Igazságérzet
Hosszúak voltak a tanyasi esték. Ha jött a tél, villany híján már délután meggyújtották a petróleumlámpát. A félhomályban túl sok tennivaló sem akadt, így a családfő jobbára a pálinkásüveggel szórakoztatta magát, de fogyott a pocsék lőréből is rendesen.
Amúgy nem volt rossz ember, de az ital gorombává tette. És folyton ivott. Ilyenkor minden jobban zavarta a sötét, a hideg, a szegénység és a családja is. Ha a kis házban nem is volt könnyű, jobb volt ilyenkor messzire kerülni, mert hamar eljárt a keze és még ordított is hozzá.
Különösen a harmadik fiát, a Lajoskát nem szívelte, valahogy elütött a többitől, nagyobb volt és konok. Sokszor az járt a fejében, hogy talán nem is az övé. Ha a gyerekre félrészegen ránézve ez eszébe jutott, elöntötte az agyát a düh. Előbb az anyját kezdte ütlegelni, aztán a fiára is sort kerített. Az próbálta állni a sarat, dehát kicsi volt még, és amikor a hajánál fogva kezdte húzni a földön, csak sikoltozni kezdett. Ettől még dühösebb lett, húzta-vonta a gyereket, egészen a küszöbig. Közben üvöltött..
- Az anyádnak nyüszítesz, te! Sose lesz férfi belőled!
A küszöbnél azonban mindig megállt, otthagyta a földön fekvő fiút és visszatántorgott az asztalhoz. Persze a többieknek sem volt sokkal jobb, ha cseperedő lányai húzódoztak, gyakran mondogatta
– Én csináltam a kisszéket, én is ülök rá.
A gyerekek és az asszony tűrtek, mert máshol sem lett volna jobb, meg amúgysem volt hova menni. Lajoska 15 éves korára jól megtermett fiú lett, sokat dolgozott a tanyán, iskolába azonban nemigen járt. Egy este, amikor apja megint nekikezdte, és ahogy ismét rá került a sor, először életében visszaütött, de mindjárt akkorát, hogy a részeg ember elterült. A fiút elöntötte a diadal érzete, tudta, hogy vége a megpróbáltatásoknak, kettejük közül már ő az erősebb. Ugyanakkor elborította a harag, az éveken át összegyülemlett szégyen az agyába tolult. Megragadta apját a hajánál fogva és csak húzta-rángatta a földön. Még apja ordítását is alig hallotta.
– Lajos, a kurva anyád, én csak a küszöbig húztalak!