Portfóliók
Útlevelek III.
- Franciahon, világvége-versek Krisztinek -
Móló
viharkabát sétál, fekszik
a föveny, ki tudja meddig
nézem tengerkék szemed
Déli sellő
vad szembeszél fú bennem
sziklákon át kell mennem
el benned
A zátony barátja
pislog a torony, ádáz
szeme kis csónakot pásztáz
egyedül
Dagály
óvatosan öntöd el az arcom
s hűs-hínáros testemnek
csapdát raksz a parton
Holt ébredés
öl a fény, semmisül a paplan
a nyugvást felakasztották
fogason lóg, szívén lakat van
London girl
felgyűlt felhők a városod felett
elintézni ezt is azt is
mész az utcán, ezerszer rád esek
Kalász-simogató
szél töpreng a ringó dombtetőn
gazdátlan a város, benőtt a betonút
fényben végtelen aranymezők
Zárva
még egyszer átélni nem lehet
a rettenet után fordulsz az utcán
táskában viszi a kedvedet
Szerelem-definíció II.
arcomon a tőled kapott levél
tagadj, lopj és semmisíts meg
lehetsz más is, csak te legyél
Atlanti
mosott virág, nyíló öböl
szörfvitorlás szép szemed
a láthatárban tündököl
Álom utca
semmi sem csak ő a biztos
fordul a kulcs, fogy a látvány
titkos nyál rohan a járdán
Fehér fényt figyelj
világít a világ
várost vakító nagy nyalábokban
én gondolok terád
Külön-konzerv
minden szekrény minden polcán
toporgok, míg rám nyitol
kanalazz ki bármikor
Bukómadár
„sötét földekre megyek, rímekben beszélni kavargó lelkemmel” (JAMC)
felszállok és alábukok égszínkékbe temetve megfordulok alábukok habzó hullám hátán haladok a part még nem szeret – most mástól mondott mondatként futok a fürdő fák felett de pár perc és partra vet úgyis az égszínkék ég oda hol a senki és a semmi sebez vízbe vetnek kajálnak a halak halált sodor s én még somolygok is nem tudom miért
leszállok és alábukok talán futok
nem tudom miért
Fagylalt
találtam valamit, ami senkié
a hajszált, amely simogatta nyakad
ülök a parton, nyalom a nyarat
Modellt alszol
háttal nekem bőröd a háttér
csípődre pírt dobott az est
karom fest, simul és átér
Vallomás
szám kitölti három szótag
de alkalmatlan hangok helyett
nézem a szemed, nézem a szemed
Vagy nem vagy
szigorú a nincs és a nem lehet
mindkettő a tért növeli
de azon túlra vettet szemet
2:32
molyszárnyakon repül az éj
magot küldök véle hozzád
ágyad körülötte a héj
Elalvás eleje
zöld körök fekete hályog
lassan lopózkodik a rém
őrző szemed szórja körém
Félig-húnyt szem
a fürdő ajtajából intesz
aztán lopva belépsz valahova
ahol nincsen fürdőszoba
Móló
viharkabát sétál, fekszik
a föveny, ki tudja meddig
nézem tengerkék szemed
Déli sellő
vad szembeszél fú bennem
sziklákon át kell mennem
el benned
A zátony barátja
pislog a torony, ádáz
szeme kis csónakot pásztáz
egyedül
Dagály
óvatosan öntöd el az arcom
s hűs-hínáros testemnek
csapdát raksz a parton
Holt ébredés
öl a fény, semmisül a paplan
a nyugvást felakasztották
fogason lóg, szívén lakat van
London girl
felgyűlt felhők a városod felett
elintézni ezt is azt is
mész az utcán, ezerszer rád esek
Kalász-simogató
szél töpreng a ringó dombtetőn
gazdátlan a város, benőtt a betonút
fényben végtelen aranymezők
Zárva
még egyszer átélni nem lehet
a rettenet után fordulsz az utcán
táskában viszi a kedvedet
Szerelem-definíció II.
arcomon a tőled kapott levél
tagadj, lopj és semmisíts meg
lehetsz más is, csak te legyél
Atlanti
mosott virág, nyíló öböl
szörfvitorlás szép szemed
a láthatárban tündököl
Álom utca
semmi sem csak ő a biztos
fordul a kulcs, fogy a látvány
titkos nyál rohan a járdán
Fehér fényt figyelj
világít a világ
várost vakító nagy nyalábokban
én gondolok terád
Külön-konzerv
minden szekrény minden polcán
toporgok, míg rám nyitol
kanalazz ki bármikor
Bukómadár
„sötét földekre megyek, rímekben beszélni kavargó lelkemmel” (JAMC)
felszállok és alábukok égszínkékbe temetve megfordulok alábukok habzó hullám hátán haladok a part még nem szeret – most mástól mondott mondatként futok a fürdő fák felett de pár perc és partra vet úgyis az égszínkék ég oda hol a senki és a semmi sebez vízbe vetnek kajálnak a halak halált sodor s én még somolygok is nem tudom miért
leszállok és alábukok talán futok
nem tudom miért
Fagylalt
találtam valamit, ami senkié
a hajszált, amely simogatta nyakad
ülök a parton, nyalom a nyarat
Modellt alszol
háttal nekem bőröd a háttér
csípődre pírt dobott az est
karom fest, simul és átér
Vallomás
szám kitölti három szótag
de alkalmatlan hangok helyett
nézem a szemed, nézem a szemed
Vagy nem vagy
szigorú a nincs és a nem lehet
mindkettő a tért növeli
de azon túlra vettet szemet
2:32
molyszárnyakon repül az éj
magot küldök véle hozzád
ágyad körülötte a héj
Elalvás eleje
zöld körök fekete hályog
lassan lopózkodik a rém
őrző szemed szórja körém
Félig-húnyt szem
a fürdő ajtajából intesz
aztán lopva belépsz valahova
ahol nincsen fürdőszoba
2001. szeptember
