Portfóliók

1.

jelentésvesztett szavak koppannak a padlón.
villanyoszlop-karnevál zúg az ablakban,
egy free jazz szalag nyúlik épp a magnón,
szimpla zenék szólnak, komplex alakban.

odakint a fémek végigcsorgatják
hűvös testükön az erőtlen fényt.
az árnyékok egyikről a másikra lépnek,
míg huzalok, gépek, vágyvezetékek
karcolják könnyessé a farmerkék eget.
nem sírok az esővel, nekem már nem lehet,
csak a vegyszerízt élveznem tikkadó ajkamon,
élnem egy rozsdamentes, szagtalan életet.

üresség ül meg a csupasz falakon.

2.

megroskadt gyorsvonat visz tovább.
gyönyörű villámként száguld velem,
az ablak előtt ültetvények ringnak el csendesen,
a fémerdők rügyeznek, a városok nyújtóznak
mind távolibb horizontok felé:

kitárulkozva dobja a világ önmagát az ég elé.

a raktárépületekről megfáradt vakolat hullik.
a porral telt terekben léptek törik a csendet,
míg az út mentén sorjázó hulladékszobrok
rendületlenül mutatják a rendet;

a napfényezte sínek mellé vonták
nejlonfoszlány-sorfalukat a fák,
köztük rendre, minden percben,
zajvonatok robognak át.

most épp engem ugatnak meg
széltépázta kóborkutyák.

3.

inert létem világgá tágul.
dimenziókká teszem
a ponttá sűrült tereket,
mert minden veszély elhárul,
ha már semmit sem tehetek.