Portfóliók
Albatrosz
Egy nappal a hosszú nyári turné utolsó előadása előtt a frissen kinevezett Igazgató, már az új produkcióra készülődve, behívatta magához Albatroszt, a méltán világhírű légtornászt.
- Kér egy ásványvizet? – kérdezte az Igazgató, verejtékező homlokát törölgetve. A nyitott ablakon csakúgy áradt be a hőség.
- Természetesen továbbra is számítunk a munkájára, azonban itt az ideje, hogy az új produkcióban másik szerepkörben is kipróbálja magát. Már így is maga a legöregebb légtornász a szakmában.
- Igazgató Úr, úgy érzi, hogy már nem vonzzák a publikumot a számaim?
- Nem erről van szó, hiszen elismerem, még mindig képes etéről-estére megtölteni a nézőteret. Ennek ellenére egy hatvanhoz közeledő artista ne cikázzon odafent a kötelek között. Egyébként is, mélyreható és teljeskörű változásokat tervezek, melyek alól maga sem lehet kivétel. Az új produkcióban bohócként kamatoztathatja a tapasztalatait.
- Dehát tudtommal én vagyok az egyetlen a világon, aki segítség nélkül, pusztán a saját erejéből képes repülni. Ráadásul tökéletesen fitt és egészséges vagyok. Ha kell, akár egy egész órát is elrepkedek leszállás nélkül.
- Erről nem óhajtok vitát nyitni. Nem akarom, hogy a hátam mögött összesúgjanak, hogy ez is csak az Albatrosz szárnyain tudja hozni a bevételt.
A világhírű légtornász hitetlenkedve és kedvetlenül toporgott a terebélyes, faragott íróasztal előtt. Mióta gyerekkorában a társulathoz szegődött, fel sem merült senkiben, hogy ne a kivételes képességeire alapozza a műsorszámokat. Hosszú pályafutása során ezrek és ezrek tapsoltak szájtátva, amint odafent a kupolában denevért megszégyenítő ügyességgel csapongott és bukfencezett a levegőben.
Ám az új Igazgató rendkívül határozottnak mutatkozott, és az artistában még az is felmerült, hogy hátha igaza van.
- Végeztünk? – nézett fel az Igazgató az asztal mögül, ismét megtörölve izzadó homlokát.
Albatrosz habozott néhány pillanatig, aztán egy hirtelen mozdulattal kivetette magát az ablakon. Két csapással az épület fölé emelkedett, majd körülrepülve azt, egyre magasabbra szárnyalt, hogy odafentről mégegyszer körülpillantva sólyomként bukjon alá a raktárhoz krumpliorrot vételezni magának.
- Kér egy ásványvizet? – kérdezte az Igazgató, verejtékező homlokát törölgetve. A nyitott ablakon csakúgy áradt be a hőség.
- Természetesen továbbra is számítunk a munkájára, azonban itt az ideje, hogy az új produkcióban másik szerepkörben is kipróbálja magát. Már így is maga a legöregebb légtornász a szakmában.
- Igazgató Úr, úgy érzi, hogy már nem vonzzák a publikumot a számaim?
- Nem erről van szó, hiszen elismerem, még mindig képes etéről-estére megtölteni a nézőteret. Ennek ellenére egy hatvanhoz közeledő artista ne cikázzon odafent a kötelek között. Egyébként is, mélyreható és teljeskörű változásokat tervezek, melyek alól maga sem lehet kivétel. Az új produkcióban bohócként kamatoztathatja a tapasztalatait.
- Dehát tudtommal én vagyok az egyetlen a világon, aki segítség nélkül, pusztán a saját erejéből képes repülni. Ráadásul tökéletesen fitt és egészséges vagyok. Ha kell, akár egy egész órát is elrepkedek leszállás nélkül.
- Erről nem óhajtok vitát nyitni. Nem akarom, hogy a hátam mögött összesúgjanak, hogy ez is csak az Albatrosz szárnyain tudja hozni a bevételt.
A világhírű légtornász hitetlenkedve és kedvetlenül toporgott a terebélyes, faragott íróasztal előtt. Mióta gyerekkorában a társulathoz szegődött, fel sem merült senkiben, hogy ne a kivételes képességeire alapozza a műsorszámokat. Hosszú pályafutása során ezrek és ezrek tapsoltak szájtátva, amint odafent a kupolában denevért megszégyenítő ügyességgel csapongott és bukfencezett a levegőben.
Ám az új Igazgató rendkívül határozottnak mutatkozott, és az artistában még az is felmerült, hogy hátha igaza van.
- Végeztünk? – nézett fel az Igazgató az asztal mögül, ismét megtörölve izzadó homlokát.
Albatrosz habozott néhány pillanatig, aztán egy hirtelen mozdulattal kivetette magát az ablakon. Két csapással az épület fölé emelkedett, majd körülrepülve azt, egyre magasabbra szárnyalt, hogy odafentről mégegyszer körülpillantva sólyomként bukjon alá a raktárhoz krumpliorrot vételezni magának.
