Portfóliók

1.

patkánylátta konténerekből kotort ki,
és kartondarabokból szabott ki a kéz.
simára súrlódtam a dörzspapír-betonon;
nem értettem, hogy születni miért nehéz,
csak átbotlottam minden küszöb-napomon;
ingoványban bolyongva értek az éjszakák,
fatörzset ölelve láttak az angyalok,
s az idő egyre csak hordozott tovább,

néha magam léptem. nézd: most már itt vagyok.
a te nevedet súgta a tószagú nád.

2.

most frissen bomló tavasz dús illatát
issza magába a partmenti táj.
egy levél karimáján harmatcsepp szalad,
ébredő völgyünkben ígéret a nyár,

sóhajtássá nyugszik itt a harag;
nyomában inert nyugalom marad,
fraktálokat vet a kéklő láthatár,
hol illés-szekér vonatom halad.

körbenőlek téged, mint inda a fát,
a megadás csendjébe fúrva magát,
s várom, hogy az idő origóvá farag,
halkan dúdolva a semmi dalát.


3.

én saját jelentésem hagyom majd rád,
ha eljátszottam itt epizódszerepem.
a forgatókönyv a te allegóriád,
ez a te filmed; nem én rendezem.