Portfóliók

Ott zsivajogtak mind a sötét és visszhangos folyosón, és én csodálkoztam, mert ennyi embert eddig csak május elsején, a felvonuláson láttam, de pláne ennyi gyereket együtt. El sem tudtam képzelni, hogy rajtunk kívül még ilyen sokan léteznek, és hogy önszántukból elmennek, gyülekeznek, de vidáman, nem úgy, mint május elsején, ami a munka ünnepe, és kötelező hurkapálcán zászlót lengetni. A sok magas, fehér zománcfestékes ajtó közül anyám rögtön tudta, hogy melyiken kell bevinni engem. A húgomat már korábban lepasszolta, de hogy mikor és hol, nem vettem észre, mert az igazat megvallva, nem voltam oda a húgomért, így az sem zavart, hogy fogalmam sem volt, hova kerül. Később megtudtam, hogy egész évben ott volt tőlem három-négy ajtónyira, mert a kiscsoportba került. Engem a nagycsoportban helyeztek el, bár igazság és a korom szerint csak középsős lettem volna. Anyám azt mondta, egy vörösre festett, nagy átmérőjű hajhurkákkal rendelkező nőre, hogy Zsóka néni. A dada és a délutános óvónő nevét nem tudtam megjegyezni, és később az osztálytársaim, majd évfolyamtársaim nevét sem. Szóval Zsóka néni, meg este jövök, és szépen kimasírozott a sötét folyosón át, vissza se nézett, honvédségi óvoda.

Óvónéni hogy bírja megkülönböztetni ezt a sok egyforma gyereket? Csak a ruhájuk más, de talán még az sem igazán. Van egy-két ingtípus, kicsit más kockás, de a fiúk hamar észreveszik, hogy Zsóka néni az ingre megy, és cserélnek.

Pirosra festett, jó nehéz fémszékek voltak, össze-vissza szétszóródtak már a teremben. Kinéztem egy félreesőt, leültem, és vártam, hogy értem jöjjenek. Az ebédet kihagytam, és fél hatkor meg is érkezett anyám, ahogy ígérte, akkor felálltam a kisszékről, apám az autóban várt. Előkerült közben a húgom is, és rögtön elkezdett folyni belőle a megállíthatatlan szóáradat.

Este szóltam, hogy kell majd tisztasági csomagot, meg tornazsákot vinni, plussz babzsákot, ami nem tudom, micsoda. Jelem a kamilla, azt rá kell rakni mindenre, különben a sok hülyegyerek azt hiszi, hogy az övé, mert nem ismerik föl a saját holmijukat. Húgomon is tessék, nem a saját kabátja van, ha észrevette volna valaki. Anyám csodálkozott, tényleg, és másnap vihorászva visszacserélték egy másik anyukával. Ezen kívül kell az oltási könyvem, mert holnap jön az orvos.

Nincs orvosi vizsgálat különben, csak egyenesen miattunk jött be ma a doktor. Az orvosi szoba majdnem pont szembe van a csoportommal, amit úgy hívnak, vegyes csoport. Be kell menni, ott van egy öregebb nő, aki a vezető óvónő, és kérdőn méregeti az orvost, aki engem méreget. Meztelenre vetkőztetve állok a mérlegen, és a lengő kart hintáztatom, amíg valamiről beszélnek a fejem fölött. Az oltási könyvem sincs rendben, és előirányoznak néhány elmaradt oltást az elkövetkezendő hetekre, micsoda öröm.

Később gimiben azt állították, a szabin-csepptől romlik a szemünk. A szabin nők.

Szomszédságunkban van a laktanya, szemben pedig az orosz laktanya. Oroszkatonák nem dolgoznak az óvodában, a magyarok a kerítésen kívül bozótot irtanak. Félek tőlük, mert mindig beszélgetni akarnak, de én nem akarok beszélgetni. Kötelező nekik énekelni, mikor reggel kivonulnak a munkára, meg amikor délután vissza. Zárt alakzatban mennek, előre néznek, és énekelve megérkeznek. Egy nyomós kút van a kerítés mellett, oda járnak vízért a cigányok, és a katonák közül néhány, a többiek nótafüggönye alatt, nem néz előre, és nem nótázik, hanem megjegyzéseket tesz a cigánylányra, aki gyakran vesz itt vizet.

Hogy például: Annyira felpróbálnálak! Meg hogy igaz-e, hogy a cigánylányok kihúzogatják az összes punciszőrüket. És még hasonlókat, hogy hol markolnák meg, és hova mit dugnának.

Cigánylány minden nap durcásan tűri, aztán egyszer kiölti a nyelvét, hátat fordít, szoknyáját nyakába hajtja, és csupasz fenekét mutatja a katonáknak előre dőlve.

Azok persze nem léphetnek ki a zárt alakzatból. Sanyika a csoportomból megbűvölten lóg a kerítésen, és a lány seggére tapad. Ezentúl ha meghallja, hogy jönnek a katonák, rohan a kerítéshez. De a lányt nem látjuk többet.

Kimenni szeretek, és akkor felállok a piros kisszékről, sőt, pár hét múlva már bent is játszom a többiekkel. Tilos megenni a sógyurmát, főleg a festettet. Tilos a lelakkozott sógyurmagyümölcsöket nyalogatni, mérgező. Pedig a legjobb azt nyalogatni, de Zsóka néni kérlelhetetlen, és résen van. Akkor ellopjuk, és lereszeljük: púder. Be kell hintőporozni a puncidat, mondják, amikor én vagyok a beteg. Orvosi vizsgálatot játszunk, és az orvos mindig behintőporozza a puncinkat.

Alvás előtt Zsóka néni mesél, nagyon izgalmas, mindig egy baba megsúgja, hogy mi legyen a mai mese, és mindig azt súgja, amelyiket én is gondolom. Titkos szövetségben vagyok a babával. Nagymamámnak is megvan ez a mesekönyv, kívülről tudom az összes mesét, én irányítom az egész csoport szellemi életét, Zsóka néni titkos babaszövetségesem bábja. Mese után vagy csöndben tologatom a mágneseket a mágnestáblán, vagy Sanyika a fütyijét mutogatja. Sanyika sovány, csontos, göndör hajú gyerek, soha nem áll szóba lányokkal, csak alvás alatt a fütyijét mutogatja. Még a takaró alatt előveszi, sziszeg, hogy nézzek oda. Akkor feltűri a takarót, és húzogatni kezdi. Ettől megnő neki, tök jó, ilyen összecsukható kempingfasz, én is akarok. Mikor megint orvososat játszunk, Sanyika leereszkedik a lányokhoz, és a lázmérőt a fenekembe dugja, mikor bepúderezi a puncimat. Utána őt vizsgáljuk meg, de nem engedi, hogy bedugjuk neki a lázmérőt. Szerinte a fiúknak nem kell a lázmérőt a seggükbe dugni, mert kijön a fütyijükön. Másnap viszont rajtakapjuk az udvaron Gáspárral. Kilopták a lázmérőt az orvosi táskából, és Gáspár kétségbeesetten vinnyogott, mikor Sanyika a fenekében dolgozott a műanyag utánzattal. Nem értem a férfiakat! Juhász Linda, az árulkodós, rögtön futni kezdett Zsóka néni felé, de elkaptuk. Eléggé megvertük, és beígértünk neki duplaannyit, ha kinyitja a száját. A kerítés mellett dolgozó katonák felszabadultan röhögtek, miközben Juhász Linda a homokozóba vonult bőgni. Kemény az élet.

Nekem is kell naposnak lennem, hat tányért viszek egyszerre, és mind összetörik, amikor hasra esek. Kötött kötényruha van rajtam, nagymamám munkája, norvégmintás. Az fáj leginkább, hogy az is véres lesz. Ma is megvan a kisujjamon a hosszú vágás sebhelye, kiszedik a sebből a tányérdarabot, bekötik, katonadolog, honvédségi óvoda. Persze a terítést így is be kell fejezni. Azért délután már tudok festeni. Apukát kell rajzolni, és mindenkinek az apukája ugyanolyan: zöld egyenruha, fején tiszti sapka. Az enyém is olyan, csak neki nincs sapkája, mert erdőmérnök. Óvónő megró, apukámnak miért nem rajzoltam meg a sapkáját, mondtam, polgári alkalmazott. Anyukát nem kell rajzolni, viszont lerajzolom a kutyánkat, Maszat. Pusztítja a baromfiudvart, a szomszéd tanyán is, ezért apám nemsokára lelövi. Maszat mindig fut a Zaporozsecünk után, és este elénk jön az óvodába, előbb már, mint a Zaporozsec. Maszat érkezéséből tudom, hogy öt óra körül van. Örömmel ugrál körül. Lompos pulikutya, neveletlen, és bárki a közelébe megy, rögtön felugrál, összepiszkítja a ruháját. A puskát nem ismeri, akkor is örül előbb, mikor közelről lelövik. Hirtelen megszűnik az otthonos csaholása. Két kedves mancsával a zöld rácsos kapun támaszkodva várt ránk. Aztán valahogy lassan lecsúszott, és nem lehetett tőle kinyitni a kaput. Maszat a répaágyás alatt van, és én nem értettem, hogy miért kell Maszatnak néhány csirke miatt meghalnia, mikor mi is megöljük a csirkéket, mint Maszat.

Néha feladatlapokat oldunk meg, nagy hegyekben állnak a feladatlapok, akármennyit megoldhatok, amennyit csak birok. De egy idő után ismétlődnek, akkor már nincs kedvem. Apró műanyag állatokat kell számolni. Ki kell tenni két csirkét, egy kakast, három kiscsirkét. Családmodell. Egy kutyát. (Maszat.) Kétszerannyi csirkét. Elvenni egy kakast, hozzáadni három libát, és két kacsát. Mindenki belezavarodik, mert nem tudják a libát a kacsától megkülönböztetni. Unom a számolást. Sanyika, mikor látja, hogy elhibázta, gyorsan lenyeli az egyik kakast, így ő is kap dicséretet. Figyelmeztető pillantást vetünk Juhász Linda felé.

Nándi Szilvi ölébe fekszik ebéd alatt, és csókolóznak. Szilvi Nándi szájába teszi az összerágott tejberizst. Kérdezem anyámat, hogy unokatestvérek lehetnek-e szerelmesek, de szerinte nem. Viszont Szilvi meg Nándi unokatestvérek is, és szerelmesek is. Tehát mégis. A rakétában is folyton csókolóznak. Nagyon fáj, mert szerelmes vagyok Nándiba. Előttem áll a tornasorban, és mindig zavarba jövök, elejtem például a babzsákomat. A többi lány mindig szerelmet vall, de én nem akarok szerelmet vallani. Nem jut eszembe, hogy a többi fiúnak is van fütyije, nem csak Sanyikának.

Egyik nap a vécén döbbenten veszem észre, hogy elfelejtettem bugyit húzni. Csak harisnyanadrág van rajtam. Érzem, hogy anyám ennek nem örülne. Másoknak az anyukája csomagol tartalék bugyit, mert sokan még bepisilnek. De én sose pisilek be, ezért nincs a zsákomban bugyi. Délután így mászkálok, bugyi nélkül, és furcsa érzés, pedig egész délelőtt észre sem vettem. Mindenki utálja a zöldborsófőzeléket, az van ebédre. Helyettes óvónéni van, elég hülye, hangosan bemondja, hogy nézzétek, Kornélia milyen ügyes, megette a főzeléket. Mindenki a tányérjában turkál, és elhúzódik Kornéliától, aki vérszemet kap a dicsérettől. Repetázik, és mi már ismerjük a forgatókönyvet, de a helyettes óvónéni rémülten látja, hogy Kornélia teljes erőbedobással okád. Mindig kihányja az ilyen cuccokat, kivéve a sütiket. Pont vége az ebédnek, és mire beér a dadus a felmosófával, a többiek széthordták a hányást, és szépen beledolgozták a szőnyegbe.

Az udvaron az a téma, hogy mitől lesz a gyerek. Bobincsák Lili szerint a fiú bedugja a fütyijét a nő fenekébe, belepisil, és ebből lesz a gyerek. Sanyika szerint az ő mamája punciján cipzár van, és ha újabb öccse születik, csak ki kell nyitni, és kiveszik a gyereket. Mondom nekik, hogy szerintem ez hülyeség, a gyerek ebihalból lesz. Úgy születik, hogy a fiú bedugja a farkát a nőci hüvelyébe, elélvez, és akkor a prémiumok, amik olyanok, mint az ebihalak kicsibe, elérik a petesejtet, és ebből lesz a gyerek. Juhász Linda kiröhög, hogy szerinte ebihalakból sose lesz ember, de én mondom neki, hogy a nőci hasában is víz van, és ott úszkál a kisbaba, amíg meg nem születik, és akkor kijön a puncin. Juhász Linda szerint honnan veszem ezt a baromságot, hogy férne ki azon a kis lyukon egy ilyen nagy csecsemő? Itt elbizonytalanodtam, nem tudom, de anyukám mesélte, aki biológus, és ő biztos tudja.

Nagymamám a puncit katicának hívja, de az óvodában senki más nem ismeri ezt a szót, és azt hiszik, katicabogárra gondolok. A bödebogárra is azt hiszik, katicabogár, csak sárga. Barátcinegére azt hiszik, veréb. Nem tudják a pulit a pumitól, a komondort a kuvasztól megkülönböztetni. Tavasszal a verőköltő bodobácsok összeragadva mászkálnak. Hiába magyarázom, hogy azok ugyanolyan bogarak, csak kettő összeragadt, mert párzanak, nem hiszik el. Marginalizálódva állok a nyüzsgő, bepirosodott bodobácsok között. Nándit megcsípi egy darázs, és ettől fogva mindenki differenciálatlanul retteg a méhektől is. Mikor a lucernára azt mondják, hogy lóhere, végképp föladom. Kedvenc képeskönyvem az Európa madarai, de a szalakótát nem tudom kimondani. Helyette azt mondom, piskóta, apám röhögve meséli a kollégáinak. Macska bemászik a madáretetőbe, és ott les a madarakra, de hiába, nyár van, már nincs szükség élelemre. De úgy látszik, Kormi megszokásai rabja, és egész nap a madáretetőben ül.

Nyár van, nincs óvoda, és már sose lesz. Megint megmérnek, és mehetek iskolába. Húgomat is megmérik, de csak tizennyolc kiló. Mondják, hogy hiába könnyebb két kilóval, nehéz eset, és jobb lenne már neki az iskolában. Kezébe nyomnak két orosz szótárt, és iskolaérett. Együtt megyünk, de én szóképes olvasást fogok tanulni, tesóm meg kísérleti iskolába megy, Zsolnai-módszer. Este szüleim erről vitatkoznak, és húgom csaknem szétreped a büszkeségtől, hogy zsolnais lesz. Anyám a vezető óvónővel tárgyal, igazolást kell vinni, hogy többet jártunk ide, mint valójában. Hoztunk tyúkokat is, amit Maszat tegnap fogott meg, úgy látszik, másokat ez nem zavar.

Rokonok érkeznek az Alföldről, állítólag unokatestvéreim. Nem nagyon állok szóba velük, de húgom rögtön örök barátságba keveredik Zoltival. Ülnek az udvaron a kiskádban, és azt játsszák, hogy teli kell pisilni egy sörösüveget. Zolti begyömöszöli fütyijét az üveg száján, húgom pedig kipirultan lelkesedik: Még, Zolti, pisild teli! Zolti bármennyire igyekszik, nem bír több vizeletet kipréselni magából, és akkor húgom is tölt bele valamennyit, de persze nehéz célozni, és fele a fürdővízbe megy. Anyám szerint fürödjek meg én is ugyanabban a vízben, mondtam neki, hogy szerintem ne.

Anyám és Márti néni bikiniben napoznak. Egy csapatban röplabdáztak, de anyám a szülés miatt abbahagyta. Márti néni most is mindig jár versenyekre, MB1, jó erős combjai vannak, és mindig fáj a térde. Anyámnak is fáj a térde, mert lánykorába miniszoknyában és minibundában járt mínusz húsz fokban is. Az ízületei. Keresztanyám tornász, de eltörik a bokája. Idegösszeomlást kap, mert épp most mentek volna a vasfüggönyön túlra versenyezni, és disszidálni akart. Zokogva rángatózik és dobálja magát, már amennyire fellógatott lábbal ez lehetséges, és azt ordítja, nem azért gürcöltem a sok kurva edzésen, hogy itt rohadjak meg. Elképzelem, milyen a vasfüggöny. Sok ipari kaput tesznek egymás mellé, és van rajtuk egy kisebb kapu, azon lehet kimenni, hogyha kinyitják. Szeretném megnézni, de anyám azt mondja, én ezt nem értem, inkább menjek el apámmal, nézzem meg, hogy fedeztetik a vadászkutyákat. Anyám és Márti néni kakaóvaj darabokkal kenegetik egymást. Anyám felforrósodott bőrén rögtön olajos csíkot húz a fehér tömböcske. Isteni illata van, a gyógyszertárban árulják. Mindenütt bekenik egymást, és anyám benyúl Márti néni bugyijába. Csönd lesz, csak a felgyorsult lélegzetvétel hallatszik. Márti néni leveszi a bugyiját, és anyám a combjai közé hajol. Márti néni puncija tök szőrös, az enyém és anyámé nem szőrös. A lányoknak az óvodában csupasz a puncijuk. Apukám színes szexújságjában is kopasz a csajok puncija, de van középen egy vékony csík. A vékonyabb szexújságokban a csajok puncija előtt sárga csillag van. Ezekben szőrösek a csajok, kilóg a csillag alól, és némelyikben zokniban állnak négykézláb. Föléjük álló fasszal fekete férfi hajol, neki nincs sárga csillaga. Másik pasi a fütyijét a nő szájába dugja. Nagymamám egyszer azt mondta, aki zsidó volt, annak sárga csillagot kellett viselni. Nem értem, miért kell eltakarni a puncit, meg hogyha valaki zsidó. A zsidó az olyan, mint a punci? – kérdezem nagymamámat. Nagymamám zavarba jön, és azt feleli, a zsidó olyasmi, mint a cigány. Ezt sem értem, és húgommal megvitatjuk. Szerinte a cigányok indiánok. A Weiss-ikrek egyszer összeverekedtek az óvodában. Weiss Klári sírt, mert testvére csúfolta, hogy zsidó. Lehet, hogy Klári indián, de a testvére nem?

(A teljes szöveg itt olvasható: Prae 030 (2007/2), valamint: ExSymposion, Piknik a telepen)