Portfóliók
borzongás
acélszellő
ha néha megsimogat
testemet tűk szurkálják
hátamon hideg fut végig
karom-lábam libabőrös lesz
mégis is azt mondom: tovább, tovább!
ha átfúj rajtam
fagyos hómezők tűnnek fel szemem előtt
torlódó táblák, jéghegyek
olyankor kristálytisztán látom a világot
beszívom a csípős levegőt
kifújom a forróságot
lelkemmel egyesül
a hideg-kék ég
