Portfóliók

KARÁCSONY

December 24-én
megszületik a világ megváltója,
a Kis Bebaszott. Neki kell
majd megváltania a világot.

Mária észre sem veszi,
hogy szül. Hálistennek, gondolja.
József nem gondol semmit.
Dugnak.

A Kis Bebaszott kikecmereg
Mária elhajított bugyijából,
miniatűr celofánszárnyai nedves
testéhez tapadnak. Még
nem tud repülni.

Mária felsír, József felordít.


FOGFÁJ DALOM

Kiátkozva, kitaszítva az
emberi rendből, a létből,
üldögél a szent család,
nincsen fogorvosunk,
a fogorvosunk,
aki a fogorvosunk volt,
nem a fogorvosunk többé,
nem hajlandó már
szeretni minket,
keressünk mást.
Zengő érc, pengő cimbalom.

A nem telenített érzés
kurvaanyádot generál,
mi lesz, ha híveink
elégedetlenkedni kezdenek,
és a fogfájdalom telében
mezítlábra kényszerít
minket ez a klimaxos kurva,
ki feloldoz, ha feloldoz.


KESERŰ TAPASZTALAT

Ezt én nem is bírom
megírni, ez annyira szörnyű,
annyira nevetséges,
mi az, hogy keserű?
mindjárt sírok,
mi az, hogy keserű?
hát én eddig úgy tudtam…
hát nem sós?
mint a tenger?
mint a könny?
mert akkor ez engem
soha de soha többé
nem fog leszopni,
húzd el innen, apukám,
kinek kell egy keserű férfi,
micsoda szégyen,
egy keselyű,
éles arrával dögöt marcangoló,
kopasz nyakú, aktatáskás szemű,
megkeseredett kutató,
hát ez vagyok én?
akire az állatkertben
ujjal mutogatnak a gyerekek?
apa, apa ez a fiú
mért nem megy nyaralni?
Igaz, hogy neki most még
nincsen összehasonlítási alapja,
úgyhogy azt is gondolhatja,
hogy mind ilyenek vagyunk,
de én tudom, hogy ez nem igaz.
Én tudom, hogy az emberek íze sós,
azért, hogy az állaguk okozta nehézségek
elviselhetőbbek legyenek.


VAGÁNY MAGÁNY

Az adatott lehetőséget elbaszván
az elkeseredettség kurváit faggatom,
mondanák meg e platinaszín,
nektarinsima múzsák, mi lett volna, ha.

Mi lett volna, ha voltam volna oly jó
kitartóbban, okosabban s végül
megszeretni ezt a természeti törvényekkel
határolt játszóteret, hol halálba szopatók
s halálba szopatottak rombolják egymás
homokvárait, míg a lányok, súlytalanságból
súlytalanságba zuhanva, könyörtelenül
végig nem hintázzák a nekik járó
hatvan–nyolcvan évet.

De házimozimban pornó pörög,
tiszta vagyok, s ha minden jól meg,
gépeimet lassan lecserélem, és nem lesz
bennük többé mozgó alkatrész.


RECEPT

Azért, hogy menjen az élet:

a) könyörtelenül irtom a hajnalonként
kirajzó, és a virágos, átderengő
függönyön katonás rendben vonuló
szárnyas ill. szárnyatlan hangyákat,

b) a parlagfüvet,

c) és más – rám vagy barátaimra
nézve kínos – allerginogén
növényt, tárgyat, jelenséget,
macskaszőrt, macskát, nyugdíjast,
az apád lehetnék, te szaros,
kisiskolást, nagyiskolást, lisztet,
tejet stb.

d) a legyeket kézzel, az egereket, a
csótányokat, az aknázómolyokat, a
kóborkutyákat és a besurranó,
zseb- ill. autó tolvajokat–metszőket
csapdával, permetezéssel,
kiabálással, zárakkal és kerítéssel
igyekszem távol tartani, elfogni,
megmérgezni, megtörni,
elijeszteni.

e) A baracklekvárt, a szilvalekvárt
ugyanakkor megfőzöm, és a
szalicilt, a családi recept utasításait
követve nem a lekvárba! hanem a
KÉT CELOFÁNRÉTEG KÖZÉ
szórom, majd az üvegeket takaróba
csavarva lassan hűtöm ki, és csak
hónapok múlva, miután már állni,
érni hagytam, egy például vakítóan
téli reggelen, nővel és friss
fehérkenyérrel adom fel.


DAL (TÖREDÉK)

Van télikertem,
magamtól kiverten
hol ülök,

Uram a beszéded
némaságba széled
énbennem.

Kinek most van háza,
annak magzatmázra
gyűjtsetek.


ROBOTOLÓGIA ÉS ANGYALTAN

Mivel a pályázatot, a minisztérium döntése
értelmében elnyertem, a mai napot
nyaralással töltöm, őszöléssel, hallgatom,
ahogy forog az ég betonkeverője, jó kis
évem lesz.

A sörrel, cigivel felszerelt öreg robotok, ez
utolsó, napos napokban alapot ásnak a
télen, míg zuhogni nem kezd a szürke,
szétverhetetlen hideg.

Persze mindent nem lehet előre
kiszámítani, de azért ennyi pénzből már
viszonylag nyugodtan tervezhet az ember.

Veszek egy nagy levegőt,
összeszámolom az eddigi nyarat,
Rilkéstül-többiekestül,
és az egész mindenségnek fizetem a havát.


A KÖZTERÜLETI FASZ

Ahogyan az önkéntes alapon szerveződő
egykori munkásőrség ma még életben
lévő, bára már öreg seggfejét, ki előtt
faszkalapod megemeled mélyen,
elképzeled, olyan volt ő, e szarnyelő, ki
hat szem meggyért böfögött vért.

Áll a háza előtt, roskadásig rohadt
közterületi fasz, mivel ő a halállal ért
egyet, és a fára direkt rohasztja rá a
meggyet.

Vélnéd, az ilyet meg kéne vesszőzni,
vélnéd, az ilyenekkel szemben más
kegyetlenség is megengedhető volna.
Igazad van.

És mivel igazad van,
és mivel tudod, hogy igazad van, hirtelen
úgy érzed, tévesen egyébként, hogy most
letegezheted ezt a vadidegen,
megszomorodott, vén gecit.


ŐSZI CAPRICCIO

Ősz van, egy nagy halleluja a világ.
Gyommá érett férfiak ontjuk felhőkben
rövid, jól átgondolt üzenetünket, miket a
gaz nők a tél folyamán majd
megvitathatnak, hogy melyikünk értő
petesejtre talál, jövőre növénynemesítési
kísérleten mehessen keresztül, melynek
eredményeképpen fás szárú bokorrá, sőt
fává nemesedhet.

Ha aztán már fa az ember, nyert ügye van.
Belekiált a tavasz robbanó fényébe, yes, és
kinyitja vadonatúj, zöld levélzetét. Soha
többé nem kell a nulláról kezdenie!


LÉTFENNTARTÓ OSZK-I ELÉGIA

Létem fenntartásán dolgozni
pályázatírásba merülök tegnap,
az eredmények és a célok
megfogalmazásának e nehéz,
körmondatos nyugalmába,
nehogy a hónapról hónapra
folyósított, bővizű búvópatak
jövőre elapadjon, romlással
fenyegetve meg e ráépült,
kérkedően gazdag kultúrát.

A könyvtárban, az utóbbi idők
gyakorlatához híven népszerűsítő
műsort forgat az MTV, nehezen
haladok, figyelmem el
elkalandozik, eredményeimet és
céljaimat nem találván a város
fölé telepített műmárvány csönd
hányingert keltő báján
gondolkozom, mért nem sikerül
röviden, érthetően
megfogalmaznom magamat.

A munkában két búvárhajó és
mintegy kétszáz férfi,
legnagyobbrészt a munkára
önként vállalkozó katona vesz
részt, nem számítva a terveket
készítő, tíztagú mérnökstábot.

Délig kúrnivalóan jól szervezett,
hátrasimított nő, déltől
színészarcú férfi olvassa fel az
ötvenes évek ma már újra
szórakoztató híreit: a búvárhajók
azóta elrohadtak, a katonák és a
mérnökök javarész úgyszintén, s
olyik él is még, tervezni, ölni már
biztosan nem tervez, öl, hanem
vakon botorkál az azóta igencsak
megváltozott díszletek között,
míg vissza nem fogadja az öl.

A pályázatírás végleg elakad, a
férfit figyelem, kinek hangja,
minden kidolgozottsága ellenére
is rossz, ki szememben, ripacs
mozdulatai végett végül
végtelenül nevetségessé válik,
kinek újabb és újabb nekifutásai
egyre rosszabb eredménnyel
végződnek: a gigantikus méretű,
üres szardíniásdoboz recsegve
ropogva omlik össze saját súlya
alatt, a szardínia beszarik, de
gyűlöletünket a humor csak rövid
ideig tudja féken tartani.


HALOTTI BESZÉD

Látjátok feleim, egyszerre meghalt.
Mérgezett volt a madár, amit felfalt.
A méreg tönkretette a máját,
a szeme besárgult, a száját
összeszorította a görcs.
Fasz volt inkább, mint bölcs.
Hátsó lábai hosszabbak lévén,
Tudjuk feleim, furcsa élmény
volt figyelni őt,
ahogy bejárja az időt.
Emlékezzünk, két éve nyáron
megpróbált átkelni a sáron,
de beleesett a csatornának ásott lukba.
Látjátok, feleim, milyen furcsa?
Nagy seggével, mint egy barom páva,
lihegve lépett át az örökkévalóságba,
csak megbotlott a lépte,
pörögve elesett, mint
amikor a kerítést tépte,
és bentről elkapták az orrát,
bizony, feleim, az égi formát
hiába keressük nála.
Anyag volt ő, istennek hála.
Hiába figyeljük, ahogy lassan,
emlékezetünkből talpig vasban,
gyanútlanul és
méhetlenül állva,
elindul egy számunkra
idegen irányba,
már semmit sem tehetünk érte.
Páncélba öltözik, mért ne,
szert tett valahol egy vértre,
és most a vas súlyában pengve
akar belépni a mennybe.

Itt fekszik,
beszédünk tárgya.
A befejezésre várva.
Alkossatok feleim véleményt róla,
hogy méltónak találjuk-e az égi ólra!