Portfóliók
A negyedik kéz
John Irving: A negyedik kéz
"Totális hülyeség az olyan sport, amelyben a résztvevők a menetiránynak háttal haladnak."
Az olvasók bánatára elmondhatom, hogy engem a Garp szerint a világ nem tett Irving -hívővé, és a regényből készült film sem győzött meg. Mostani regényének egyik passzusa azonban meggyőzött, álláspontomat korrigálnom kell. Néhány mai modern posztmodern folyóirat teljes szerzőgárdájának minden tökéletesen semmirevaló, érdektelen zsolozsmázását hitelteleníti a következő fragmentum és adja vissza az epika hitelét a már-már talaja vesztett olvasókban (ld. Prae.hu-n, www.prae.hu; Vámos Miklós tökéletesen dilettáns és elbaltázott szégyenletes regényéről szóló recenziót. Tudnunk kell, hogy a magyar irodalom nagy túlélője tagja a grémiumnak, mely beleszól a Móricz Zsigmond ösztöndíj megítélésébe. Irgalom atyja, ne hagyj el.)
A következő fragmentum arról győzött meg, hogy az irodalom szólhat valamiről és mulatságos is lehet, én a hasam csapkodtam, egyetlen mondata ötlete fölér Németh Gábor Összes Elegyes Munkáival.(A név tetszés szerint behelyettesíthető a Jelenkor köré gyűlő, Keresztesi által megszentelt lingvisztikai hablaty bérmelyik résztvevőjével)
"Patrick és Marilyn Manhattanben lakott, a Keleti 62. utcában volt lakásuk. A Park Avenue és a Lexington között; ez ma már természetesen Marilyné. Wallingfordot egykori lakásából csak az éjszakai portás nem nézte ki, Márpedig az éjszakai portás, zavart elméjű lévén, még a saját nevében sem volt biztos. Néha Vlad volt, vagy Vlade, máskor meg Levis. És amikor Levis volt, a kiejtése akkor is valami kihüvelyezhetetlen keverék, félúton a Long Island-i dialketus és valami szláv nyelv között.
-Hova valósi, Vlade? -kérdezte tőle egyszer Wallingford.
-Levis, kérném, Nassau megyéből- felelte Vlad. Máskor meg azt kérdezte Wallingford: -Mondja csak, Levis, honnan származik?
-Nassau megyéből. Vlad, kérném. Mr. O’Neill.
A portás ugyanis összetévesztette Patrick Walingfordot Paul O ’Neill-lel, aki 1993-ban került a New York-i Yankees jobb szárnyára.(Mindketten magas, sötét tónusú, jóvágású, erőteljes állú férfiak voltak, de a hasonlóság itt nagyjából véget is ért.(Mellesleg Paul Wallingfordnak egy baleset következtében hiányzott a jobb keze- Kerekes Tamás). A zavarodott ajtónálló szokatlanul szilárd nézetekkel bírt; Patricokot először akkor tévesztette össze O ’Neill-lel, amikor amaz még a Cincinatti Reeds aránylag ismeretlen játékosa volt.
-Lehet, hogy kicsit tényleg hasonlítok Paul O ’Neillre-ismerte el Wallingford Wladnak vagy Vlade-nak, vagy Levisnek-, de én Patrick Wallingford vagyok. Televíziós újságíró. Mivelhogy Vlad vagy Vlade vagy Lewis éjszakai portás volt, mindig sötétben, néha nagyon késő éjszaka találkozott Patrickkal. -Sose aggódjon, Mr. O ’Neill -súgta a portás cinkosan - nem mondom én el senkinek sem. Ilyesformán az éjszakai portás úgy gondolta, hogy Paul O ’Neill, aki profi baseballjátékos volt Ohióban, közben New York-ban viszonyt folyat Patrick Wallingford feleségével. Legalábbis Wallingford ezt tudta elképzelni arról, hogy mi járhat a szerencsétlen ajtónálló fejében.
Egy este, amikor Patrick hazaért-ez sokkal a válása előtt történt, amikor még megvolt mindkét keze-,Vlad vagy Vlade vagy Lewis éppen meccset nézett: Cincinnatiban játszott egymás ellen a Mets és a Reds.
-Nézze csak, Lewis- mondta Wallingford a meglepett ajtónállónak, aki az előcsarnokból nyíló ruhatárban állította fel a kis képernyős fekete-fehér televíziót.
-Az ott a Reeds: a csapat Cincinnattiban van. Én meg itt állok maga mellett. Ugye, hogy nem vagyok ott a pályán?
-Sose aggódjon, Mr. O ’Neill -mondta a portás együttérzéssel. -Nem mondom én el senkinek se.
Miután s kezét elvesztette, Patrick Wallingford híresebb lett, mint Paul O’Neill. Ráadásul Patrick Wallingford a bal kezét vesztette el, Paul O ’Neill pedig ballal üt, és ballal is dob. Vlade vagy Vlade vagy Lewis is nyilván jól tudta, hogy 1994-ben O ’Neill lett az Amerikai Liga ütős bajnoka; a Yankeesnél eltöltött második szezonban már 359-et ütött, és nagyszerű mezőnyjátékosnak bizonyult a jobb oldalon.
-Egy szép nap nyugdíjba fogják küldeni a huszonegyes számú játékost, Mr. O ’Neill -közölte az ajtónálló Wallingforddal csökönyösen. -Számíthat arra a posztra. Miután Patrick keze odalett, már csak egyszer tért vissza a Keleti 62. utcában lévő lakásba, abból a célból, hogy elvigye ruháit, a könyveit, meg a többit, amit a válóperes ügyvédek "személyes ingóságok"-nak neveznek. A házban természetesen mindenki tisztában volt vele, még a portás is, hogy Wallingford elköltözik.
-Sose aggódjon, Mr. O ’Neill- mondta a portás Patricknak. A rehabiliben olyasmire is képesek ma már, hét el se hinné. Kár, hogy a jobb keze volt, maga balos, úgyhogy most nehéz lesz, de biztos kitalál valamit, az tuti.
-Köszönöm Vlade- felelte Patrik.
A félkezű újságírót a lakásban gyengeség fogta el, nehezen tájékozódott. Marilyn már aznap, amikor ő elköltözött, hozzáfogott az átrendezéshez. Wallingford állandóan, önkéntelenül hátrapillogott, hogy mi áll mögötte; csak egy kanapé volt, amely a lakás egy másik pontjáról került oda, de Patrick a szokatlan helyen álló sötét alakot közeledő oroszlánnak érzékelte.
-Szerintem az ütéssel kevesebb gondja lesz, mint azzal, hogy jobbról dobjon-mondta a háromnevű ajtónálló. -Le kell szorítani a lasztit, rövidebbre kell venni a lendületet, a hosszú oldalra játszani, nem aszondom, hogy mostantól mindig, csak amég megszokja az új kezit.
-Csakhogy nem volt semmiféle új kéz, amit Wallingford megszokhatott volna-a protézisekkel sehogy sem boldogult. Feleségének szűnni nem akaró szidalmai is maguk alá gyűrték.
-Sosem voltál szexi, legalábbis az én szememben nem-hazudta Marilyn(Igen, a képzelgés vétkébe esett-na és?)-Most meg már, hogy a kezed is hiányzik, csak egy szánalmas nyomorék vagy.
A hírcsatorna nem sok elehtőslget adott wallingfordnak, hogy műsorvezetői szerepben bizonyítson. Patricknak még a Katasztrófacsatornánál sem sikerült műsorvezetővé előlépnie. Kivétel nélkül csak röhejes és pikáns anyagokat bíztak rá-házasságok, amelyek egy napig sem tartottak, vagy még a nászút előtt fölbomlottak; a férj, aki nyolcévi házasság után jött rá, hogy a felesége férfi."
Ezek után felcsaphatjuk a Kancsikót és flintát, meg Posztmodern Péter megaalakítja a posztmodern igék kétezres anyagát és még Fenedek Szabolcs is megtalálja benne a sokáig hiányolt epikai ívet, mert a regényben szerepel egy őrült kézsebész, ki eredményes harcot folyat a kutyaszarral szemben, egy leszbikus, de annál feministább írónő, és egy fitnes- őrült bejárónő, aki sikeresen csábítja el a kezét vesztett újságírót.
Jó regény.
Kerekes Tamás
Cafe Stockholm
John Irving: A negyedik kéz
www.palatinuskiado.hu
info@palatinuskiado.hu
a kiadó:
John Irving: A negyedik kéz
Fordította: Révbíró Tamás
John Irvinget szükségtelen bemutatni, lévén hogy világszerte népszerű író. Az Árvák hercege című művéből Oscar-díjas film készült, a Garp szerint a világ pedig egyszerűen szállóige lett. Ironikus humora és éleslátása lehengerlő. A negyedik kéz címűt Irving legjobb könyvei között tartják számon. (Palatinus Kiadó)
Egy jóképű New York-i sztárriporter groteszk körülmények között elveszíti a bal kezét, de valami sokkal fontosabbat nyer általa – új életet, és persze szerelmet, de azt sem a szokványos fajtából. A regény egyrészt egy kézátültetés egyszerre szatirikus és szentimentális története, erotikával jócskán fűszerezve, másrészt az erkölcsi tartását vesztett média kíméletlen pellengérre állítása. A szerző kiváló érzékkel az olvasói érzelmekre bízza, hogy sírunk-e vagy nevetünk a rögeszmés vidéki özvegy, a sivár életet élő sztársebész, a törtető tv-s munkatársnő vagy a sikertelen feminista írónő sorsa láttán.
"Totális hülyeség az olyan sport, amelyben a résztvevők a menetiránynak háttal haladnak."
Az olvasók bánatára elmondhatom, hogy engem a Garp szerint a világ nem tett Irving -hívővé, és a regényből készült film sem győzött meg. Mostani regényének egyik passzusa azonban meggyőzött, álláspontomat korrigálnom kell. Néhány mai modern posztmodern folyóirat teljes szerzőgárdájának minden tökéletesen semmirevaló, érdektelen zsolozsmázását hitelteleníti a következő fragmentum és adja vissza az epika hitelét a már-már talaja vesztett olvasókban (ld. Prae.hu-n, www.prae.hu; Vámos Miklós tökéletesen dilettáns és elbaltázott szégyenletes regényéről szóló recenziót. Tudnunk kell, hogy a magyar irodalom nagy túlélője tagja a grémiumnak, mely beleszól a Móricz Zsigmond ösztöndíj megítélésébe. Irgalom atyja, ne hagyj el.)
A következő fragmentum arról győzött meg, hogy az irodalom szólhat valamiről és mulatságos is lehet, én a hasam csapkodtam, egyetlen mondata ötlete fölér Németh Gábor Összes Elegyes Munkáival.(A név tetszés szerint behelyettesíthető a Jelenkor köré gyűlő, Keresztesi által megszentelt lingvisztikai hablaty bérmelyik résztvevőjével)
"Patrick és Marilyn Manhattanben lakott, a Keleti 62. utcában volt lakásuk. A Park Avenue és a Lexington között; ez ma már természetesen Marilyné. Wallingfordot egykori lakásából csak az éjszakai portás nem nézte ki, Márpedig az éjszakai portás, zavart elméjű lévén, még a saját nevében sem volt biztos. Néha Vlad volt, vagy Vlade, máskor meg Levis. És amikor Levis volt, a kiejtése akkor is valami kihüvelyezhetetlen keverék, félúton a Long Island-i dialketus és valami szláv nyelv között.
-Hova valósi, Vlade? -kérdezte tőle egyszer Wallingford.
-Levis, kérném, Nassau megyéből- felelte Vlad. Máskor meg azt kérdezte Wallingford: -Mondja csak, Levis, honnan származik?
-Nassau megyéből. Vlad, kérném. Mr. O’Neill.
A portás ugyanis összetévesztette Patrick Walingfordot Paul O ’Neill-lel, aki 1993-ban került a New York-i Yankees jobb szárnyára.(Mindketten magas, sötét tónusú, jóvágású, erőteljes állú férfiak voltak, de a hasonlóság itt nagyjából véget is ért.(Mellesleg Paul Wallingfordnak egy baleset következtében hiányzott a jobb keze- Kerekes Tamás). A zavarodott ajtónálló szokatlanul szilárd nézetekkel bírt; Patricokot először akkor tévesztette össze O ’Neill-lel, amikor amaz még a Cincinatti Reeds aránylag ismeretlen játékosa volt.
-Lehet, hogy kicsit tényleg hasonlítok Paul O ’Neillre-ismerte el Wallingford Wladnak vagy Vlade-nak, vagy Levisnek-, de én Patrick Wallingford vagyok. Televíziós újságíró. Mivelhogy Vlad vagy Vlade vagy Lewis éjszakai portás volt, mindig sötétben, néha nagyon késő éjszaka találkozott Patrickkal. -Sose aggódjon, Mr. O ’Neill -súgta a portás cinkosan - nem mondom én el senkinek sem. Ilyesformán az éjszakai portás úgy gondolta, hogy Paul O ’Neill, aki profi baseballjátékos volt Ohióban, közben New York-ban viszonyt folyat Patrick Wallingford feleségével. Legalábbis Wallingford ezt tudta elképzelni arról, hogy mi járhat a szerencsétlen ajtónálló fejében.
Egy este, amikor Patrick hazaért-ez sokkal a válása előtt történt, amikor még megvolt mindkét keze-,Vlad vagy Vlade vagy Lewis éppen meccset nézett: Cincinnatiban játszott egymás ellen a Mets és a Reds.
-Nézze csak, Lewis- mondta Wallingford a meglepett ajtónállónak, aki az előcsarnokból nyíló ruhatárban állította fel a kis képernyős fekete-fehér televíziót.
-Az ott a Reeds: a csapat Cincinnattiban van. Én meg itt állok maga mellett. Ugye, hogy nem vagyok ott a pályán?
-Sose aggódjon, Mr. O ’Neill -mondta a portás együttérzéssel. -Nem mondom én el senkinek se.
Miután s kezét elvesztette, Patrick Wallingford híresebb lett, mint Paul O’Neill. Ráadásul Patrick Wallingford a bal kezét vesztette el, Paul O ’Neill pedig ballal üt, és ballal is dob. Vlade vagy Vlade vagy Lewis is nyilván jól tudta, hogy 1994-ben O ’Neill lett az Amerikai Liga ütős bajnoka; a Yankeesnél eltöltött második szezonban már 359-et ütött, és nagyszerű mezőnyjátékosnak bizonyult a jobb oldalon.
-Egy szép nap nyugdíjba fogják küldeni a huszonegyes számú játékost, Mr. O ’Neill -közölte az ajtónálló Wallingforddal csökönyösen. -Számíthat arra a posztra. Miután Patrick keze odalett, már csak egyszer tért vissza a Keleti 62. utcában lévő lakásba, abból a célból, hogy elvigye ruháit, a könyveit, meg a többit, amit a válóperes ügyvédek "személyes ingóságok"-nak neveznek. A házban természetesen mindenki tisztában volt vele, még a portás is, hogy Wallingford elköltözik.
-Sose aggódjon, Mr. O ’Neill- mondta a portás Patricknak. A rehabiliben olyasmire is képesek ma már, hét el se hinné. Kár, hogy a jobb keze volt, maga balos, úgyhogy most nehéz lesz, de biztos kitalál valamit, az tuti.
-Köszönöm Vlade- felelte Patrik.
A félkezű újságírót a lakásban gyengeség fogta el, nehezen tájékozódott. Marilyn már aznap, amikor ő elköltözött, hozzáfogott az átrendezéshez. Wallingford állandóan, önkéntelenül hátrapillogott, hogy mi áll mögötte; csak egy kanapé volt, amely a lakás egy másik pontjáról került oda, de Patrick a szokatlan helyen álló sötét alakot közeledő oroszlánnak érzékelte.
-Szerintem az ütéssel kevesebb gondja lesz, mint azzal, hogy jobbról dobjon-mondta a háromnevű ajtónálló. -Le kell szorítani a lasztit, rövidebbre kell venni a lendületet, a hosszú oldalra játszani, nem aszondom, hogy mostantól mindig, csak amég megszokja az új kezit.
-Csakhogy nem volt semmiféle új kéz, amit Wallingford megszokhatott volna-a protézisekkel sehogy sem boldogult. Feleségének szűnni nem akaró szidalmai is maguk alá gyűrték.
-Sosem voltál szexi, legalábbis az én szememben nem-hazudta Marilyn(Igen, a képzelgés vétkébe esett-na és?)-Most meg már, hogy a kezed is hiányzik, csak egy szánalmas nyomorék vagy.
A hírcsatorna nem sok elehtőslget adott wallingfordnak, hogy műsorvezetői szerepben bizonyítson. Patricknak még a Katasztrófacsatornánál sem sikerült műsorvezetővé előlépnie. Kivétel nélkül csak röhejes és pikáns anyagokat bíztak rá-házasságok, amelyek egy napig sem tartottak, vagy még a nászút előtt fölbomlottak; a férj, aki nyolcévi házasság után jött rá, hogy a felesége férfi."
Ezek után felcsaphatjuk a Kancsikót és flintát, meg Posztmodern Péter megaalakítja a posztmodern igék kétezres anyagát és még Fenedek Szabolcs is megtalálja benne a sokáig hiányolt epikai ívet, mert a regényben szerepel egy őrült kézsebész, ki eredményes harcot folyat a kutyaszarral szemben, egy leszbikus, de annál feministább írónő, és egy fitnes- őrült bejárónő, aki sikeresen csábítja el a kezét vesztett újságírót.
Jó regény.
Kerekes Tamás
Cafe Stockholm
John Irving: A negyedik kéz
www.palatinuskiado.hu
info@palatinuskiado.hu
a kiadó:
John Irving: A negyedik kéz
Fordította: Révbíró Tamás
John Irvinget szükségtelen bemutatni, lévén hogy világszerte népszerű író. Az Árvák hercege című művéből Oscar-díjas film készült, a Garp szerint a világ pedig egyszerűen szállóige lett. Ironikus humora és éleslátása lehengerlő. A negyedik kéz címűt Irving legjobb könyvei között tartják számon. (Palatinus Kiadó)
Egy jóképű New York-i sztárriporter groteszk körülmények között elveszíti a bal kezét, de valami sokkal fontosabbat nyer általa – új életet, és persze szerelmet, de azt sem a szokványos fajtából. A regény egyrészt egy kézátültetés egyszerre szatirikus és szentimentális története, erotikával jócskán fűszerezve, másrészt az erkölcsi tartását vesztett média kíméletlen pellengérre állítása. A szerző kiváló érzékkel az olvasói érzelmekre bízza, hogy sírunk-e vagy nevetünk a rögeszmés vidéki özvegy, a sivár életet élő sztársebész, a törtető tv-s munkatársnő vagy a sikertelen feminista írónő sorsa láttán.
