Portfóliók
A Da Vinci Kód
A Da Vinci kód a történész szemével
Sharan Newman
"Megjelent Sharan Newman: A Da Vinci-kód a történész szemével című munkája a Gold Book Könyvkiadó gondozásában.
Sharan Newman középkorkutató a Da Vinci-kód a történész szemével című kötetében feltárja a világszerte botrányt kavaró regény állításaival szemben álló történelmi igazságokat és leleplezi a talányos és légből kapott mitikus elemeket választ adva többek között a következő kérdésekre:
- Mik az apokrif evangéliumok és miért nem szerepelnek az Újszövetségi Szentírásban?
Vajon évszázadokon át összeesküvés folyt annak érdekében, hogy eltitkolják: Jézusnak felesége, családja volt?
- Mi a Szent Grál? Létezik-e egyáltalán ez a legendás kincs?
- Kik voltak a templomos lovagok, miért üldözték őket, és fennmaradt-e mindmáig a rendjük? – mindezekre a kérdésekre a történelmi kutatások, és tények alapján válaszol művében a szerző, Sharan Newman.
Mária/BH "
A Zuglói Páduai Szent Antal honlapja
Amióta Dan Brown elképesztő sikert aratott megdöbbentően szenvedélyes indulatokat korbácsoló, globális méretű vitahullámot elindító misztikus kalandregényében, A da Vinci-kódban főszerepet kapott az egyébként legfeljebb az ínyenc tudománytörténészeket, valamint a matematikusok egy szűk rétegét izgalomba hozó számsor, a Fibonacci-sorozat, azóta fordult a nagyközönség érdeklődése is a korábbinál jóval nagyobb mértékben a téma irányába. A kötetben azonban még két legendás matematikai fogalom is részletes tárgyalásra kerül: az aranymetszés, amely az arányosság "isteni" törvénye, illetve a számos meglepően izgalmas, már majdhogynem boszorkányos tulajdonsággal bíró szabályos ötszög. Hogy mindez egy kötetben kapott helyet, nem véletlen: a három fő téma ugyanis több ponton is szoros összefüggést mutat egymással, így alkotva ama bizonyos "aranyháromszög" egyes csúcsait…
A műről mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy – noha a benne ecsetelt kérdések sokak számára csábítóak lehetnek, – tartalmas szórakozást kizárólag azoknak ígér, akiknek végig ötösük volt matekból a középiskolában, és az érettségi óta semmit nem felejtettek. Mert bár a szerzők a bevezetőben megígérik, hogy "nem lesz szükség magasabb matematikai ismeretekre", rögtön két oldal múlva már különféle gyökök abszolút értékével bűvészkednek, valószínűleg sok bölcsész-olvasót a könyv azonnali becsukására sarkallva akaratlanul is. Aki azonban – legyen reál avagy humán beállítottságú – mégis rászánja magát egy kiadós számtani agytornára, engedve az említett tudomány- és kultúrtörténeti unikumok csábításának, az átélheti a felismerés izgalmát, hogy a természettudomány és a művészet nem egyéb, mint oszthatatlan, csodálatos világunk jelenségeinek különböző megfogalmazási módjai.
Miután a szerzők felfedték előttünk röviden, mintegy ízelítõképp, hogy az aranymetszés törvénye miként mutatkozik meg a másik két matematikai kérdéskörben, a Fibonacci-sorozat kerül terítékre, amely hivatalosan először több mint nyolcszáz éve, 1202-ben került közlésre Leonardo da Pisa (azaz Fibonacci) Liber Abaci című művében, amelyben az abaszkusz nevû korabeli számológép, valamint az akkoriban még gyanús újdonságnak számító arab számok használatának műhelytitkaiba, lehetőségeibe avatja be olvasóit. A nevezetes számsor egy teljesen kommersz kérdés kapcsán kerül elő: a matematikus egy képzeletbeli nyuszicsalád várható szaporulatát szemléltette vele.(Sharan Newman is ezt a példát hozza föl) A sorozatot eztán következő Csipkerózsika-álmából először Kepler próbálta felkelteni, de végül csak a 20. században került valóban rivaldafénybe. Hogy menynyire, annak bizonyítékát láthatjuk a kötetben, amelyben Kovács Ádám és Vámos Attila részletesen foglalkoznak a Fibonacci-sorozat általánosításának módszerével, geometriai ábrázolásával, algebrájával, trigonometriai összefüggéseivel, a vele kapcsolatban megalkotott számrendszerekkel, a hagyományos és az ún. összegsorozat egyes tagjai között felfedezhető összefüggésekkel – szóval valamennyi matematikai csemegével, amely egy százötven oldalas könyvecske lapjain helyet kaphatott.
Hasonló alapossággal kerül bemutatásra az aranymetszés arányszámának meglepően sokféle felbukkanása a szabályos ötszög tulajdonságait illetően, amely művelődéstörténeti jelentőségét, szimbólumértékét tekintve korántsem marad el a másik kettő mögött, sőt… Elég, ha csak az átlói által alkotott ötágú csillagra, azaz a pentagrammára gondolunk, amelyet az ősidők óta (különféle előjellel) mágikus tulajdonságokkal ruháztak fel eleink. Az ókorban, a pitagoreusoknál a tökéletesség jelképe, a kozmosz első csírájának anyaméhe volt, a rómaiaknál Vénusz istennő jele, a középkorban az öt őselem és minden tudományok szimbóluma (Paracelsus egyenesen "a leghatalmasabb jelnek" titulálta), a keresztényeknek Krisztus öt sebét, a szabadkőműveseknek az élet forrását jelentette, csúcsára fordítva ördögi jel, vörösre festve pedig… Nos, erre mindannyian jól emlékszünk. Érdekes tehát az ábra nem kevésbé sokszínű matematikai tulajdonságaival is tisztában lenni, különös tekintettel az ötszögben rejtőző aranymetszésekével, amelyek száma első nekifutásra is (mi más lehetne?) öt: az oldal és átlók aránya, az átlók egymást metszésének aránya, az ötszög és a belerajzolt csillag közepében rejtőző másik ötszög egymáshoz viszonyított aránya, a köré- és beleírt kör sugarainak, valamint az átlói által alkotott háromszögek területének aránya…
Ennyi embert próbáló tétel, bizonyítás, levezetés, gyök, tört, szögfüggvény, trigonometria, térgeometria, algebra, prímszámkeresés, negyedfokú egyenlet, összegképlet meghatározás, osztás, szorzás, kivonás után bizony hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szakad fel az emberből, amikor a szerző az utolsó fejezetben megkönyörülnek rajtunk, és ízelítőt adnak a téma szélesebb rétegek számára is borzongató felismeréseket tartogató szegmensébõl. Sok egyebek mellett megtudhatjuk például, hogy a növények levelei az aranymetszés arányában növekednek. Hogy a virágszirmok száma legtöbbször Fibonacci-szám. hogy Fibonacci -spirált alkotnak a csigaház kamrácskái, a málna magjai, az ananász pikkelyei, a karfiol rózsái, hogy Bartók Fibonacci- harmóniák szerint komponálta bizonyos műveit, hogy Leonardo, Velázquez vagy épp Munkácsy képein átragyog az aranymetszés arányainak harmóniája, hasonlóképp a gízai piramisokhoz… A világ legnagyobb misztikus összefüggései várják tehát, hogy felfedezzük őket – igaz, szigorúan számokban kifejezve…
Szirtes Borbála
A kötetet más mértékadó források is elfogadják.
Pl.: Ám kortársaink közül sokan meglehetősen tájékozatlanok mind a történelmi eseményekkel, mind a keresztény hittel kapcsolatban, s így könnyen hitelt adnak Brown állításainak és vádjainak. “Nem jelenhetett volna meg, ha nem lenne alapja" - mondják gyakorta regényekkel és filmekkel kapcsolatban, teljesen megfeledkezve arról, hogy a fikció a legalkalmasabb eszköz a manipulációra. S éppen ez az olvasói (és nézői) hiszékenység az, amit a Da Vinci-Kód szerzője tudatosan kihasznál arra, hogy a tények súlyos elferdítése által lejárassa a katolikus egyház tekintélyét, és aláássa a kereszténység alapjait.
A jelen tanulmány segítség akar lenni azok számára, akikben a regény olvasása után kérdések fogalmazódtak meg, illetve akikhez mások (családtagok vagy ismerősök) fordultak kérdésekkel. Arra persze nincs lehetőség, hogy a regény által felvetett minden problémára, illetve az irat minden vitatható állítására kitérjek. Ebből kifolyólag csupán néhány fontosabbnak tartott témával foglalkozom, éspedig a következőkkel: a Biblia és a nem kánoni evangéliumok - Jézus Krisztus és Mária Magdolna - a katolikus egyház és a nőellenesség.
Mivel nem vagyok sem egyháztörténész, sem az ókor és a középkor elmélyültebb kutatója, ezért nélkülözhetetlen, hogy más, megbízható eligazításokra hivatkozzam. Mindenekelőtt két könyvre hívom fel a figyelmet: Carl. E. Olson - Sandra Miesel, A Da Vinci-Blöff. A Da Vinci-Kód hibáinak feltárása, Gold Book Kft., Pécs 2004; Sharan Newman, A Da Vinci-Kód a történész szemével, Gold Book Kft., Pécs 2005. Az első könyvet elkötelezett katolikusok írták, a második könyv szerzője ellenben - miként kritikus megjegyzéseiből kiderül - nem kifejezetten katolikus érzelmű. Ám a tudományos tisztesség visszatartja attól, hogy a tények meghamisításával keltsen ellenszenvet a katolikus egyházzal és a kereszténységgel szemben. Így írása különösen is hasznos a Da-Vinci Kód csúsztatásainak leleplezésében.
Utószó: Wikipédia
Kritikák a könyvvel szemben]
Bár a könyv bevezetője szerint "minden a könyvben szereplő tény megtörtént és pontos", a történetben szereplő pontatlanságok – esetenként pedig a szerző által kreált események – száma olyan nagy, hogy annak felsorolása is könyv méretű; többek között egy ilyen kiadvány a Da Vinci Hoax (A da Vinci átverés). Ez természetesen csak akkor jelentett volna problémát, ha valaki a könyvet nem izgalmas krimiként, hanem tények forrásaként akarta volna kezelni. Azonban érthető a felháborodás, mert a könyv elején mégiscsak azt próbálja az író elhitetni az olvasóval, hogy minden dolog, helyszínleírás pontos a műben (a sok pontatlanság pedig egyértelműen megrengeti a mű igazságtartalmát), azonban a rengeteg pontatlanságról már csak azok szereznek tudomást, akik mélyebben foglalkoznak a témával. A legtöbb olvasó pedig sajnálatos módon teljesen igaznak hiszi a könyvet, így talán elkezdhetjük megérteni a sok felháborodást.
Hasonlóan a Harry Potterhez, ezek a könyvvel szembeni támadások nagy része a Római Katolikus Egyháztól eredeztethető. Például Tarcisio Bertone bíboros szerint olcsó hazugságok "A da Vinci-kód" című könyvben leírtak és felszólította a katolikus könyvesboltokat, hogy vegyék le a könyvet polcaikról, de ez sokak szerint a legjobb reklám a könyvnek.
A római katolikus egyház haladó iranyzatanak véleménye szerint a regény egy érdekes krimi, amelynek protestáns kulturális gyökerekkel rendelkező írója figyelmen kívül hagyta a katolicizmus (az egyház dogmarendszerében is tükröződő) Szűz Mária iránti mély tiszteletét.
Nem csak a Római Katolikus Egyház támadta élesen a könyvet: több alkalommal beperelték más könyvek szerzői azt állítva, hogy a szerző az ő munkájukat plagizálta a művében. Például "Az abbé titka" című, magyarul 1994-ben megjelent kötet szerzői és Lewis Perdue, a "Isten lánya" és "A Da Vinci örökség" című regények írója. Az utóbbi ügyben a New York-i bíróság 2005. augusztus 5-én kihirdetett ítélete szerint Dan Brown nem végzett másolást, tehát a műve egyedi. A művek között, mint más műveknél is találhatóak azonos szálak, de ez nem feltétlenül jelent plagizálást.
Létezik még olyan kritika is, miszerint a regény leginkább Umberto Eco művének, A Foucault-ingának felhígított, az amerikai piac által fogyaszthatóvá tett változatának tekinthető.
A könyv vitathatatlan erényének azt tartom, hogy a szerző a Da Vinci kód c. regényben szereplő számos művészettörténeti, ideológiai, ikonográfiai, szemiotikai jelenségével kapcsolatban állást foglal, pro, vagy kontra, de mindenképpen érvek segítségével.
Kerekes Tamás
Sharan Newman: A Da Vinci kód a történész szemével
Gold Book Kiadó
