Portfóliók

1.

lehet, naiv a képzet,
lehet, naiv a felfogás,
bennem mégis körötted táncol
minden zaj, szívdobbanás,
elmerülni benned
- te végtelen, te titok -
dimenziótlan, elmélyült zuhanás,
csak én érzem, csak te látod,
zuhantunkban mennyire más

2.

mert csak te lenged át
a fényt szóró alakok
fogatlan karneválját:
az országutat, a zenét,
a nyári tábortűz-lobbanást,
a nyírek rezdülését,
a harangkondulást,
a fenyőillat-reggelt,
a fejszesuhogást,
a mécses sercegését,
az egymásba borulást,
a korai ébredést,
az örökös rohanást,
a rossz hétvégi bulikat,
a méteres lemaradást,
a lefekvést, az óracsörgést,
a villamost és a tereket,
a várost és vad utcáit,
a flaszterra hányt embereket;

te lenged át az aluljárók
telt, esdeklő hangulatát,
a jézus-üvöltők ki nem sírt könnyeit,
a hajléktalan-délutánt;
az üzletek polcai közt bújtál meg.
láttalak: velem voltál,
egész nap elkísértél,
és maradsz is ezután.

te lenged át a dunát is.
míg szürkén hömpölyög
temetve az élet mocskát,
reggeli csókjaiddal
te mosol ki a bűnből, hogy élek.

veled már egyedül sem félek.

3.

falra vetett árny a magány.
minden forma egy vallomás.
lenni úgy, hogy tudom, hogy vagy,
azt jelenti: nincs senki más.

4.

kereslek ott is, ahol soha nem voltál.
kereslek minden fáradt délután;
tejeskávét töltök, ha kell,
csak nézz szemembe egy korty után -
belédvesztem.

mint füstös szeánsz
a titkos helyen
úgy nyúlna hónapokra az éj,
ha velem az ég tengerében
holnap is megfürödnél.