Előszó
"Új eszméknek nem szükségszerű tartozéka az új mese. Elektra vagy Amphitryon történetét azért lehetett annyiszor és annyiféle szellemben megírni, mert a mondanivaló, s a megformálás eredetisége mögött jelentéktelenné fakult, hogy maga a tárgy a szellemi közkincsből származik"
Benedek András: Színházi dramaturgia nézőknek Gondolat, Bp. 1975.
Tisztelt Olvasó!
Szenvedélyesen szeretem az ókori görög, római tragédiákat és sajnálom, hogy olyan kevés mű maradt fenn teljes egészében. A tragédia olvasásának élményét szerettem volna többször átélni. Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom az írással. Célom volt, hogy az eredetiekkel minél inkább megegyező műveket írjak. Szolgai módon kívántam utánozni a nagyok műveit. Az egyezést a témaválasztásban, stílusban, nyelvezetben, de legfőképp a hangulatban akartam megvalósítani. Műveim nagy része a nagy Dionüsziákon megrendezett drámaversenyek mintájára tematikailag összefüggő, három tragédiából és egy szatírjátékból álló tetralógiát alkot (akárcsak Aiszkhülosz Oreszteia című fennmaradt trilógiája) felidézve az ókori versenyek hangulatát.
A megformálandó alakok és történetek kiválasztásában két szempont vezérelt. Először is olyan mitológiai alakokról kívántam írni, akik mellékszereplői a klasszikus tragédiáknak és általában negatív szereplők (Bűnös asszonyok). A negatív szereplők tetteit olyan szempontból próbáltam bemutatni, hogy a mítoszon nem változtatva, bűneiket nem letagadva, esetleg pozitív hőssé váljanak (tragikus nagyság).
Másodszor a klasszikusok által megírt tragédiákat kívántam újraírni (Trakhiszi nők, Trójai nők, Danaidák), Senecát követve. Esetleg ugyanazt a történetet más szereplő nézőpontjából átélni (Klütaimnésztra, Megara).
Némelyik tragédiám megírásához egy fennmaradt ókori alkotás szolgáltatta az ihletet (Ovidius: Átváltozások, Homérosz: Iliász, Bűnös asszonyok: i.sz. II. sz-i római falfestmény). Más műveim pedig meglévő tragédiák előjátékainak tekinthetők (Iokaszté, Antigoné, Agamemnon).
Az ókorban ismeretlen volt a plágium fogalma, remélem engem sem ér ez a vád. A tragédiák által keltett érzéseket (pl.: katarzis) szerettem volna reprodukálni, valamint az elveszett rengeteg tragédiát (Szophoklész száznál több műve) "megtalálni". A hitelesség kedvéért a ránk maradt kevés mű motívumait igyekeztem felhasználni saját műveimben, minél kevésbé alkalmazva új elemeket. Az eltéréseket elsősorban az erkölcsi mondanivaló szintjén hagytam meg.
25 művem cím szerint a következő:
Átváltozások A nő mindörökké
Ékhó Trakhiszi nők
Alküoné Trójai nők
Daphné Danaidák
Pügmalión Perszephoné
Férfiak harca Bűnös asszonyok
Akhilleusz Klütaimnésztra
Parisz ítélete Eriphülé
Agamemnón Prokné
Égtartók Pasziphaé
Hérakleia Thébai színjáték
Megara Iokaszté
Omphalé Antigoné
Hippolüté Epigónok (előkészületben)
Áldozatiétek-falók Szphinx (előkészületben)
Leláncolt Héra
Kalüpszó
Kalüdóni vadkanvadászat
Héraklész a válaszúton (előkészületben)
Iaszón az Iszthmosz partján (előkészületben)
Arakhné (előkészületben)
Milétosz elfoglalása (előkészületben)
Kecskemét, 2007. november 29.
Tisztelettel: Kis Tamás