Portfóliók

A felnőtt önkény és a feltétlen gyermeki ragaszkodás ellentétes érzelmi pólusai adják a kötet feszültségét. A felnőttek világát a gyermekek szemével láttatja a költő, a gyermekdalok verses sablonjai, a versbe fogott gyermeki szófordulatok groteszk elegyet képeznek a kiüresedett, erőszakos, ugyanakkor kiszolgáltatott, múltjukat félve titkoló, alkoholista szülőknek a szövegekben visszatükröződő visszás világával. Az élénk színekkel, nagy felületekkel készült akvarellhatású digitális grafikák - a kötet illusztrációi - ugyanezt a hatást keltik, amit fokoz az alvadt vér színárnyalatait utánzó kolorit. A korunk nyers testkultuszát leleplezendő, a költő szándékosan túlhangsúlyozza a testiséget, ami de ennek ellenpontjaként, és mintegy a kötet torz crescendójaként megszólal a szenvtelen, mégis megrázó helyzetjelentés, mely az abortált magzat és a halott (öngyilkos) gyermek szavaként egyaránt olvasható: Tény, hogy vagyok,/ s titok, hogy nem vagyok./ Anya mellett fekszem./ Nem ébred fel./ Végül itt találkozunk,/ nem a végtelenben./ Most nem fáj,/ csak van,/ mint az angyalok./ Párát lélegzünk,/ nyirkos délutánt./ Felsóhajt. De már nem vagyok. A cikluszáró vers mindennél jobban érzékelteti a köteten végigvonuló kettősséget. A testi fenyítés alkalmazásának száraz és szakszerű pedagógiai leírásába, a félkövérrel szedett betűkbe elrejtve a következő üzenet olvasható: te vagy a kegyelem milyen kevés keresel engem tévedés. A felnőtt-gyermek viszonyra és a modern költészetre fogékony, felnőtt olvasóknak ajánlható kötet.