Portfóliók

            "Új eszméknek nem szükségszerű tartozéka az új mese. Elektra vagy Amphitryon történetét azért lehetett annyiszor és annyiféle szellemben megírni, mert a mondanivaló, s a megformálás eredetisége mögött jelentéktelenné fakult, hogy maga a tárgy a szellemi közkincsből származik"

Benedek András: Színházi dramaturgia nézőknek Gondolat, Bp. 1975.

Tisztelt Olvasó!

            Szenvedélyesen szeretem az ókori görög, római tragédiákat és sajnálom, hogy olyan kevés mű maradt fenn teljes egészében. A tragédia olvasásának élményét szerettem volna többször átélni. Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom az írással. Célom volt, hogy az eredetiekkel minél inkább megegyező műveket írjak. Szolgai módon kívántam utánozni a nagyok műveit. Az egyezést a témaválasztásban, stílusban, nyelvezetben, de legfőképp a hangulatban akartam megvalósítani. Műveim nagy része a nagy Dionüsziákon megrendezett drámaversenyek mintájára tematikailag összefüggő, három tragédiából és egy szatírjátékból álló tetralógiát alkot (akárcsak Aiszkhülosz Oreszteia című fennmaradt trilógiája) felidézve az ókori versenyek hangulatát.

            A megformálandó alakok és történetek kiválasztásában két szempont vezérelt. Először is olyan mitológiai alakokról kívántam írni, akik mellékszereplői a klasszikus tragédiáknak és általában negatív szereplők (Bűnös asszonyok). A negatív szereplők tetteit olyan szempontból próbáltam bemutatni, hogy a mítoszon nem változtatva, bűneiket nem letagadva, esetleg pozitív hőssé váljanak (tragikus nagyság).

            Másodszor a klasszikusok által megírt tragédiákat kívántam újraírni (Trakhiszi nők, Trójai nők, Danaidák), Senecát követve. Esetleg ugyanazt a történetet más szereplő nézőpontjából átélni (Klütaimnésztra, Megara).

            Némelyik tragédiám megírásához egy fennmaradt ókori alkotás szolgáltatta az ihletet (Ovidius: Átváltozások, Homérosz: Iliász, Bűnös asszonyok: i.sz. II. sz-i római falfestmény). Más műveim pedig meglévő tragédiák előjátékainak tekinthetők (Iokaszté, Antigoné, Agamemnon).

            Az ókorban ismeretlen volt a plágium fogalma, remélem engem sem ér ez a vád. A tragédiák által keltett érzéseket (pl.: katarzis) szerettem volna reprodukálni, valamint az elveszett rengeteg tragédiát (Szophoklész száznál több műve) "megtalálni". A hitelesség kedvéért a ránk maradt kevés mű motívumait igyekeztem felhasználni saját műveimben, minél kevésbé alkalmazva új elemeket. Az eltéréseket elsősorban az erkölcsi mondanivaló szintjén hagytam meg.

            25 művem cím szerint a következő:

Átváltozások                                                               A nő mindörökké

            Ékhó                                                                          Trakhiszi nők

            Alküoné                                                                      Trójai nők

            Daphné                                                                       Danaidák

            Pügmalión                                                                   Perszephoné

Férfiak harca                                                              Bűnös asszonyok

            Akhilleusz                                                                   Klütaimnésztra

            Parisz ítélete                                                                Eriphülé

            Agamemnón                                                               Prokné

            Égtartók                                                                     Pasziphaé

Hérakleia                                                                    Thébai színjáték          

            Megara                                                                       Iokaszté

            Omphalé                                                                     Antigoné

            Hippolüté                                                                    Epigónok (előkészületben)      

            Áldozatiétek-falók                                                      Szphinx (előkészületben)

            Leláncolt Héra

Kalüpszó

            Kalüdóni vadkanvadászat

            Héraklész a válaszúton (előkészületben)

            Iaszón az Iszthmosz partján (előkészületben)

            Arakhné (előkészületben)

            Milétosz elfoglalása (előkészületben)

Kecskemét, 2007. november 29.

                                                                                              Tisztelettel: Kis Tamás