Portfóliók
Minimák és longinák
1.
betűk mint cölöpök tartják szavaimat a valóság felett.
- A -
Ha kinézek az ablakon, ellátok a házadig. Hidd el, megteszem. De ha úgy akarod, előbb mesélhetek. Hogy felkészítsd magad. A szomszédod mindig későn ébred, pizsamája cimkéjén csak ennyi, Made in Yugoslavia. A néni alattad öttől már rádiót hallgat, akkurátusan pucolja az ajtaját, a csempét. S nagy gonddal készíti ki magát, hogy letipegjen a postaládáig meg vissza. Csak oda. Kenyeret a Juli hoz neki. Te pedig tudod, hogy figyeltelek már rég. Egyszer el is húztad a függönyt, mikor felhívtad magadhoza Rozit. Harmadszor. Ő sem értette a dolgot. Csak a válladra hajtotta a fejét, s ezt suttogta a sötétben: Félsz, hogy meglátnak az emberek az ablakban? Hogy mit csinálunk? Hogy biztos dugunk? De nem zavar. Tudom, te is ellátsz idáig néha, ha úgy van kedved. S innen haza, ha akarod. Hogy meglesd, Rozi nem hívta-e át a pizsamást egy üveg borra az este.
2.
döglött madár szárnyának vándorlása követendő az udvaron.
- B -
Nem szeretem, ha egy nő másnapos. Fanni talán még úgy is szép néha, kócos elaludt hajjal, smink nélkül, vagy elfolyt szemfestékkel. Elpuhulva. Kis mellei lógicsálnak, ha oldalra fordul, vagy feltápászkodik egy kicsit, hogy kinyújtóztassa magát, mint egy macska. Mert meztelenül alszik, úgy képzelem. De csak ő. Én kopott hálónadrágban, hogy azért ha van kedve, simogathassa mellkasom, a filozófus pedig öltönyben, keményített gondolatain nem hagy ráncot az álom. A csapos sosem alszik. Pincére a meghosszabbított gondolat. Ő pedig maga az alkoholok szfinxe, nőiségét szakálla alá rejtve. Oroszlánszaga párolgó kisugárzás, mely a nőket bolond riszálásra készteti az asztal és a mosdó között. S mosollyal fogadja a kis köszönéseket a csücsörítő szájakról, mikor illatos bort tesz a kezecskék ügyébe. Tőlem csak cigarettát kérnek a pici szájak. Szolgálatkészen sodrok egyet nekik, meg is nyálazom kissé, hogy kapcsolatunk elmélyülhessen. Talán mononukleózisos vagyok, s ha ő, mondjuk, ő ott, megbetegedik, majd sűrűn látogathatom, megleshetem magányában, miközben a házvezetőnő az ajándék csokoládét majszolja. Sok cigarettát sodrok ajándékba, hét nőt szeretnék, vagy legalább hármat, kis plüsspárnát, selyemkerevetet, likőrízű bonbont.
De nem ma. Ma én is esem szét, körvonalaim nem tiszták, itt ott még talán fel is szakadtam. Nem volt kényelmes az este, zakatoló aggyal forogtam körbe. Most jó. Majdnem mindenki jelen van, akit el tudok viselni, sőt, akire vágyom, csak a Manyi. No, mindegy, igaz? Szóra sem érdemes, hiszen ő most talán Amerikában kokottál. Ez a miszter Cho Jamester, na, vele van. Idejött és jól elvitte. Nem is emlékszem, hogy azóta láttam volna. Hova, te Fanni, hova ment a Manyi ezzel a szterrel? Hm, szerintem Sri Lankára. Valami új alföldi tea termesztésén dolgoznak. Minél alacsonyabban nő a fű, annál nehezebb. Minél magasabban, annál drágább. Dehogy, Szlovéniában strucctojást gyártanak. Olyan rántottát ehet az az édes Manyi reggelente, hogy megértem, miért nem jön vissza ide. Szerintem itt van Pesten. Néha mintha érezném az illatát egy-egy cukrászdában. Hát, igen. Ahogy a filozófus szavai után körülnézek, látom, nem csak nekem jut eszembe, hogyan tudott az a nő három-négy krémest mosolyogva eltüntetni egymás után. Azzal tényleg nem ér fel a fránya strucctükör. Ez a szter azt mondta, hogy valami bácsi küldte, talán Londonból, úgy hiszem, vagy valahonnan Velence mellől, hogy elmondjon Manyinak valami dolgot. A kiejtése után inkább el tudtam volna képzelni az ukrán határon cigaretta csempészése közben. De igaz, én is úgy ébredtem, mint egy indián. Már amennyire a nem alvásból fel lehet reggel ébredni. Tükör, fogmosás, s méla fürkészés. Eddig nem ismert hosszanti vágás az arc közepe felől a jobb fül aljáig. Karcos vagyok. Mint egy rossz bor. De most jól esik. A csapos csak akkor figyel, ha újabb sört kérek, a filozófus hallgat, Fanni a harisnyáját igazgatja. Jó-e az, ha egy nő csak felhúzza a harisnyát, automatikusan, ahelyett, hogy elmélyülne abban, ahogy a finom anyag szépen felcsúszik puha bőrén. Akkor talán Fanni azon is elgondolkozhatna, s talán kellő magyarázatot is találna rá, miért látok egy érme nagyságú lila foltot a térdétől kissé balra és pár ujjnyival feljebb, mikor újra keresztbe teszi lábait, s szoknyája felcsúszik. Tudod, kedves, azt a horpadást a kertben tartották Lajos bácsiék. A régi moszkvics mellett. Zéró kilométerrel vették. A horpadás az meg csak volt. Ha valaki éjjel kiment pisilni a vendégségek alatt, és nem ismerte jól a járást, beleesett. Ki az a Lajos bácsi? Jaj, hát megint nem figyelsz, csak nézel értelmesen, néha a számat, néha a lábamat. Hát a Manyinak a rokona. Aki azt a sztert küldte.
3.
akkor vagy a pulcsim, vagy a kabátom a fogamra kell akasztanom.
- C -
(Variáció egynémely definícióra)
rp-nek
az egész csak puha ostya, törékeny lemezen megrekedt képzeletszülte tintafolttal, és kívülről tükrök, a szavak egymásba nyíló logikátlansága, ürességét hangom tompítja, s borzongásom, de hisz nem fair játszma. ez van. hogy miért csinálod? magam sem tudom. de szomorú lennék nélküle.
mosom kezeimet. a loccsanó lámpa holtterében csak fekete vagyok magam is, pedig a hinta kifeszített íve, gondolatom minduntalan elpattanó húrja visz előre – és hátra – csak az elenyésző lendület nem repít túl ezen.
inkább csorog az abroszra, egy pillanatig latolgatja helyzetét, elábrándozik múlton és jövőn, elidegenülve a szövettől és összetartólag. majd szétterül, emléke egyre halványodó folt a csésze mellett.
én meg oda se nézek. a lépcsőn ülve hallgatom az eső neszezését, a füst s az árnyék nem akad fenn a nedves ágakon, ahol a csönd kezdődik. minden egészen mozdulatlan. lenne, ha az ágakon túl lakna.
Minden érdekeltnek! ajánlja valaki. meg hogy szerda, mikor szeretleket akartam írni, vagy szervuszt, szertornát esetleg, szerecsendióra, szerzetesre gondolni.
lesek, és nem hat meg a rá melegedő zokni, ezt is meg lehet szokni, csak ne legyen rajta picinyke lyuk sem. az van nekem.
próbálgatom, és ez megint egészen más, reggel, este, lépcsőn, fákon, puhán, gyűrve, otthon vagy nyáron, nem gyötrődöm komolyan azon, mit teszek, csak játszom, hátha jobb lesz, jobb, mint volt, mint amit találtam, de nem akaródzik átbújnia rajtam. hiába tömöm magamba az oszlopokat és a fényt, csak nem ugyanaz.
Ilyenkor szinte újra kell kezdeni az egészet.
és ehhez itt van a hivatkozási alap, kiterítve előttem, félig megcsócsálva, így van ez.
egy elütött k, helyette szárny nélküli angyal, mozdulatlan, levegőben haldokló lelkiismeret, na jó, legyen ez is rutin, mondjuk így. remélem, nem sokáig egyensúlyozik tovább. az ostya nyelvemen elpárolog, leheletnyi gondolat.
4/a
az egóm egyik fele egy tökéletesen elkészített tojásos szendvics szezámsóval és friss salátával.
4/b
a másik te vagy.
- D -
(Blaha)
Meleg.
Dögletes meleg.
Várni.
Gőzölgő beton.
Szökőkút, tabu.
Néger tabuk balra. Tata tabuk jobbra.
Egyedül.
Galambszar a székemen.
5.
szélesre nyílt az éjszaka, és hamm, bekapta.
- E -
(Gyönyörszöveg)
Szülhet-e az ismétlés gyönyört, ha gyönyörre vágyva mindig újat keresünk? Kérded te, én csak kérni tudlak: hintázz velem az őszi kertben, ringóléptű nimfa leszek sárga körték és illatos avar között. A sok olvasás perverz és hasadást implikál. Mondod erre. De hát mit tegyek? Hasadt dinnye vagyok. Már nem lékelnek a piacon. Csak a pince nyirkában, asztal lapján, a vázában lévő nárcisz helyett. Maga a szöveg választja ki az olvasót. Ezt jegyezd meg. Enyém vagy, engedned kell, hogy belenyaljak a nyakadba. Aztán belefecsegjek a szádba, tejszínízű fagylalt tetején kis kandírozott meggyel. Tegnap megpróbáltam leolvasni a nyelvedről a régi verseket, megnyaltam ajkad, kezed. A mű orgaz organizmus. Talán belém költözik, talán megesz. Kissé félek is. Minap is szövegháló gabalyodott a nyelvemre, mikor el akartam mondani az igazat neked. Gondolom, ma már nem lesz itt rózsaszín lehelés. Csak betűzgetem hűlt helyed. A szöveg felosztódik olvasás közben, és ez vágásokat hoz létre. Ha engem is elolvasnál végre alaposan, hol vagdosnál el? Lassú feltárulás. Leveszem a blúzom. A váltakozás örömet okoz. Váltakozva mutatom melleim neked. Nem veszel tudomást a nyelvi játékosságomról? Én is modern szöveg vagyok. Olvass néha arisztokratikusan. Légy perverz! Kenj vastagon vajat a kenyeredre! Legalább egyszer. Doxa, paradoxa. Igen fáj fejem.
6.
ne menj mezítláb a mosogatóba. eltört egy pohár.
- F -
- és bocsáss meg nekem, ha rossz vagyok.
- nem, nem vagy rossz, csak könnyen kétségbe esel.
- te meg rossz vagy.
- csak?
- csak de.
7.
óvatosan beleszitál az eső a levegőbe. ezt-azt.
- G -
(Valami szépet is)
no, itt egy papiros. fogom most, borítékba teszem, de előtte hazudok rá valamit. végre egy kis felüdülés.
- Csak az van, hogy már megint elkéstél, hogy emellett veled akarok életed végéig lenni, és hogy lesz életed vége, ha nekem nem is.
- És persze most ide írhatok olyanokat, hogy karcsú vagyok,
- te meg szeretsz táncolni,
- hogy a muffin mustárral és párizsival a legízletesebb,
- hogy a fehér repedésből, ami egyszerre csak nőni kezdett a padlón, gyönyörű virágok nyílnak majd.
- Vagy hogy a fincsi Jancsi bohóc végre eljön hozzánk ebédelni,
- és hogy reggel egy nyúl nézett ki a dióid közül.
- Hogy szalonnás jóreggelt kívánunk a patikusnak, mikor tiszta alkoholt vásárolunk,
- és hogy ő herpeszkenőcsöt kínál neked, hiába mondod, hogy csak leetted magad.
- Hogy bármennyi sört iszom, nem megy le a nap,
- és bármennyi sort leírok, nem telik be a lap,
- hogy a végtelen könyvek mindig ott végződnek, ahol én szeretném
- a fű piros lesz,
- és a karneválon az első sorban trombitálhatok.
- És emlékezni fogok végre, hogyan is volt, mikor még a kastélyban parókában fejetlenül riszáltunk a möszjőnek. Veled.
- Mégis betelt. Várj, most majd újra igazat hazudok.
8.
kidobták. ezt, ezt írta nekem, és közben drágámnak nevezett. megírom neki, hogy bánatomban ettem egy kaviáros kenyeret. nem, mégsem, ezt kihagyom. maradjon csak a sajnálat.
- H -
(előjáték)
kőpapírolló
papírolló kő
a’ ír ló köp, lop
köll ari popó
köpapirollo
(kpo)
Pulzál a szemem napok óta, összemosódnak alakok és helyek. Mira mindig mellettem ül jobbra, és megnyugtatóan kedves. Ha nem csókolózik a pincérrel a bárpulton át. Nem szeretem a tangabugyit kis ezüstkarikával. Jobb oldalon remegő világ, bal oldalon éles homály. Szavakat tépek, elrontottam a gyomrom, tegnap túl sokat ittam magamból. Nem bírom befogni. De közben rájöttem, mi értelme. kőpapírollótanfolyamkezdőtőlhaladóig. Másfeles sorokba kéne állni, hátha akkor gyorsabban telne a hely, kopna a nadrág. Meg az ujjam. köpapir oolloo. Nyújtok az angolspárgához is, hogy nyitott legyek, bár hallottam, sonkába, sajtba, palacsintába csavarva rántani kell. Nem fáj. Finom is. És tésztát is nyújtok, hogy belecsavarjam a derekam, a széleit meg betömköködöm a nadrágomba. Még mindig nem megy a fűtés. Vesztésre állok. Jégcsap az ollrrom. Fáradt vagyok, pulzálok. Este 11-re porxim. Krista Ausztráliábapír megy. Most még süt a nap, fényes csík fut át a zöld díványon, puha bársony. Erre ültetne már rája az a valaki ott. És kínálna fekete teával, hogy a szám pici, apró legyen. Csöpp cseresznye. Ilyen lenne. Zöld díványlevéllel.
9.
gittgilisztákat gyúrok. használat közben enni és inni tilos. rutinmunka, de közben ügyelni kell mégis, nehogy belebújjanak a kiliszták a fába, az üvek alá. szorosan, elérhetetlenül. kikaparhatatlanul.
- I -
(…)
Az inge, a színére már nem emlékszem. Felső gombjába fekete X. Nézem. Látja. Nevet. Aztán másnap, máson, máshol. Kék ing. Felső gombján fekete X. Nézem. Most én nevetek. Milyen kicsi bennem a világ, hogy mindig csak ugyanazt tudom képzelni.
10.
nem susog, zizeg, mocorog, csak néz. ellenben a mellemben.
- J -
(PÁR-PrÓZ)
előjáték
Egy fáradt kurva vagyok. Hiába húz, nyúz a jómodorod. Pusztulj innen. Vagy legalább csússz egy kicsit arrébb az ágyon. Ne szuszogj a fülembe, drága. Mára elég.
közjáték
Már megint nem akarja. Nem értem. Megváltozott. Akkor, mikor először, na akkor még jó volt. És, na hát nem volt ilyen bögyös. Amivel persze nincs is bajom, csak ne kéretné magát. Hát, mit gondol? Meddig tart az én türelmem? Bármikor kereshetek mást. Megdugom, akit csak akarok. Hát, mit képzel ez rólam? Persze ő, ő kinek kellene? Nagyseggű. Ezentúl csak így fogom hívni. Nagyseggű. Majd megtanulja, hogy mi a módi. Ha kívánom, akkor nincs nyávogás. Fekvés van, nagyseggű.
utójáték
Fáznak. Betakarod?
szubjáték
ujjai mint üvegvágó sebezték bőrömet. hiába ismételtem százszor hasonlókat, hogy a szem lényege is csak két lencse, és ami mögötte van, sem veszélyesebb, hogy körmei kissé megnőttek, mert nem vágtam le mostanában, meg hogy bármi van, ő igazából mégiscsak szeret. vagy az én vagyok?
11.
a fejben lobban, csobban, csörren a kés. vörös, sárga, fehér arany, a redőny lyukas fényei szüntelen.
- K -
(Itt baj lehet)
Nyakamban görcs, savanyú hússzag körülöttem. Régen nem sírtam – áltatom magam. A szappanoperák alatt kicsorduló könnyek csak televíziós allergia jelei. Mellényem pállott. Három éve emberszagot áraszt. Nem hordom már. Izzadok, pedig most szálltam ki a kádból. Lemostam tegnap a vörös körömlakkot, s mára minden erőm elhagyott. Páncél nélkül csak összerándulok. Ha megennének, ropognék, mint a homok. Kék ing, szürke kordnadrág, De már szakítottunk. Kétszer is szakítva vagyunk. Hol a körömlakkom? Csak a tarkóját látom állandóan. Ami nem is lenne baj. Ma nem vagyok semmilyen. Remegős izé. Meg hát a szerelmei. Na persze. De mit tehetünk? Paranoid alkat. És persze korpás a haja. Nem hiszem el, hogy ilyen gyönyörű kabáttal képes ilyet tenni. Nem ismerem meg a lábam. Vagy fekszik valaki a takaróm alatt? Fáj a tüdőm. Kevesebbet kéne titokban dolgozni. Hitegetem magam, ha azt hiszem, nem lélegzem. Hogyan tovább?
12.
csak sár az egész. az arcom is. persze a léptek. meg a macskapisi. dohány és egy szárazemlék majd megnyugtat. rántott hús és gyereksírás füstje ölel. nem, sose hagynám, hogy kloffolóval verjen el.
- L -
(Izé)
Gyermekdalok ősi vidékét kutatom elmém üregében, de a gyermek elbújt. Kakaót inna. Talán hányni is fog az ebatta. Könyv tele üres lapokkal, s nem meri beleírni a szavakat, hátha egy előugrik és a torkát átharapja. Ruháját a szél cibálja, arca kipirul, hasa dagad, már nem is gyerek. Mit keresek én tulajdonképpen? Sok a filter, keserű csersav a báli ruhában, nem jön ki a foltja. Nem tudom, hánykor kelt majd az óra. Tocsog az emlék, fárad a lábam. Merni is kell és fájnak a sarak. Hosszú mélyedések, a talpammal is látom, ha csukott szemmel megyek, vagy sötétben hazafele. Lábamról a piszkot szappan le nem mossa, a föld bekente hennájával. Már csak a hajamat kéne befestenem vele, hogy ne látszódjanak a fehér gazok. Amik elénekelhetik véletlen, hogy szárnyaszegetten menekülhet csak a lélek az ágyból. Szagolom, aratom, csapolom álmaim bozótját, máson is jár az eszem.
13.
kilincs-mosollyal a kezemben nem tudom, mennyire tiszta ez a szakasz. egyet lép előre, majd vissza, vár, képzel, mi lenne ha, aztán már abból se. köszöni. inkább csak röviden. viszontlátásra.
