Portfóliók

Kiegyezés

Penészes ocsú közé hintett ingyen búcsúcsók
öltözőben felejtett
magamról nehezen lefejtett
talányos talárom
én az igazság idegen harcosa
fizetek sarcot a
fejemre vésett végtelen tévedésért
a szűk rostán kihullva
zsíromban pirulva
kezemben tartom a nyugis pirulát
mi tépetten űz vissza
korunk kacéran örvénylő forgatagához,
hogy később a valóság falánál
térdemre esve
esdekeljem
az áhított bocsánatot
nesztek ez kellett
nekem az ügyes üveges skótnak
romlott spóráim hiába szórtam
az egyhelyben totyogó folyóba
évek óta más már a nóta
hol sikk még a klasszikus izmus
ott a juss már a múlt
az óraműnek
torka jégbe hűtve
a kanyarba ülve
ne csak mint Malvin
az első randin
Pista te is ugyanúgy dűlj be
monoton mormolom parancsom
magamnak
néha még meg is magyarázom
nekem mit lehet
így korod
- a többi előfőzött félkész löttyhöz öntve -
belefoglalhat több falatnyi most készülő
rólunk szóló
megújult emlékkönyvbe.