Portfóliók

Jobb oldalról az utca végi kanyarból előtűnő alak lassú sétája fürkészi a már elengedett és idegenkezek megtúrta megmaradt kacatokat. A fél órája elhaladt zsigulinyikorgás még ténfereg a zöldellő faágak között, kisvártatva végleg megül az utcára a szenny várakozó csöndessége. A sötétbőrű ember legálisan lopni kezd tehát, amit természetesen az ablakból a felügyelő szempárok tételesen leellenőriznek. A harmincas éveiben levő cingár testalkatú Cigány Ember lehajol, felveszi a piros repülősárkányt a földről, rögvest kibogozza az eresztőmadzagját és máris a szélbe engedi a játékot. Azonnal lehanyatlik, tehetetlenül zökkenve beleáll egy pucoktúrásba, a Cigány lehajol hozzá, ismét a kezeibe veszi, a belső zsebéből előkotorja a nagyapjától kapott bicskáját és szöszmötölni kezd a műanyaggal. Ismét megpróbálja miként működik és most már majdnem egyenesen száll el a kezéből, de a Cigány még nem elégedett a javítással. Leül az árokpartra, ügyelve a kutyaszarokra a fűben, lábát kényelmesen leereszti a mélybe, a lomkupacból kirángat egy kevés nejlon darabot, majd előveszi az öngyújtóját és látszólag az utca közepén fel akarja gyújtani a piros játékot. Zsoltika nagyijának alakja előtűnik a szemközti házban, kezeivel jó hangosan elhúzza a függönyt, láthatóan készen minden eshetőségre, kicsit résre nyitja az ablakot, elfordul féloldalra és Zsoltit a fejénél kedvesen kísérve odahúzza magához. A gyermek felnéz még egyszer utoljára a felnőttre, de szemei egyre inkább a Cigány alakjára szegeződnek.

Az alak gallérja körül gomolygó szürke füst hamar elszáll, a tagjainak finom mozgása felerősödik ismét, ruganyosan fel is áll, azonnal szélnek ejti a repülő alakú piros játéksárkányt, amit az azonnal felkap a magasba.

Zsoltika ijesztőmetszőhangú artikulálatlan ordítása vágódik ki a ház ablakából, karjaival kicsapja a már résre nyitott ablakot, ami hangosan ütődik a falnak. Semmit sem lehetett érteni az hangoskodásból, nagyija próbálja elcsitítani, de a gyermek eltűnik a házban, csakhamar kitárja a bejárati ajtót is és megállás nélkül visítva a gondosan bezárt kertajtóhoz rohan. A nagyi is tétován lépdesve megáll a bejárati ajtónál és szólongatni kezdi a bömbölő gyereket.

A Cigány Ember visszahúzza a sárkányt, az eresztőzsinórt komótosan felcsévéli az eresztőre, lehorgasztja a fejét, megadóan áll meg az utca közepén. A fiúcska továbbra is két kézzel kapaszkodik a drága pénzen antikolt modern mívű kovácsoltvas kerítés rúdjaiba, arcáról lefolyó könnyek csillannak meg a napban. Az Ember elindul feléje a rettenetesen megszidott kóbor kutya alázatosságával, egy kezébe fogva meg a játékot és nagyon lassú mozdulattal, de látszólag azonnal ugrásra készen Zsolti elé a járda közepére teszi le a piros csomagot. Fel sem néz egyikre sem, csak elfordul balra, felegyenesedik, ismét zsebre teszi a kezeit és elindul.