azután lassan hozzátette: - Azt hiszem, agyontapostam.
(- Ez nem jó, Micimackó nem tesz ilyet. - szólt közbe nőm, szemrehányóan felpillantva. - Nem is ért az agyontaposáshoz! Ő csak egy egyszerű medvebocs. Micsoda butaság.
- De hát véletlenül lépett rá! - erősködtem volna, de nem engedett: - Akkor sem jó és kész. Találj ki valamit.)
Így hát Malacka közelebbről is szemügyre vette a Dolgot, és rövid gondolkodás után azt mondta: - Úgy látszik, mintha még élne. Az előbb megmozdult. - Itt összeráncolta a homlokát: - Hm, mindenképpen jobb lenne, ha élne. Ne vigyük el Bagolyhoz?
- Elvisszük - bólintott Micimackó. - Ő ért az ilyesmihez. Előreengedte Malackát, és kifelé menet még hozzátette: - A sportolást is ő mondta.
3. deka: Árnyjáték
A sajtvágás bajnoka udvariasan visszamosolygott a nénire, azután a következő vásárlóhoz fordult, hogy jó napot, és hogy mit adhat.
Különös férfi állt a túloldalon, figyelmesen tanulmányozva a pult üveglapja mögött unatkozó termékeket. Amikor megszólalt, mélyről jövő, fakó hangjára a sajtvágás bajnoka úgy rezzent össze, mint aki vihar dörrenésére ébred:
- Ementálira lenne szükségem. - Utána kis mosollyal: - Sokat kérek belőle.
Az ellentmondást-nem-tűrést a sajtvágás bajnoka (jó orra miatt) mindig megérezte, így most is habozás nélkül munkához látott. Hátrament a fiókokhoz, és a legalsóból kivett egy speciális kést. Nyolc másodperccel később már szakértő szemmel méregette a kínálkozó kerekeket, majd a megfelelő példányból levágott egy bizonyos darabot. Becsomagolta, és leméretlenül a pult síkjára tette (ezzel mintegy érvényt is szerezve hangzatos titulusának).
Az irracionális térfogatú sajttömb búcsút intett neki, a sajtvágás bajnoka pedig visszakacsintott - azután a következő vásárlóhoz fordult, hogy jó napot, és hogy mit adhat. Szeme sarkából még látta, hogy Örkény István szelleme bosszúsan indul el a kettes pénztár felé.
4. deka: Előjáték, idézőjelben
Az író azt írta: "B...ni akár az állatok"
alá pedig ezt:
"Mivel ki történt? Nyilatkozhatunk-e környezetünkről környezetünknek? Töprengjünk ezen, barátaim."
Ezeket a dolgokat a "Deréktáji izmok vasár- és ünnepnapokon" című könyvébe szánta, melyről majd a pszichoanalitikusok a pszichoanalízis segítségével fontos információkhoz jutnak. E kritikusok el nem múló örömére azonban a könyv nem készült el, az író pedig rossz életűnek, túl nagy szárnyú albatrosznak, sőt: hitvány cserejátékosnak gondolta magát.
A Jóisten sokáig töprengett rajta, mit is tegyen vele - majd úgy döntött, hogy legyen neki olyan "teljesen normális" élete. A végén mindenki jól jár tehát: én is, az igazság is, a fikció is.
5. deka: Egy magán hangjáték
Ünnep van, bál van. Felszedték a parkettát a fejemben, úgy táncol, pezsgőzik a világ. Mint minden összejövetelen, itt is van egyvalaki, nem én, aki a többin túltesz - övé lesz a holnapi összeírásnál az "Éjszaka császára" cím. Intek, hogy óvatosan vezessék át a kisterembe, és takargassák be. Nyikordul a szék, fordulok vissza a semmitmondó, széteső szilveszterbe (ezután ápolt körmömmel a pulton vakarok, játszi könnyedségben).
Új pár jön. Lesegítik róluk a kabátot, rivalgás, pezsgő pusszan, hol voltatok az úristenit. Üres pohárnak nincs becsülete! mint ahogy az énekesnőnek sincs, mert énekesnő sincs, hm, tehát üres pohár sincs... Ezt megbeszélni telepszem oda mellém:
- Hogy volt azzal az énekesnővel?
Mittudomén, nem emlékszem, régen volt. És most különben is a házigazdaságra kell figyelnem.
- Ja, bocs.
Nem történt semmi. Közöttünk sem, amúgy sem.
6. deka: Nem játék
A tüntető tömegen átvágva azt gondolta el magában - valljuk be: kissé filozofikusan - az Ember Aki Nem Jár Temetésekre, hogy az eddigi kettősség (úgy mint adok-kapok) helyett a hármasság (eladok-adok-kapok) jobban illene rá a világ viselt dolgaira. Tehát A személy eladja B személyt/dolgot C személynek. Előző kettő jellemzője és mértékegysége a kevés, utóbbié a nagyon-nagyon sok. Az A, B és C halmazokat összekötő ajtóknál szakemberek vigyáznak, véletlen módba kapcsolt gépek szabályoznak (mit? ezt-azt); így átjuthat egy okos fej, egy gólt rúgó láb vagy egy hősiesen küzdő szív. Hol vagyunk éppen, s melyik kasztba kerülhetünk - vetődhet fel a kutató kérdése ebben az éppen aktuális formában, de persze mindig ugyanazon szubsztanciára vonatkozóan: iratainkban C áll, miközben sorban állunk B-ért (esetleg tüntetünk ellene), A pedig ekkor már hol van (nagy autóba ül, s úgy hajtat el: sziasztok!).
A temető portása az okmányba pillantott, és határozottan megrázta a fejét. Az Ember Aki Nem Jár Temetésekre ezen a ponton pénzzel próbálkozott, de hiába. Az előző elméletet (helytelenül) alkalmazva arra az eredményre juthatott, hogy ide, úgy látszik, nem lehet mindenkinek átjutni. De hát minek is.
7. deka: Üzekedősdi, ismeritek ezt a játékot
A lány előtte azt mondta, hogy: "Mittudomén... én nem az eszemmel szeretlek." Köznapi - tehát érthető - ingerültségét egy idő múlva cicás hangvétel váltotta fel: "Honnan volt meg a kottám?"
Bizony sajnálatos, hogy én még ehhez is hozzáfűzök valamit. Azt, hogy nekem a női társaság minden érzetemet megmozgatja.
8. deka: A kind of game in New York
A többiek a másik asztalnál férfiasan röhögtek: éppen felidézték René barátunk húsforgató mozdulatait, melyeket a mexikói(!) séf többnyire eltanult magyar trágárságokkal körített. Ő volt a P.J.'s Pizza egyik sztárja, aki fiatal kora ellenére vakító aranyfogakat hordott a szájában, azokkal ilyenformán artikulálva: - Fászóm! Que pasa, amigo? A Fászomm! - Azzal kivitt a hátsó udvarra, és szörnyű Buickja felé mutatott: - Fifty dollars, Endy! It's yours! You like it?
Én közben már átültem ehhez az asztalhoz, és éppen azt mondtam: - Inti habibi. - Nem jó, nevet a szemben ülő arab lány, ha férfi mondja nőnek, akkor nem így van. Leírhatatlanul szépnek látom (igen, itt következne a fikció), aztán koccintunk valamivel, hát ezt biztosan nem lehet visszaadni. Meg is tartom, miközben a falon sárgára vált a lámpa, azaz tíz perc múlva záróra lesz. Indulunk tehát a pult felé, és én immár helyesen azt mondom neki, hogy inti habibti - és hogy mi mindent jelent ez.
9. deka: Fáradt szellem játéka. Álmodban
falusi kocsibejáróban álltál, még vakációzó kisgyerekként. Természetesen egy nő kukkantott be balról, és kérdezett valamit; néhány pillanatra megtántorodtál - igyekezvén kihasználni a becsapós álombéli időt -, hogy ki is lehet ő, ő, aki téged nagyon érdekel. Hangok, mozdulatok ugranak be... és indulnak el tekerős kisautón a (falu)határ felé; dédapád bottal bicegve kíséri őket - pedig ők te vagy! -, időnként utánuk szólva: - "Lágáne! Csekaj malicsko!" (Lassan, várj egy kicsit!)
Végre egyenletes, távoli daráló búg, végighúzod az ujjad az alkarján, és rájössz, hogy nem ismered ezt a nőt, pedig "jelenleg" meghalnál érte. De álmában nem szokott meghalni az ember.
Nincs vége. Este a nádasban vérző lábbal hallgattad a falubéli gyerekek ijesztő meséit, elalvás előtt pedig nem csodaszép nőkre, hanem a szemközti háztetőre gondoltál, ahol a szél zúgására táncolnak a mindenféle kockafejű rémalakok.
10. deka: A felvágott játékos
Rossz ütemben csúszott be az élet, meghalt a nagyapám. Iskolapadban ilyenkor így szólt a kérdés: "Mit csinál a gép?" A helyes megfejtő pedig tanulmányozta a sematikus ábrát, rajta a nagy hasú géppel, amelybe fönt bedobtak egy valamilyen számot, lent meg kitojt egy másikat. (Az olyan szavak mint "művelet" vagy "elv" akkoriban még a nyelv langue, azaz alkalmazható oldalán pihentek.)
Jelen esetben kijön alul ez a pár sor. De hogy mit csinál a gép, az talán örök "matekommunikációs" rejtély marad.
Én mindenesetre hiányolom és megírom őt.
1997 június-július
Mindig a szélen futok, ha passzolsz, jó helyen lesz minden, sőt meg is mutatom, hogy hogyan lesz jó helyen. Mert minden alkalom egy-egy alkalom egy újabb átélésre, ez utóbbiak hátul összegyűjthetők tapasztalattá, amelyeket aztán - vigyázat - vagy átél az ember vagy nem: a fikció számtalan és elvarratlan szálán sorra csillannak meg a lehetőségek, ahogy a fény szokott a nagy üstökű giccslámpa végződésein, a hasonlóan számtalan műanyag csillagon. Föléjük a Napot tejfölösflakonként lehetne elképzelni, közepében izzó "ÚJ!" felirattal. De majd adunk mi ennek a Napnak, elő csak a kiskanalat, hiszen kell a fehérje (kitartó labdázáshoz pláne). A nagy aminosavak foltja nő ölében szárad, aki szép, milyen szép - remélem, őrá fog majd hasonlítani a kis szélső.
2. deka: Két veterán játékos
Április elején Micimackó is sokat sportolt, azon a délutánon éppen Malackához kocogott át egy kis beszélgetésre. Ilyenkor rendszerint figyelmesen hallgatta tömzsi testének apró fújtatásait, s ezzel egyidejűleg - szórakozásul - vidám rímeket fabrikált. Éppen egy kis kitérőt tett a Százholdas pagony felé, mert nagyon tetszettek neki az ottani vén fák, amikor valami borzasztó dolog történt...
Így hát negyed óra múlva a joggal várt dudorászás helyett nagy hallgatásba burkolózva nyitott be Malacka házába. Az vígan pattant fel a tűzhely mellől, és látta, hogy Micimackó valamit (Malacka utólag így mondta: valami dolgot) tart a mancsában. Ezért, a köszönésről megfeledkezve, azt mondta: - Úgy emlékszem, neked ritkán szokott lenni valami a mancsodban. - Azután felderült: - Stopperórával méred az időt?
- Nekem nincs stopperórám. - mondta Micimackó nagyon gondterhelten. Megmutatta a Dolgot Malackának : - A Százholdas pagony mellett léptem rá. Olyan kicsi volt, hogy nem vettem észre. - Azután lassan hozzátette: - Azt hiszem, agyontapostam.
(- Ez nem jó, Micimackó nem tesz ilyet. - szólt közbe nőm, szemrehányóan felpillantva. - Nem is ért az agyontaposáshoz! Ő csak egy egyszerű medvebocs. Micsoda butaság.
- De hát véletlenül lépett rá! - erősködtem volna, de nem engedett: - Akkor sem jó és kész. Találj ki valamit.)
Így hát Malacka közelebbről is szemügyre vette a Dolgot, és rövid gondolkodás után azt mondta: - Úgy látszik, mintha még élne. Az előbb megmozdult. - Itt összeráncolta a homlokát: - Hm, mindenképpen jobb lenne, ha élne. Ne vigyük el Bagolyhoz?
- Elvisszük - bólintott Micimackó. - Ő ért az ilyesmihez. Előreengedte Malackát, és kifelé menet még hozzátette: - A sportolást is ő mondta.
3. deka: Árnyjáték
A sajtvágás bajnoka udvariasan visszamosolygott a nénire, azután a következő vásárlóhoz fordult, hogy jó napot, és hogy mit adhat.
Különös férfi állt a túloldalon, figyelmesen tanulmányozva a pult üveglapja mögött unatkozó termékeket. Amikor megszólalt, mélyről jövő, fakó hangjára a sajtvágás bajnoka úgy rezzent össze, mint aki vihar dörrenésére ébred:
- Ementálira lenne szükségem. - Utána kis mosollyal: - Sokat kérek belőle.
Az ellentmondást-nem-tűrést a sajtvágás bajnoka (jó orra miatt) mindig megérezte, így most is habozás nélkül munkához látott. Hátrament a fiókokhoz, és a legalsóból kivett egy speciális kést. Nyolc másodperccel később már szakértő szemmel méregette a kínálkozó kerekeket, majd a megfelelő példányból levágott egy bizonyos darabot. Becsomagolta, és leméretlenül a pult síkjára tette (ezzel mintegy érvényt is szerezve hangzatos titulusának).
Az irracionális térfogatú sajttömb búcsút intett neki, a sajtvágás bajnoka pedig visszakacsintott - azután a következő vásárlóhoz fordult, hogy jó napot, és hogy mit adhat. Szeme sarkából még látta, hogy Örkény István szelleme bosszúsan indul el a kettes pénztár felé.
4. deka: Előjáték, idézőjelben
Az író azt írta: "B...ni akár az állatok"
alá pedig ezt:
"Mivel ki történt? Nyilatkozhatunk-e környezetünkről környezetünknek? Töprengjünk ezen, barátaim."
Ezeket a dolgokat a "Deréktáji izmok vasár- és ünnepnapokon" című könyvébe szánta, melyről majd a pszichoanalitikusok a pszichoanalízis segítségével fontos információkhoz jutnak. E kritikusok el nem múló örömére azonban a könyv nem készült el, az író pedig rossz életűnek, túl nagy szárnyú albatrosznak, sőt: hitvány cserejátékosnak gondolta magát.
A Jóisten sokáig töprengett rajta, mit is tegyen vele - majd úgy döntött, hogy legyen neki olyan "teljesen normális" élete. A végén mindenki jól jár tehát: én is, az igazság is, a fikció is.
5. deka: Egy magán hangjáték
Ünnep van, bál van. Felszedték a parkettát a fejemben, úgy táncol, pezsgőzik a világ. Mint minden összejövetelen, itt is van egyvalaki, nem én, aki a többin túltesz - övé lesz a holnapi összeírásnál az "Éjszaka császára" cím. Intek, hogy óvatosan vezessék át a kisterembe, és takargassák be. Nyikordul a szék, fordulok vissza a semmitmondó, széteső szilveszterbe (ezután ápolt körmömmel a pulton vakarok, játszi könnyedségben).
Új pár jön. Lesegítik róluk a kabátot, rivalgás, pezsgő pusszan, hol voltatok az úristenit. Üres pohárnak nincs becsülete! mint ahogy az énekesnőnek sincs, mert énekesnő sincs, hm, tehát üres pohár sincs... Ezt megbeszélni telepszem oda mellém:
- Hogy volt azzal az énekesnővel?
Mittudomén, nem emlékszem, régen volt. És most különben is a házigazdaságra kell figyelnem.
- Ja, bocs.
Nem történt semmi. Közöttünk sem, amúgy sem.
6. deka: Nem játék
A tüntető tömegen átvágva azt gondolta el magában - valljuk be: kissé filozofikusan - az Ember Aki Nem Jár Temetésekre, hogy az eddigi kettősség (úgy mint adok-kapok) helyett a hármasság (eladok-adok-kapok) jobban illene rá a világ viselt dolgaira. Tehát A személy eladja B személyt/dolgot C személynek. Előző kettő jellemzője és mértékegysége a kevés, utóbbié a nagyon-nagyon sok. Az A, B és C halmazokat összekötő ajtóknál szakemberek vigyáznak, véletlen módba kapcsolt gépek szabályoznak (mit? ezt-azt); így átjuthat egy okos fej, egy gólt rúgó láb vagy egy hősiesen küzdő szív. Hol vagyunk éppen, s melyik kasztba kerülhetünk - vetődhet fel a kutató kérdése ebben az éppen aktuális formában, de persze mindig ugyanazon szubsztanciára vonatkozóan: iratainkban C áll, miközben sorban állunk B-ért (esetleg tüntetünk ellene), A pedig ekkor már hol van (nagy autóba ül, s úgy hajtat el: sziasztok!).
A temető portása az okmányba pillantott, és határozottan megrázta a fejét. Az Ember Aki Nem Jár Temetésekre ezen a ponton pénzzel próbálkozott, de hiába. Az előző elméletet (helytelenül) alkalmazva arra az eredményre juthatott, hogy ide, úgy látszik, nem lehet mindenkinek átjutni. De hát minek is.
7. deka: Üzekedősdi, ismeritek ezt a játékot
A lány előtte azt mondta, hogy: "Mittudomén... én nem az eszemmel szeretlek." Köznapi - tehát érthető - ingerültségét egy idő múlva cicás hangvétel váltotta fel: "Honnan volt meg a kottám?"
Bizony sajnálatos, hogy én még ehhez is hozzáfűzök valamit. Azt, hogy nekem a női társaság minden érzetemet megmozgatja.
8. deka: A kind of game in New York
A többiek a másik asztalnál férfiasan röhögtek: éppen felidézték René barátunk húsforgató mozdulatait, melyeket a mexikói(!) séf többnyire eltanult magyar trágárságokkal körített. Ő volt a P.J.'s Pizza egyik sztárja, aki fiatal kora ellenére vakító aranyfogakat hordott a szájában, azokkal ilyenformán artikulálva: - Fászóm! Que pasa, amigo? A Fászomm! - Azzal kivitt a hátsó udvarra, és szörnyű Buickja felé mutatott: - Fifty dollars, Endy! It's yours! You like it?
Én közben már átültem ehhez az asztalhoz, és éppen azt mondtam: - Inti habibi. - Nem jó, nevet a szemben ülő arab lány, ha férfi mondja nőnek, akkor nem így van. Leírhatatlanul szépnek látom (igen, itt következne a fikció), aztán koccintunk valamivel, hát ezt biztosan nem lehet visszaadni. Meg is tartom, miközben a falon sárgára vált a lámpa, azaz tíz perc múlva záróra lesz. Indulunk tehát a pult felé, és én immár helyesen azt mondom neki, hogy inti habibti - és hogy mi mindent jelent ez.
9. deka: Fáradt szellem játéka. Álmodban
falusi kocsibejáróban álltál, még vakációzó kisgyerekként. Természetesen egy nő kukkantott be balról, és kérdezett valamit; néhány pillanatra megtántorodtál - igyekezvén kihasználni a becsapós álombéli időt -, hogy ki is lehet ő, ő, aki téged nagyon érdekel. Hangok, mozdulatok ugranak be... és indulnak el tekerős kisautón a (falu)határ felé; dédapád bottal bicegve kíséri őket - pedig ők te vagy! -, időnként utánuk szólva: - "Lágáne! Csekaj malicsko!" (Lassan, várj egy kicsit!)
Végre egyenletes, távoli daráló búg, végighúzod az ujjad az alkarján, és rájössz, hogy nem ismered ezt a nőt, pedig "jelenleg" meghalnál érte. De álmában nem szokott meghalni az ember.
Nincs vége. Este a nádasban vérző lábbal hallgattad a falubéli gyerekek ijesztő meséit, elalvás előtt pedig nem csodaszép nőkre, hanem a szemközti háztetőre gondoltál, ahol a szél zúgására táncolnak a mindenféle kockafejű rémalakok.
10. deka: A felvágott játékos
Rossz ütemben csúszott be az élet, meghalt a nagyapám. Iskolapadban ilyenkor így szólt a kérdés: "Mit csinál a gép?" A helyes megfejtő pedig tanulmányozta a sematikus ábrát, rajta a nagy hasú géppel, amelybe fönt bedobtak egy valamilyen számot, lent meg kitojt egy másikat. (Az olyan szavak mint "művelet" vagy "elv" akkoriban még a nyelv langue, azaz alkalmazható oldalán pihentek.)
Jelen esetben kijön alul ez a pár sor. De hogy mit csinál a gép, az talán örök "matekommunikációs" rejtély marad.
Én mindenesetre hiányolom és megírom őt.
1997 június-július
