Portfóliók
Európa indiánjai
Európa indiánjai
Száraz Miklós György
Cigányok
Európa indiánjai
Az év legszebb könyve
Bill Clinton is cigány származású, s most multikultúrális szempontból írt egy gyönyörű, eddig csak útleírásokbólismert nevű író egy gyönyörű, humánus kötetet. Jegyezzük meg az ő nevét: Száraz Miklós György.
Előzmények
Regionális Roma Konferencia "Romák a bővülő Európában. A jövő kihívásai." címmel
2003. június 29.-július 1. között Budapesten rendezték meg "Romák a bővülő Európában. A jövő kihívásai." címmel azt a Regionális Roma Konferenciát, amelynek vendéglátója a magyar kormány volt. A Konferenciát a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) és a Világbank szervezte, az Európai Bizottság, a UNDP, az Európa Tanács Fejlesztési Bankja, valamint a finn és a svéd kormányok támogatásával. A konferencián részvett nyolc ország (Horvátország, Bulgária, Románia, Macedónia, Csehország, Szerbia-Montenegró, Szlovákia, Magyarország) kormányfői kifejezték politikai elkötelezettségüket aziránt, hogy csökkentik a roma és nem roma lakosság szociális és általános életkörülményei között meglévő szakadékot. A Világbank és a Nyílt Társadalom Intézet képviselőivel közösen megállapodtak abban, hogy a 2005-2015 közötti időszakot a Roma Integráció Évtizedévé nyilvánítják.
Új Évtized Nyilatkozat
A szófiai nemzetközi meghirdetési ünnepség előkészítéseként a nemzeti koordinátorok 2004. november 16-án, Budapesten megrendezett ülésén kidolgozták és elfogadták a később Szófiában aláírt "Évtized Nyilatkozat" szövegét, amely a következőképpen hangzik:
"Romák a bővülő Európában. A jövő kihívásai" című, 2003-ban megrendezésre került konferencia eredményeire építve, kinyilvánítjuk, hogy kormányaink a diszkrimináció megszüntetéséért fognak tevékenykedni, hogy csökkenjen az elfogadhatatlan szakadék a Romák és a társadalom többi része között, ahogy ezt Évtized Cselekvési Terveinkben célként megjelöltük.
2005-2015 közötti időszakot a Roma Integráció Évtizedének nyilvánítjuk, és kötelezettséget vállalunk arra, hogy támogatjuk a Roma közösségek valódi részvételét és bevonását az Évtized Program céljainak megvalósításába, továbbá, hogy kimutatjuk az elért fejlődést az Évtized Cselekvési Terveinek megvalósítása során szerezett tapasztalatok értékelése, és az eredmények mérése alapján.
Ezúton más országokat is felhívunk, hogy csatlakozzanak erőfeszítéseinkhez."
A Roma Integráció Évtizede Program nemzetközi és hazai meghirdetése
A Roma Integráció Évtizede Program (RIÉP) hivatalos nemzetközi meghirdetési ünnepségére 2005. február 2-án, Szófiában került sor. Az eseményen az alapító kelet- és közép-európai országok miniszterelnökei, kormánypolitikusai, valamint a nemzetközi partnerszervezetek magas rangú képviselői aláírásukkal szentesítették az Évtized Nyilatkozatot, és megerősítették azon politikai akaratukat, amely a romák társadalmi és gazdasági integrációjának felgyorsítására irányul.
A RIÉP hivatalos hazai meghirdetési ceremóniájára 2005. május 19-én a Magyar Parlament felsőházi üléstermében került sor.
2. RIÉP munkaszervezete
A Nemzetközi Irányító Bizottság (NIB) a RIÉP legfelsőbb konzultatív, tervezési és döntéshozó irányító testülete, tagjai a résztvevő országok kormány delegáltjai, roma civil képviselői, illetve nemzetközi szervezetek. A NIB koordinálja az RIÉP előkészítését, amelybe beletartozik: (a) prioritási területek kiválasztása; (b) a Cselekvési Tervek kidolgozásának elősegítése minden országban; (c) monitoring módszerek és eszközök egyeztetése és alkalmazásuk rendjének kialakítása az Évtized célkitűzéseire és indikátoraira; (d) a programban történő nemzetközi közreműködés koordinációja. A NIB folyamatosan kapcsolatot tart a Roma Oktatási Alap vezető testületeivel.
A NIB munkáját a RIÉP Titkársága segíti, melynek fő feladatai közé tartozik (a) az ülések megszervezése; (b) az országok közötti információcsere segítése, (c) a közhasznú/közérdekű információk továbbítása a résztvevő országoknak.
A fent említett nyitókonferencián a Magyar Kormány miniszterelnöke felvállalta, hogy az előkészítési szakaszban Magyarország lesz az NIB elnöke, valamint hogy létrehozza a RIÉP Titkárságát. Ezt követően a NIB döntése alapján az elnökségi, illetve a titkársági feladatokat 2005. július 1-től rotációs rendszerben évente más résztvevő ország végzi, az alábbi sorrendben:
Románia 2005. július 1. - 2006. június 30.
Bulgária 2006. július 1. - 2007. június 30.
Magyarország 2007. július 1. - 2008. június 30.
Szerbia 2008. július 1. - 2009. június 30.
Szlovákia 2009. július 1. - 2010. június 30.
Cseh Köztársaság 2010. július 1. - 2011. június 30.
Macedónia 2011. július 1. - 2012. június 30.
Horvátország 2012. július 1. - 2013. június 30.
Montenegró 2013. július 1. - 2014. június 30.
3. A Roma Integráció Évtizede Program célja és keretei
A RIÉP célja, hogy felgyorsítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját, és egyben hozzájáruljon a romákról alkotott kép pozitív irányú átalakulásához.
A RIÉP-ben résztvevő országok a közösen megállapított keretek között saját gazdaság- és szociálpolitikájukkal összhangban fogalmazzák meg és valósítják meg nemzeti roma stratégiájukat. Emellett a közösen elfogadott célkitűzések megvalósítási folyamatát rendszeresen ellenőrzik (monitoring), és a stratégiai terveket szükség szerint módosítják.
A tervezés és a megvalósítás szintjein egyaránt biztosítják a roma szakemberek részvételét, illetve kiépítik és / vagy továbbfejlesztik a már meglévő azon roma szakemberekből álló hálózatokat, amelyek a döntéshozatali folyamatokban is részt tudnak venni.
A RIÉP hivatalos (angol nyelvű) honlapja: [a]http://www.romadecade.org[text]www.romadecade.org[/a]
4.A Stratégiai Terv és a kétéves intézkedési tervek
A RIÉP megvalósítására dolgozták ki a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervét, mely négy prioritási területen (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy), az egyenlő bánásmód érvényesítésével kapcsolatban, továbbá a kultúra, a média és a sport területén határoz meg átfogó célokat, a célokhoz kapcsolódó konkrét feladatokat, az ezekhez rendelt mutatókat, továbbá a feladatok eléréséhez szükséges intézkedéseket. A nemek közötti esélyegyenlőség megteremtését a négy prioritási területen megfogalmazottakhoz kapcsolódó feladatokon és intézkedéseken keresztül kívánja megvalósítani.
A Stratégiai Tervben meghatározott feladatok elsősorban területi (hátrányos helyzetű térségek, települések) és szociális szempontok (pl. hátrányos helyzet, tartós munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség, stb.) - illetve ezek metszete - alapján határozzák meg a legfontosabb intézkedéseket, amelyek hosszú távon biztosíthatják a legszegényebbek - köztük nagy arányban romák - valós társadalmi és gazdasági integrációját. A négy prioritási területen elsősorban a szociális és területi szempontok alapján indokolt a feladatokat megfogalmazni. Az antidiszkrimináció és a kultúra (roma kultúra, hagyományok megőrzése) területén van lehetőség arra, hogy az egyes intézkedésekben a romák, mint önálló célcsoport kerüljenek meghatározásra.
A feladatokban és az intézkedésekben mindenhol meg kell jeleníteni az esélyegyenlőség, egyenlő hozzáférés elvét, mely segíthet a romák érdekeinek hatékonyabb érvényesítésében. A fejlesztések tervezésekor és megvalósításakor elengedhetetlen, hogy az érintettek (különös tekintettel az önkormányzatokra) kiemelt figyelmet szenteljenek az alábbi szempontoknak:
- a fejlesztéseket úgy kell megvalósítani, hogy azok ne növeljék a lakhatási és iskolai szegregációt;
5.
- a forrásokhoz való hozzáférés feltétele legyen a lakhatási és iskolai szegregáció megszüntetése.
- A feladatokban és az intézkedésekben - a tervezés és a megvalósítás szintjein egyaránt - biztosítani kell a roma szakemberek részvételét, illetve ki kell építeni a roma szakemberekből álló hálózatokat, amelyek a döntéshozatali folyamatokban is részt tudnak venni.
A Stratégiai Tervet a kormány 2007. április 26-án fogadta el, majd ezt követően az országgyűlés is napirendjére tűzte (A parlamenti vitával kapcsolatos információ: ITT).
A Stratégiai Terv 2007. június 25-i parlamenti elfogadását követően az abban meghatározott feladatok végrehajtására a kormány kétévente intézkedési tervet fogalmaz meg, melyben meghatározza a konkrét feladatokat, annak felelőseit, a határidőket és a megvalósításhoz szükséges forrásokat. Továbbá az intézkedési tervek megvalósulásáról, a Stratégiai Terv előrehaladásáról kétévente beszámolót készít.
Swartz: Katika cigányélete
"Odalestem, és csakugyan ott sétált az Aranka néni a Császár Misi bácsi sírja körül, amiben semmi meglepő nem volt, tudta egész Nyírbátor, hogy a szeretője volt életében. De hátén nagyon megijedtem. Úristen, gondoltam, ide ne jöjjön huhogni, mert menten kiszaladok a világból. -Nem lesz ez így jó -dörmögte a Kutya a bajsza alatt. -Ezeknek nincs nyugodalmuk. Belemarkolt a földbe, ahová a múltkori holmikat ástuk, megköpködte a marék földet, és zsebre tette. –Így -mondta. -Majd megnyugszanak. Rá néhány napra Pesten egyszer csak szembetalálkoztam a Lacival az Egyesült Izzó folyosóján, már messziről vigyorgott rám. -Nem is tudom, mi van velem, Kati-szólított meg, de mostanában mindig csak rád gondolok. –He! -vontam fel a szemöldököm. -És az Ica? Az Ica már nem érdekli, felelte. Elég hozzá, meghívott este vacsorázni. Nagyon jó is étterem volt ott, a Víg Matróz, ott még színes tévé is volt, mondanom se kell, nagy újság volt ez akkoriban. Megbeszéltük, hát, hogy elmegyünk vacsorázni, de a Laci rafinált volt, először a Kürt utcába vitt, a fürdőbe, mert szégyellt engem, hogy olyan kis maszatos, rongyos vagyok. Máskülönben jól néztem ki, szép cigánylány voltam, azt mondják. A Kürt utcában kádas fürdő működött azokban az időkben, benyitottunk egy szobába, ott állt egy nagy kád tele forró vízzel, mellette szappan, törölköző, minden, ami kell. A Laci csak ennyit mondott: Maradjál itt, mindjárt jövök. Azzal eltűnt. Gondoltam magamban, ez jól bepalizott engem, kész, vége, hatszáz. Aztán gondoltam, nem baj, ha már a kád víz úgyis ki van fizetve, élek a lehetőséggel így beleereszkedtem, élveztem a jó meleg vizet. Kisvártatva belépett a Laci. Nem is zavartatta magát, hogy meztelen vagyok, csak féloldalt rám sandított. Hozott nekem egy harisnyát. Nagyon megörültem neki, mivel azelőtt még soha nem volt harisnyám. Végeztem a fürdéssel, elindultunk a Víg Matrózba, de hát nem értünk oda, mert a villamoson figyelmes lettem egy jobb öltözetű emberre. Háttal állt nekem, a zakója zsebéből félig kikandikált a pénztárcája. Gondoltam, észre sem fogja venni. Mikor a következő megállónál kinyílt az ajtó, megragadtam a tárcát, és leugrottam a villamosról. A zakós utánam fordult, elkiáltotta magát, és ugrott utánam. Meglátta ezt a Laci és az utolsó pillanatban leugrott ő is.
Szívideg-, mert belémgyött -az ideg-kimerülésem van
Boldogult úrfikoromban (Lengyel Menyhért és Csalog Zsolt munkáin nevelkedve) szociográfiának, riportkönyvnek mondtuk volna Sschwartz munkáját, most a kiadója harmadik regényként harangozza be a szerinte Marquezre hasonlító munkát, mely egyébként olvasmányosságával, és a nézőpont egyediségével toronymagasan kiemelkedik a posztmodern olvashatatlanságából.
Csöpp szürrealizmust mindig felkínált a cigányfolklór, Bari Károly ki is használta, egyébként is kissé szundikálni kezdett a szerző, elbóbiskolván az egyre inkább magukra hasonlító cigánykáromkodások és átkok özönében. Az íz álljon a kezembe. Így kerülhetett a realizmustól eltérő néhány fordulat, mozzanat a kötetbe.
Egy valószínűleg tehetséges ember tolla révén (ebből egyelőre a csak a jó szeme állapítható meg) élvezetes, naturalista életrajz tárul elénk, elkerülve a romantikát, a nyomor szentimentalizmusát. A két véglet közt egyensúlyozva, a sors fölött csellel, furfanggal, babonával felülkerekedni tudó, sokat gyötört cigányasszony portréja a regény magva. Az élettörténet elkíséri a főszereplőt a putriból, a nélkülözésből a külföldi munka viszonylagos jólétéig. Az epikai fordulatokat az időszakonként bekövetkező börtönbüntetések is segítenek tagolni. Egy nap alatt elolvastam, valóban nem tudtam letenni, nem is akartam, érdekes volt, olvasmányos volt, a magyar közelmúlt a posztmodern vértelenségével szemben fölmutathat epikai tartalékokat, de marquezi erények olyan mértékben találhatók meg a regényben, mint amilyen mértékben kimondhatatlan nevű, volt vajdasági tollforgatók kötetei felidézik Dante Poklát, Leslie Lawrence életműve a realizmus diadalát. Tisza Kata a kritikai realizmust, Csisztu Zsuzsa a modern epikai hagyományokat. A főhős nem makulátlan, erkölcsileg fedhetetlen lélek: markecolás, könnyű testi sértés mind- mind megtalálható a számláján, de nem a bűnbe belefulladó apacstörténet a mű.
A kötetet mindenképp ki kellett adni. Dicséret a K. und K. Kiadónak. Azonban kiadói igyekezet ellenére se beszéljünk regényről, se Marquezről. Ha kérhetném. Viszont mindenkinek ajánlom. És várom a második kötetet. Azoknak a politikusoknak, akik nem tudják megmondani, hogy mennyi a sarki boltban egy kiló cukor, kenyér, hús, liszt: kötelezővé tenném. Tiszaburán, ahol egy-egy odúban a földön a gödörben fekszenek, bútor nincs, egy-két szeg helyettesíti a szekrényt, kellene ingyen osztogatni. A kötet vége felé kis híján belémgyött az ideg. Nagyon jó riportkönyv, nagyon élveztem. Mértéktartó, de reális. Az álomjelenet kilóg belőle, de szerkezetileg passzol: ilyennek látja álmában a jólétet a főszereplő. Örök börtönt üljek érte, illetve haljak meg, ha nem. A gitár álljon ki a hátamból, és a rák pengesse
Cigányok közt
"Kiss bácsi! Van egy jó meg egy rossz hírem, melyiket mondjam előbb? -állít be a vizitre a főorvos. A jót, kérte az öreg. "Gratulálok, Kiss bácsi! Holnap délutántól földig ér majd a fa..a’". Jöhet a rossz hír? "Azt is tudnia kell, hogy holnap térdből amputáljuk mindkét lábát." -fejezte be az orvos a teljes informálást-
Magyarországon, ha az ember ki akar menekülni a munkaerő-piacról, ott a rokkantnyugdíj lehetősége, amit évről-évre szigorítanak. Munka nélkül az ember eltengődik segélyen, ami a hideg vízre is kevés, vagy szaladgál orvoshoz-orvosra papírokért, hátha olyan betegséget állapítanak meg, ami munkaerő-csökkenést jelent, s jöhet a rokkant-nyugdíj. Igaz, évente behívhatják az embert orvosi felülvizsgálatra, mintha arra számítanának, az emberlába újra kinő. Amikor tehát nagyon szorult helyzetbe kerültem, arra gondoltam, hogy az első kínálkozó alkalmat megragadom a munkára. Így kerültem kb. hat évvel ezelőtt egy majdnem teljesen cigányok, azaz romák lakta faluba, Tiszaburára, az abádszalóki Tisza-tó mellé. Már jártam ott, a felvételi elbeszélgetésen, egy decemberi hétköznapon. Magyarországon tanárként elhelyezkedni csak nyáron, és egy-két szerencsés esetben a téli szünidő alkalmával lehet. Ám, ha a munkaviszony februárban szűnik meg, számíthat az ember, hogy legközelebb tanárként csak szeptemberben dolgozhat: ha szerencséje van. A munkakört elfogadtam. Szolnokon laktam, a város olyan messze volt Tiszaburától, hogy a megoldás, hogy reggel busszal, vagy vonattal, kocsival érjek be, ehetetlen volt. Ám ígértek szolgálati lakást. Szombat-vasárnap összecsomagoltam, hétfőn hajnali háromkor fölébredtem, teljes menetfelszerelésben, sportkerékpárral, hátizsákkal, elindultam. Előbb a szolnoki, hajnali vonatot kellett elérnem. Onnan Kisújszállásra vitt az út, ott megint át kellett szállnom, s reggel fél hétkor landolhattam csak a metsző, fagyos szélben az abádszalóki vasútállomáson. Ám várt még rám 12 kilométer a fagyos, hajnali ellenszélben, amit kerékpárral, málhával kellett megtennem. Fogcsikorgatva tettem meg a távot, s reggel fél nyolckor landoltam az első munkanapomon a tiszaburai általános iskola előtt. Lejelentkeztem főnököm előtt, és jöhetett az első óra. Átfagyva bújtam a kályhához, az első órán el sem tudtam moccanni tőle. Egy-két érzékenyebb cigánylány el is sírta magát. Ők ugyanis éhezni éheztek, de fázni soha nem fáztak.
A gyerekekkel ebédeltem. Az utolsó órán az éhségtől egymás után szédültek ki a padból. Vízzel próbálták becsapni farkaséhségüket. Többen annyit ittak, hogy sugárban hányták ki a több liter vizet.
Utolsó pénzem elment a vonatjegyre, vettem egy-hétre való kávét, cigit. Menekülni csak előre lehetett, maradnom kellett, hisz az iskola ebédet biztosított. Hetekig azon a napi egy ebéden éltem. A gyerekeknek is feltűnt az új tanár bácsi, aki négy tányér levessel indított. Csúnyán lefogytam, de kitartottam az első fizetésig. A meglepetések folytatódtak. A szolgálati lakásban nem volt víz, villany, fűtés. Kitört ablaktábláin befütyült a szél és egész éjjel csapkodta az ablakkereteket. Az iskolából-amit fűtöttek- délután ötkor rúgtak ki, s utána rendszeresen haza kellett mennem a csikorgó fagyba. Még arra sem volt pénzem egy darabig, hogy lefekvés előtt megigyak egy-két deci bort. Tanítványaim hajléktalannak tartottak, egy kis faluban semmi nem titok. Látták ugyanis, hogy az előttem lévő ház kéménye is füstöl, a mögöttem lévőé is, csak az enyém nem, soha. Mivel hátizsákkal jártam, azt hitték, hogy esténként bekerékpározom a fűtött abádszalóki vasútállomásra, és ott éjszakázom. A megoldás prózai volt: ahogy az iskolát bezárták, még a délutáni szürkületben hazaindultam, gyalog. Otthon bekapcsoltam egy zsebrádiót, bebújtam egy hálózsákba, de hálózsákostul még beszuszakoltam magam egy másikba, úgy derékig, aztán csapkodhatta a szél az ablakot, nem fáztam. A hideg reggelek mezítláb a fagyos padlódeszkán cudarok voltak, míg fel nem öltöztem, de reggelenként siettem be az iskolába melegedni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lakásához tartozott egy gyönyörű magyar vizsla, melynek a kutyaházát odaépítették az ágyam melletti falhoz. Éjjelenként arra ébredtem, hogy megjön a kutya, és lefekszik a vackára. Irigy voltam rá, hogy nem fázik, mindent megtettem volna, hogy becsalogassam, és velem aludjon, melegítsen, de semmivel nem tudtam rávenni erre. A barátnőmtől kaptam egy csomag gyertyát, hogy azzal világítsak. Másfél méterre tettem magamtól a sötétben, hogy még véletlenül se gyulladhasson fel a takaró. Reggelente csodálkozva láttam, hogy ott is gyertya-csöppek voltak, amik messze voltak a gyertyától. Tavasz lett, amire rájöttem a dologra. A szétlapult viasz -csöppeknek nézett foltok valójában a fagytól elpusztult békák voltak, akik feljöttek a padlóhasadékból, aztán a rettenetes hidegben megfagytak. Ez a betyárélet addig tartott, míg meg nem ismertem lakótársamat, aki igazából nem lakott velem, barátnőinél húzta meg magát. Egy reggel találkoztam vele, egy buliból iskolába ment és megállt a saját szolgálati lakásánál: hányni. Én is ott voltam. "_Hányni jár beléd a lélek" -mondtam neki és összebarátkoztunk. "Vodka, sör"- mondtam neki este -Hógolyónak neveztem el-és aztán elindultunk a cigánytelepi kocsmába, amelynek környékén a rossz nyelvek szerint nemcsak lódögöt esznek, hanem embert is. Hógolyó leszakadt, azt mondta, hogy húsz perc múlva jön, addig öljek le egy asztalnál, s ne válaszoljak semmire. Négy óra múlva került elő, kissé rettegett, hogy addigra megbicskáznak. Arra érkezett, hogy egy ősz, szurtos, pipázó, hetvenes cigányasszonnyal, aki csutoráját ki sem vette szájából, angolkeringőzöm az olajos padlójú kocsmában.
Lassan jobbra fordult a sorsom. Megjött a fizetésem. Az első weekendet Hógolyó egri feleségénél töltöttük. Ott találkoztunk két csodaszép kislányával. Másnapmentünk Recskre, oda, ahol az a híres kőbánya volt, ahol Faludy György, a költő is raboskodott. A másik feleségnél nyolc gyereket és irtózatos nyomort találtunk. A szegény emberek befogadóak. Volt valamicske kis pénzem, Tiszaburán nem voltam egyedül, hívtak a kollégák ide is, oda is, ráadásul tavaszodott, nyíltak az ablakok, s ahogy egyik kocsmából ki, a másikba besétáltam, ki-kiabáltak a romák nekem az ablakon át: "Gyüjjék be Tanár úr! Kisült a bodag." A bodag az egy lángoshoz hasonlító tésztaétel volt. Kezdtem magam elfogadhatóan érezni. Aztán otthagytam a falut és az iskolát. A magyarországi bűnügyi hírek, rendőrmagazinok vezető témája lett egy megoldatlan bűnügy. Ma is rejtély még.
Hógolyó egy nála húsz évvel fiatalabb fiúval autóstoppal indult haza Egerből Recskre. Ketté-váltak, hogy külön-külön nagyobb esélyük legyen. Hógolyó hazaérkezett, a barátja azonban sosem. Ellenben néhány nap múlva csomagot kézbesített neki egy ismeretlen postás,a küldeményben, amit a háza kilincsére akasztottak, egy nejlonzacskóban a barátja levágott jobbkarja volt.
Azóta nem jártam Burán.
Ich bin ein Berliner-mondta Kennedy a berlini reptéren. Django Reinhardt, a négyujjú belga gitárvirtuóz után mit is mondhatnék.
A kötet legnagyobb erénye, hogy alaposan, de színesen, az UNIO szemszögéből vizsgálja a cigányság etnikai, szegregációs és integrációs problémáit. A könyv felkavar, gondolkodtat és gyönyörű
Kerekes Tamás
alias:rajkó félix
A cigányok a föld borsa. Ez a távoli Indiából érkező erős fűszer minden konyhában megtalálható. Nem kell belőle túl sok a levesbe, de hiányozna, ha egy csipetnyit sem tennénk bele. Fekete szemű, lángoló érzésű, könnyen meghatódó, ízes és furcsa beszédű, gazdag szívű cigány testvérek, szeretni foglak benneteket."
André Barthelemy
Száraz Miklós György: Cigányok
Helikon Kiado
helikon@helikon.hu
Száraz Miklós György
Cigányok
Európa indiánjai
Az év legszebb könyve
Bill Clinton is cigány származású, s most multikultúrális szempontból írt egy gyönyörű, eddig csak útleírásokbólismert nevű író egy gyönyörű, humánus kötetet. Jegyezzük meg az ő nevét: Száraz Miklós György.
Előzmények
Regionális Roma Konferencia "Romák a bővülő Európában. A jövő kihívásai." címmel
2003. június 29.-július 1. között Budapesten rendezték meg "Romák a bővülő Európában. A jövő kihívásai." címmel azt a Regionális Roma Konferenciát, amelynek vendéglátója a magyar kormány volt. A Konferenciát a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) és a Világbank szervezte, az Európai Bizottság, a UNDP, az Európa Tanács Fejlesztési Bankja, valamint a finn és a svéd kormányok támogatásával. A konferencián részvett nyolc ország (Horvátország, Bulgária, Románia, Macedónia, Csehország, Szerbia-Montenegró, Szlovákia, Magyarország) kormányfői kifejezték politikai elkötelezettségüket aziránt, hogy csökkentik a roma és nem roma lakosság szociális és általános életkörülményei között meglévő szakadékot. A Világbank és a Nyílt Társadalom Intézet képviselőivel közösen megállapodtak abban, hogy a 2005-2015 közötti időszakot a Roma Integráció Évtizedévé nyilvánítják.
Új Évtized Nyilatkozat
A szófiai nemzetközi meghirdetési ünnepség előkészítéseként a nemzeti koordinátorok 2004. november 16-án, Budapesten megrendezett ülésén kidolgozták és elfogadták a később Szófiában aláírt "Évtized Nyilatkozat" szövegét, amely a következőképpen hangzik:
"Romák a bővülő Európában. A jövő kihívásai" című, 2003-ban megrendezésre került konferencia eredményeire építve, kinyilvánítjuk, hogy kormányaink a diszkrimináció megszüntetéséért fognak tevékenykedni, hogy csökkenjen az elfogadhatatlan szakadék a Romák és a társadalom többi része között, ahogy ezt Évtized Cselekvési Terveinkben célként megjelöltük.
2005-2015 közötti időszakot a Roma Integráció Évtizedének nyilvánítjuk, és kötelezettséget vállalunk arra, hogy támogatjuk a Roma közösségek valódi részvételét és bevonását az Évtized Program céljainak megvalósításába, továbbá, hogy kimutatjuk az elért fejlődést az Évtized Cselekvési Terveinek megvalósítása során szerezett tapasztalatok értékelése, és az eredmények mérése alapján.
Ezúton más országokat is felhívunk, hogy csatlakozzanak erőfeszítéseinkhez."
A Roma Integráció Évtizede Program nemzetközi és hazai meghirdetése
A Roma Integráció Évtizede Program (RIÉP) hivatalos nemzetközi meghirdetési ünnepségére 2005. február 2-án, Szófiában került sor. Az eseményen az alapító kelet- és közép-európai országok miniszterelnökei, kormánypolitikusai, valamint a nemzetközi partnerszervezetek magas rangú képviselői aláírásukkal szentesítették az Évtized Nyilatkozatot, és megerősítették azon politikai akaratukat, amely a romák társadalmi és gazdasági integrációjának felgyorsítására irányul.
A RIÉP hivatalos hazai meghirdetési ceremóniájára 2005. május 19-én a Magyar Parlament felsőházi üléstermében került sor.
2. RIÉP munkaszervezete
A Nemzetközi Irányító Bizottság (NIB) a RIÉP legfelsőbb konzultatív, tervezési és döntéshozó irányító testülete, tagjai a résztvevő országok kormány delegáltjai, roma civil képviselői, illetve nemzetközi szervezetek. A NIB koordinálja az RIÉP előkészítését, amelybe beletartozik: (a) prioritási területek kiválasztása; (b) a Cselekvési Tervek kidolgozásának elősegítése minden országban; (c) monitoring módszerek és eszközök egyeztetése és alkalmazásuk rendjének kialakítása az Évtized célkitűzéseire és indikátoraira; (d) a programban történő nemzetközi közreműködés koordinációja. A NIB folyamatosan kapcsolatot tart a Roma Oktatási Alap vezető testületeivel.
A NIB munkáját a RIÉP Titkársága segíti, melynek fő feladatai közé tartozik (a) az ülések megszervezése; (b) az országok közötti információcsere segítése, (c) a közhasznú/közérdekű információk továbbítása a résztvevő országoknak.
A fent említett nyitókonferencián a Magyar Kormány miniszterelnöke felvállalta, hogy az előkészítési szakaszban Magyarország lesz az NIB elnöke, valamint hogy létrehozza a RIÉP Titkárságát. Ezt követően a NIB döntése alapján az elnökségi, illetve a titkársági feladatokat 2005. július 1-től rotációs rendszerben évente más résztvevő ország végzi, az alábbi sorrendben:
Románia 2005. július 1. - 2006. június 30.
Bulgária 2006. július 1. - 2007. június 30.
Magyarország 2007. július 1. - 2008. június 30.
Szerbia 2008. július 1. - 2009. június 30.
Szlovákia 2009. július 1. - 2010. június 30.
Cseh Köztársaság 2010. július 1. - 2011. június 30.
Macedónia 2011. július 1. - 2012. június 30.
Horvátország 2012. július 1. - 2013. június 30.
Montenegró 2013. július 1. - 2014. június 30.
3. A Roma Integráció Évtizede Program célja és keretei
A RIÉP célja, hogy felgyorsítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját, és egyben hozzájáruljon a romákról alkotott kép pozitív irányú átalakulásához.
A RIÉP-ben résztvevő országok a közösen megállapított keretek között saját gazdaság- és szociálpolitikájukkal összhangban fogalmazzák meg és valósítják meg nemzeti roma stratégiájukat. Emellett a közösen elfogadott célkitűzések megvalósítási folyamatát rendszeresen ellenőrzik (monitoring), és a stratégiai terveket szükség szerint módosítják.
A tervezés és a megvalósítás szintjein egyaránt biztosítják a roma szakemberek részvételét, illetve kiépítik és / vagy továbbfejlesztik a már meglévő azon roma szakemberekből álló hálózatokat, amelyek a döntéshozatali folyamatokban is részt tudnak venni.
A RIÉP hivatalos (angol nyelvű) honlapja: [a]http://www.romadecade.org[text]www.romadecade.org[/a]
4.A Stratégiai Terv és a kétéves intézkedési tervek
A RIÉP megvalósítására dolgozták ki a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervét, mely négy prioritási területen (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy), az egyenlő bánásmód érvényesítésével kapcsolatban, továbbá a kultúra, a média és a sport területén határoz meg átfogó célokat, a célokhoz kapcsolódó konkrét feladatokat, az ezekhez rendelt mutatókat, továbbá a feladatok eléréséhez szükséges intézkedéseket. A nemek közötti esélyegyenlőség megteremtését a négy prioritási területen megfogalmazottakhoz kapcsolódó feladatokon és intézkedéseken keresztül kívánja megvalósítani.
A Stratégiai Tervben meghatározott feladatok elsősorban területi (hátrányos helyzetű térségek, települések) és szociális szempontok (pl. hátrányos helyzet, tartós munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség, stb.) - illetve ezek metszete - alapján határozzák meg a legfontosabb intézkedéseket, amelyek hosszú távon biztosíthatják a legszegényebbek - köztük nagy arányban romák - valós társadalmi és gazdasági integrációját. A négy prioritási területen elsősorban a szociális és területi szempontok alapján indokolt a feladatokat megfogalmazni. Az antidiszkrimináció és a kultúra (roma kultúra, hagyományok megőrzése) területén van lehetőség arra, hogy az egyes intézkedésekben a romák, mint önálló célcsoport kerüljenek meghatározásra.
A feladatokban és az intézkedésekben mindenhol meg kell jeleníteni az esélyegyenlőség, egyenlő hozzáférés elvét, mely segíthet a romák érdekeinek hatékonyabb érvényesítésében. A fejlesztések tervezésekor és megvalósításakor elengedhetetlen, hogy az érintettek (különös tekintettel az önkormányzatokra) kiemelt figyelmet szenteljenek az alábbi szempontoknak:
- a fejlesztéseket úgy kell megvalósítani, hogy azok ne növeljék a lakhatási és iskolai szegregációt;
5.
- a forrásokhoz való hozzáférés feltétele legyen a lakhatási és iskolai szegregáció megszüntetése.
- A feladatokban és az intézkedésekben - a tervezés és a megvalósítás szintjein egyaránt - biztosítani kell a roma szakemberek részvételét, illetve ki kell építeni a roma szakemberekből álló hálózatokat, amelyek a döntéshozatali folyamatokban is részt tudnak venni.
A Stratégiai Tervet a kormány 2007. április 26-án fogadta el, majd ezt követően az országgyűlés is napirendjére tűzte (A parlamenti vitával kapcsolatos információ: ITT).
A Stratégiai Terv 2007. június 25-i parlamenti elfogadását követően az abban meghatározott feladatok végrehajtására a kormány kétévente intézkedési tervet fogalmaz meg, melyben meghatározza a konkrét feladatokat, annak felelőseit, a határidőket és a megvalósításhoz szükséges forrásokat. Továbbá az intézkedési tervek megvalósulásáról, a Stratégiai Terv előrehaladásáról kétévente beszámolót készít.
Swartz: Katika cigányélete
"Odalestem, és csakugyan ott sétált az Aranka néni a Császár Misi bácsi sírja körül, amiben semmi meglepő nem volt, tudta egész Nyírbátor, hogy a szeretője volt életében. De hátén nagyon megijedtem. Úristen, gondoltam, ide ne jöjjön huhogni, mert menten kiszaladok a világból. -Nem lesz ez így jó -dörmögte a Kutya a bajsza alatt. -Ezeknek nincs nyugodalmuk. Belemarkolt a földbe, ahová a múltkori holmikat ástuk, megköpködte a marék földet, és zsebre tette. –Így -mondta. -Majd megnyugszanak. Rá néhány napra Pesten egyszer csak szembetalálkoztam a Lacival az Egyesült Izzó folyosóján, már messziről vigyorgott rám. -Nem is tudom, mi van velem, Kati-szólított meg, de mostanában mindig csak rád gondolok. –He! -vontam fel a szemöldököm. -És az Ica? Az Ica már nem érdekli, felelte. Elég hozzá, meghívott este vacsorázni. Nagyon jó is étterem volt ott, a Víg Matróz, ott még színes tévé is volt, mondanom se kell, nagy újság volt ez akkoriban. Megbeszéltük, hát, hogy elmegyünk vacsorázni, de a Laci rafinált volt, először a Kürt utcába vitt, a fürdőbe, mert szégyellt engem, hogy olyan kis maszatos, rongyos vagyok. Máskülönben jól néztem ki, szép cigánylány voltam, azt mondják. A Kürt utcában kádas fürdő működött azokban az időkben, benyitottunk egy szobába, ott állt egy nagy kád tele forró vízzel, mellette szappan, törölköző, minden, ami kell. A Laci csak ennyit mondott: Maradjál itt, mindjárt jövök. Azzal eltűnt. Gondoltam magamban, ez jól bepalizott engem, kész, vége, hatszáz. Aztán gondoltam, nem baj, ha már a kád víz úgyis ki van fizetve, élek a lehetőséggel így beleereszkedtem, élveztem a jó meleg vizet. Kisvártatva belépett a Laci. Nem is zavartatta magát, hogy meztelen vagyok, csak féloldalt rám sandított. Hozott nekem egy harisnyát. Nagyon megörültem neki, mivel azelőtt még soha nem volt harisnyám. Végeztem a fürdéssel, elindultunk a Víg Matrózba, de hát nem értünk oda, mert a villamoson figyelmes lettem egy jobb öltözetű emberre. Háttal állt nekem, a zakója zsebéből félig kikandikált a pénztárcája. Gondoltam, észre sem fogja venni. Mikor a következő megállónál kinyílt az ajtó, megragadtam a tárcát, és leugrottam a villamosról. A zakós utánam fordult, elkiáltotta magát, és ugrott utánam. Meglátta ezt a Laci és az utolsó pillanatban leugrott ő is.
Szívideg-, mert belémgyött -az ideg-kimerülésem van
Boldogult úrfikoromban (Lengyel Menyhért és Csalog Zsolt munkáin nevelkedve) szociográfiának, riportkönyvnek mondtuk volna Sschwartz munkáját, most a kiadója harmadik regényként harangozza be a szerinte Marquezre hasonlító munkát, mely egyébként olvasmányosságával, és a nézőpont egyediségével toronymagasan kiemelkedik a posztmodern olvashatatlanságából.
Csöpp szürrealizmust mindig felkínált a cigányfolklór, Bari Károly ki is használta, egyébként is kissé szundikálni kezdett a szerző, elbóbiskolván az egyre inkább magukra hasonlító cigánykáromkodások és átkok özönében. Az íz álljon a kezembe. Így kerülhetett a realizmustól eltérő néhány fordulat, mozzanat a kötetbe.
Egy valószínűleg tehetséges ember tolla révén (ebből egyelőre a csak a jó szeme állapítható meg) élvezetes, naturalista életrajz tárul elénk, elkerülve a romantikát, a nyomor szentimentalizmusát. A két véglet közt egyensúlyozva, a sors fölött csellel, furfanggal, babonával felülkerekedni tudó, sokat gyötört cigányasszony portréja a regény magva. Az élettörténet elkíséri a főszereplőt a putriból, a nélkülözésből a külföldi munka viszonylagos jólétéig. Az epikai fordulatokat az időszakonként bekövetkező börtönbüntetések is segítenek tagolni. Egy nap alatt elolvastam, valóban nem tudtam letenni, nem is akartam, érdekes volt, olvasmányos volt, a magyar közelmúlt a posztmodern vértelenségével szemben fölmutathat epikai tartalékokat, de marquezi erények olyan mértékben találhatók meg a regényben, mint amilyen mértékben kimondhatatlan nevű, volt vajdasági tollforgatók kötetei felidézik Dante Poklát, Leslie Lawrence életműve a realizmus diadalát. Tisza Kata a kritikai realizmust, Csisztu Zsuzsa a modern epikai hagyományokat. A főhős nem makulátlan, erkölcsileg fedhetetlen lélek: markecolás, könnyű testi sértés mind- mind megtalálható a számláján, de nem a bűnbe belefulladó apacstörténet a mű.
A kötetet mindenképp ki kellett adni. Dicséret a K. und K. Kiadónak. Azonban kiadói igyekezet ellenére se beszéljünk regényről, se Marquezről. Ha kérhetném. Viszont mindenkinek ajánlom. És várom a második kötetet. Azoknak a politikusoknak, akik nem tudják megmondani, hogy mennyi a sarki boltban egy kiló cukor, kenyér, hús, liszt: kötelezővé tenném. Tiszaburán, ahol egy-egy odúban a földön a gödörben fekszenek, bútor nincs, egy-két szeg helyettesíti a szekrényt, kellene ingyen osztogatni. A kötet vége felé kis híján belémgyött az ideg. Nagyon jó riportkönyv, nagyon élveztem. Mértéktartó, de reális. Az álomjelenet kilóg belőle, de szerkezetileg passzol: ilyennek látja álmában a jólétet a főszereplő. Örök börtönt üljek érte, illetve haljak meg, ha nem. A gitár álljon ki a hátamból, és a rák pengesse
Cigányok közt
"Kiss bácsi! Van egy jó meg egy rossz hírem, melyiket mondjam előbb? -állít be a vizitre a főorvos. A jót, kérte az öreg. "Gratulálok, Kiss bácsi! Holnap délutántól földig ér majd a fa..a’". Jöhet a rossz hír? "Azt is tudnia kell, hogy holnap térdből amputáljuk mindkét lábát." -fejezte be az orvos a teljes informálást-
Magyarországon, ha az ember ki akar menekülni a munkaerő-piacról, ott a rokkantnyugdíj lehetősége, amit évről-évre szigorítanak. Munka nélkül az ember eltengődik segélyen, ami a hideg vízre is kevés, vagy szaladgál orvoshoz-orvosra papírokért, hátha olyan betegséget állapítanak meg, ami munkaerő-csökkenést jelent, s jöhet a rokkant-nyugdíj. Igaz, évente behívhatják az embert orvosi felülvizsgálatra, mintha arra számítanának, az emberlába újra kinő. Amikor tehát nagyon szorult helyzetbe kerültem, arra gondoltam, hogy az első kínálkozó alkalmat megragadom a munkára. Így kerültem kb. hat évvel ezelőtt egy majdnem teljesen cigányok, azaz romák lakta faluba, Tiszaburára, az abádszalóki Tisza-tó mellé. Már jártam ott, a felvételi elbeszélgetésen, egy decemberi hétköznapon. Magyarországon tanárként elhelyezkedni csak nyáron, és egy-két szerencsés esetben a téli szünidő alkalmával lehet. Ám, ha a munkaviszony februárban szűnik meg, számíthat az ember, hogy legközelebb tanárként csak szeptemberben dolgozhat: ha szerencséje van. A munkakört elfogadtam. Szolnokon laktam, a város olyan messze volt Tiszaburától, hogy a megoldás, hogy reggel busszal, vagy vonattal, kocsival érjek be, ehetetlen volt. Ám ígértek szolgálati lakást. Szombat-vasárnap összecsomagoltam, hétfőn hajnali háromkor fölébredtem, teljes menetfelszerelésben, sportkerékpárral, hátizsákkal, elindultam. Előbb a szolnoki, hajnali vonatot kellett elérnem. Onnan Kisújszállásra vitt az út, ott megint át kellett szállnom, s reggel fél hétkor landolhattam csak a metsző, fagyos szélben az abádszalóki vasútállomáson. Ám várt még rám 12 kilométer a fagyos, hajnali ellenszélben, amit kerékpárral, málhával kellett megtennem. Fogcsikorgatva tettem meg a távot, s reggel fél nyolckor landoltam az első munkanapomon a tiszaburai általános iskola előtt. Lejelentkeztem főnököm előtt, és jöhetett az első óra. Átfagyva bújtam a kályhához, az első órán el sem tudtam moccanni tőle. Egy-két érzékenyebb cigánylány el is sírta magát. Ők ugyanis éhezni éheztek, de fázni soha nem fáztak.
A gyerekekkel ebédeltem. Az utolsó órán az éhségtől egymás után szédültek ki a padból. Vízzel próbálták becsapni farkaséhségüket. Többen annyit ittak, hogy sugárban hányták ki a több liter vizet.
Utolsó pénzem elment a vonatjegyre, vettem egy-hétre való kávét, cigit. Menekülni csak előre lehetett, maradnom kellett, hisz az iskola ebédet biztosított. Hetekig azon a napi egy ebéden éltem. A gyerekeknek is feltűnt az új tanár bácsi, aki négy tányér levessel indított. Csúnyán lefogytam, de kitartottam az első fizetésig. A meglepetések folytatódtak. A szolgálati lakásban nem volt víz, villany, fűtés. Kitört ablaktábláin befütyült a szél és egész éjjel csapkodta az ablakkereteket. Az iskolából-amit fűtöttek- délután ötkor rúgtak ki, s utána rendszeresen haza kellett mennem a csikorgó fagyba. Még arra sem volt pénzem egy darabig, hogy lefekvés előtt megigyak egy-két deci bort. Tanítványaim hajléktalannak tartottak, egy kis faluban semmi nem titok. Látták ugyanis, hogy az előttem lévő ház kéménye is füstöl, a mögöttem lévőé is, csak az enyém nem, soha. Mivel hátizsákkal jártam, azt hitték, hogy esténként bekerékpározom a fűtött abádszalóki vasútállomásra, és ott éjszakázom. A megoldás prózai volt: ahogy az iskolát bezárták, még a délutáni szürkületben hazaindultam, gyalog. Otthon bekapcsoltam egy zsebrádiót, bebújtam egy hálózsákba, de hálózsákostul még beszuszakoltam magam egy másikba, úgy derékig, aztán csapkodhatta a szél az ablakot, nem fáztam. A hideg reggelek mezítláb a fagyos padlódeszkán cudarok voltak, míg fel nem öltöztem, de reggelenként siettem be az iskolába melegedni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lakásához tartozott egy gyönyörű magyar vizsla, melynek a kutyaházát odaépítették az ágyam melletti falhoz. Éjjelenként arra ébredtem, hogy megjön a kutya, és lefekszik a vackára. Irigy voltam rá, hogy nem fázik, mindent megtettem volna, hogy becsalogassam, és velem aludjon, melegítsen, de semmivel nem tudtam rávenni erre. A barátnőmtől kaptam egy csomag gyertyát, hogy azzal világítsak. Másfél méterre tettem magamtól a sötétben, hogy még véletlenül se gyulladhasson fel a takaró. Reggelente csodálkozva láttam, hogy ott is gyertya-csöppek voltak, amik messze voltak a gyertyától. Tavasz lett, amire rájöttem a dologra. A szétlapult viasz -csöppeknek nézett foltok valójában a fagytól elpusztult békák voltak, akik feljöttek a padlóhasadékból, aztán a rettenetes hidegben megfagytak. Ez a betyárélet addig tartott, míg meg nem ismertem lakótársamat, aki igazából nem lakott velem, barátnőinél húzta meg magát. Egy reggel találkoztam vele, egy buliból iskolába ment és megállt a saját szolgálati lakásánál: hányni. Én is ott voltam. "_Hányni jár beléd a lélek" -mondtam neki és összebarátkoztunk. "Vodka, sör"- mondtam neki este -Hógolyónak neveztem el-és aztán elindultunk a cigánytelepi kocsmába, amelynek környékén a rossz nyelvek szerint nemcsak lódögöt esznek, hanem embert is. Hógolyó leszakadt, azt mondta, hogy húsz perc múlva jön, addig öljek le egy asztalnál, s ne válaszoljak semmire. Négy óra múlva került elő, kissé rettegett, hogy addigra megbicskáznak. Arra érkezett, hogy egy ősz, szurtos, pipázó, hetvenes cigányasszonnyal, aki csutoráját ki sem vette szájából, angolkeringőzöm az olajos padlójú kocsmában.
Lassan jobbra fordult a sorsom. Megjött a fizetésem. Az első weekendet Hógolyó egri feleségénél töltöttük. Ott találkoztunk két csodaszép kislányával. Másnapmentünk Recskre, oda, ahol az a híres kőbánya volt, ahol Faludy György, a költő is raboskodott. A másik feleségnél nyolc gyereket és irtózatos nyomort találtunk. A szegény emberek befogadóak. Volt valamicske kis pénzem, Tiszaburán nem voltam egyedül, hívtak a kollégák ide is, oda is, ráadásul tavaszodott, nyíltak az ablakok, s ahogy egyik kocsmából ki, a másikba besétáltam, ki-kiabáltak a romák nekem az ablakon át: "Gyüjjék be Tanár úr! Kisült a bodag." A bodag az egy lángoshoz hasonlító tésztaétel volt. Kezdtem magam elfogadhatóan érezni. Aztán otthagytam a falut és az iskolát. A magyarországi bűnügyi hírek, rendőrmagazinok vezető témája lett egy megoldatlan bűnügy. Ma is rejtély még.
Hógolyó egy nála húsz évvel fiatalabb fiúval autóstoppal indult haza Egerből Recskre. Ketté-váltak, hogy külön-külön nagyobb esélyük legyen. Hógolyó hazaérkezett, a barátja azonban sosem. Ellenben néhány nap múlva csomagot kézbesített neki egy ismeretlen postás,a küldeményben, amit a háza kilincsére akasztottak, egy nejlonzacskóban a barátja levágott jobbkarja volt.
Azóta nem jártam Burán.
Ich bin ein Berliner-mondta Kennedy a berlini reptéren. Django Reinhardt, a négyujjú belga gitárvirtuóz után mit is mondhatnék.
A kötet legnagyobb erénye, hogy alaposan, de színesen, az UNIO szemszögéből vizsgálja a cigányság etnikai, szegregációs és integrációs problémáit. A könyv felkavar, gondolkodtat és gyönyörű
Kerekes Tamás
alias:rajkó félix
A cigányok a föld borsa. Ez a távoli Indiából érkező erős fűszer minden konyhában megtalálható. Nem kell belőle túl sok a levesbe, de hiányozna, ha egy csipetnyit sem tennénk bele. Fekete szemű, lángoló érzésű, könnyen meghatódó, ízes és furcsa beszédű, gazdag szívű cigány testvérek, szeretni foglak benneteket."
André Barthelemy
Száraz Miklós György: Cigányok
Helikon Kiado
helikon@helikon.hu
