Portfóliók
A természet-a logikán túl
Whitehead
A természet fogalma
[a]http://www.typotex.hu[text]www.typotex.hu[/a]
A természet fogalma a Bacontól eredõ gondolat jegyében fogalmazódik meg nála :”A természetet úgy győzhetjük le,ha engedelmeskedünk neki”.
Russel társszerzője hosszú kort ért meg:(1861-1947). Fõmûvének nem jelen kötetet tartják, hanem a Folyamat és realitás c. 1929-ben megjelent kötetet. A filozófiatörténet abban látja szerepét, hogy Wenzl munkásságára támaszkodva megpróbált kiépíteni egy induktív metafizikát, melyet õ ideálrealizmusnak nevezett. Hogy menyire igaz az állítása pont õrá nézve: A modern filozófiatörténet csak lábjegyzet Platonhoz”, azt maga az olvasó döntheti el. Õ fektette le a modern logika alepelveit, de nem alakult ki Wittgensteinnel olyan személyes polémiája, mint Wittgenstein és Russel közt, mely polémia nem nélkülözte az indulatokat és személyeskedést. Hogy a közelebbről meg nem nevezett filozófiakongresszuson ki kergette a másikat piszkavassal? Wittgenstein Russelt, vagy fordítva, azt az olvasó intuíciójára bízom.
Whitehead elsõsorban matematikával, matematikai logikával foglalkozott. Számára a világ nemcsak jelenség, hanem a leibnizi monászokhoz hasonló “reálisan létező lényegekbõl áll.” Az újkori gondolkodás tévedésének rója fel, Nyiri Tamás professzor szerint, hogy a szubsztanciát elkülönített, önálló létezõként fogta fel.Így tett a fiatal Lukács György is, nála az egzisztencializmus bölcsője alapozódott meg, az nagol gondolkodónál az univerzalizmus: Voltaképpen minden kapcsolatban van egymással, a lényegek kölcsönösen “átérzik egymást”. Nem nehéz ebben a gondolati rendszerben a manapság divatos “pillangóeffektus” gondolati elõzményét felfedeznünk. Whitehead modern gondolkodó: A valóságot organizmusok rendszerének tekinti. A tudat csak a legmagasabb szinten jelenik meg, bárkezdetlegesen mindenütt megvan;Hamvas Béla ontológiája is ilyen szerkezetû volt.A gondolkodás nála mesterséges elvonatkoztatás, a valóságot átérzéssel ragadhatjuk eg. Ez pedig Bergsonra vall.Õ az elsõ tudatosan platonikus a XX. században(No meg Miky Tyson). Az õ intuíciója az “örök tárgyakban”, a platoni ideákban látja meg a valóságot. Az érzékelhetõ vlág az ideák képmása.Az a vallás szerzi meg a győzelmet, mondja a mödern tudománytörténet egyik legrangosabb alakja, amelyik közérthetővé tudja tenni, milyen örök magasztosság testesül meg a múlandó dolgok egymásuttánjában.Szembefordul a hartmanni ontológiájával,amikor feltételezi, hogy a szellem önállóan is képes létezni.Aztán jön a metafizika:az örök ideákból Isten alkotja meg a konkrét dolgokat. Folyamatfilozófiáját tanítványa, Hartshorne népszerűsítette.
Tudománytörténeti szerepe, matematika elvei még elválasztják Eckhardt mester miszticizmusától, de nem sokkal.
A jeles professzor elemzése közvetlenül kapcsolódik a filozófia kopernikuszi fordulatához, hisz Kant épp azt állítja, hogy nem a természet szabja meg az értelem, hanem az értelem szabja meg a természet törvényeit.
A Grundrisse, és a Gazdasági-filozófiai kéziratok mára elhanyagolt szerzője, aki ókori természetfilozófiából, doktorált, jelesül dr. Karl Marx, még a múlt században a legalapvetõbbnek a természet anyagcseréjét, a munkát állította gazdaság és társadalomfilozófiájának központjába, és a marxizmus elmaradt reneszánsza, a lukácsi Ontológia is erre a megkerülheetlen fogalomra építi grandiózus elemzését.
Namármost, hogy a modern óriásplakátok, lokátorok, rádiójelátjátszók, atomturbinák hozzátartoznak-e a tizenkilencedik századi magasztos természetfogalomhoz, az arra a vitára emlékeztet, mely az almanachlírát értelmezné a posztmodern dekonstrukcionista módszerrel.
A kötet elsõsorban azoknak jelent revelációt majd, akik ujjongnak a szerzõvel együtt, hogy Whitehead képes az idõtlen tér pontjait meghatározni, s a szerzõvel együtt örül annak, hogy lehetséges helyreállítani az egyensúlyt a pillanatok és a pontok között. Kell, hogy az olvasó revelációt lásson abban is, ha igaznak fogadja el, hogy két párhuzamos metszete egyetlen eseményként jelenik meg.Az olvasó könnyen megszereti a szerzõt, ha együtt gondolja át vele, hogy a végtelen események tartamokra korlátozhatóak. A könyv szakértő szerint(Taggart) a filozófia és a tudomány viszonyáról írt legértékesebb kötete, de csak azok számára, akik elfogadják, hogy a tárgyak nem azonosak az eseményekkel.
És , ha Whitehead kötetétéről elolvassák, rájönek, hogy tényleg.
Ha átolvassák, mint mond a professzor egy atléta tengerészkék flanelkabátjának kékjérõl, Önök is Whitehead-hívővé válik, akárcsak a recenzens:
Kerekes Pont-Tér-Idõ Tamás
és végre láthatnak egy rangos Einstein-cáfolatot is.
Alfred North Whitehead (Anglia, Kent, Ramsgate, 1861. február 15. – USA, Cambridge, Massachusetts, 1947. december 30.) angliai születésű amerikai matematikus, logikus, aki filozófus lett, így a 20. század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású gondolkodójává vált.
Apja Alfred North Whitehead anglikán lelkész, és anyja Maria Sarah Buckmaster negyedik, legkisebb gyermekeként látott napvilágot 1861. február 15-én Ramsgateben, Anglia Kent tartományában. Két fivére hét és kilenc évvel, míg nővére két évvel voltak idősebbek a ifjabb Alfred north Whiteheadnél.
Munkásságának korai főműve a Bertrand Russell-lal közösen írt Principia Mathematica (1910-13), a matematikai logika történetének mérföldköve.
Életének későbbi szakaszát metafizikai, természetfilozófiai, tudományfilozófiai, társadalomfilozófiai, vallásfilozófiai, oktatáselméleti stb. művek megírásának és a tanításnak szentelte. Fő műve a Folyamat és valóság (1929, m. 2001), a több évezredes európai filozófiai hagyomány nagy szintézise.
Gondolkodása önálló filozófiai iskola folyamat-filozófia (process thought) kialakulását eredményezte, amelynek szerte a világon számos kutatója, alkalmazója és továbbfejlesztő értelmezője van.
Wikipédia
A kiadó:
Whitehead 1919-ben - felkérésre - előadássorozatot tartott a Trinity College-ban azzal a céllal, hogy lefektesse egy olyan természetfilozófia alapjait, amely nélkülözhetetlen egy újrarendezett elméleti fizika kidolgozásához. A kötet, apró módosításokkal, az eredeti előadásokat tartalmazza. Legfontosabb témái a filozófia és a tudomány olyan alapproblémái, mint a szubsztancia, a tér és az idő, a mozgás; fejtegetéseinek legérdekesebb része pedig az einsteini módszer kritikája és saját ún. négydimenziós tér-idő sokaságelméletének bemutatása. A könyv a szerző természetfilozófiai munkásságának egyik legkimagaslóbb teljesítménye.
Kerekes Tamás
Whitehead: A természet fogalma
[a]http://www.typotex.hu[text]www.typotex.hu[/a]
bori@typotex.hu
A természet fogalma
[a]http://www.typotex.hu[text]www.typotex.hu[/a]
A természet fogalma a Bacontól eredõ gondolat jegyében fogalmazódik meg nála :”A természetet úgy győzhetjük le,ha engedelmeskedünk neki”.
Russel társszerzője hosszú kort ért meg:(1861-1947). Fõmûvének nem jelen kötetet tartják, hanem a Folyamat és realitás c. 1929-ben megjelent kötetet. A filozófiatörténet abban látja szerepét, hogy Wenzl munkásságára támaszkodva megpróbált kiépíteni egy induktív metafizikát, melyet õ ideálrealizmusnak nevezett. Hogy menyire igaz az állítása pont õrá nézve: A modern filozófiatörténet csak lábjegyzet Platonhoz”, azt maga az olvasó döntheti el. Õ fektette le a modern logika alepelveit, de nem alakult ki Wittgensteinnel olyan személyes polémiája, mint Wittgenstein és Russel közt, mely polémia nem nélkülözte az indulatokat és személyeskedést. Hogy a közelebbről meg nem nevezett filozófiakongresszuson ki kergette a másikat piszkavassal? Wittgenstein Russelt, vagy fordítva, azt az olvasó intuíciójára bízom.
Whitehead elsõsorban matematikával, matematikai logikával foglalkozott. Számára a világ nemcsak jelenség, hanem a leibnizi monászokhoz hasonló “reálisan létező lényegekbõl áll.” Az újkori gondolkodás tévedésének rója fel, Nyiri Tamás professzor szerint, hogy a szubsztanciát elkülönített, önálló létezõként fogta fel.Így tett a fiatal Lukács György is, nála az egzisztencializmus bölcsője alapozódott meg, az nagol gondolkodónál az univerzalizmus: Voltaképpen minden kapcsolatban van egymással, a lényegek kölcsönösen “átérzik egymást”. Nem nehéz ebben a gondolati rendszerben a manapság divatos “pillangóeffektus” gondolati elõzményét felfedeznünk. Whitehead modern gondolkodó: A valóságot organizmusok rendszerének tekinti. A tudat csak a legmagasabb szinten jelenik meg, bárkezdetlegesen mindenütt megvan;Hamvas Béla ontológiája is ilyen szerkezetû volt.A gondolkodás nála mesterséges elvonatkoztatás, a valóságot átérzéssel ragadhatjuk eg. Ez pedig Bergsonra vall.Õ az elsõ tudatosan platonikus a XX. században(No meg Miky Tyson). Az õ intuíciója az “örök tárgyakban”, a platoni ideákban látja meg a valóságot. Az érzékelhetõ vlág az ideák képmása.Az a vallás szerzi meg a győzelmet, mondja a mödern tudománytörténet egyik legrangosabb alakja, amelyik közérthetővé tudja tenni, milyen örök magasztosság testesül meg a múlandó dolgok egymásuttánjában.Szembefordul a hartmanni ontológiájával,amikor feltételezi, hogy a szellem önállóan is képes létezni.Aztán jön a metafizika:az örök ideákból Isten alkotja meg a konkrét dolgokat. Folyamatfilozófiáját tanítványa, Hartshorne népszerűsítette.
Tudománytörténeti szerepe, matematika elvei még elválasztják Eckhardt mester miszticizmusától, de nem sokkal.
A jeles professzor elemzése közvetlenül kapcsolódik a filozófia kopernikuszi fordulatához, hisz Kant épp azt állítja, hogy nem a természet szabja meg az értelem, hanem az értelem szabja meg a természet törvényeit.
A Grundrisse, és a Gazdasági-filozófiai kéziratok mára elhanyagolt szerzője, aki ókori természetfilozófiából, doktorált, jelesül dr. Karl Marx, még a múlt században a legalapvetõbbnek a természet anyagcseréjét, a munkát állította gazdaság és társadalomfilozófiájának központjába, és a marxizmus elmaradt reneszánsza, a lukácsi Ontológia is erre a megkerülheetlen fogalomra építi grandiózus elemzését.
Namármost, hogy a modern óriásplakátok, lokátorok, rádiójelátjátszók, atomturbinák hozzátartoznak-e a tizenkilencedik századi magasztos természetfogalomhoz, az arra a vitára emlékeztet, mely az almanachlírát értelmezné a posztmodern dekonstrukcionista módszerrel.
A kötet elsõsorban azoknak jelent revelációt majd, akik ujjongnak a szerzõvel együtt, hogy Whitehead képes az idõtlen tér pontjait meghatározni, s a szerzõvel együtt örül annak, hogy lehetséges helyreállítani az egyensúlyt a pillanatok és a pontok között. Kell, hogy az olvasó revelációt lásson abban is, ha igaznak fogadja el, hogy két párhuzamos metszete egyetlen eseményként jelenik meg.Az olvasó könnyen megszereti a szerzõt, ha együtt gondolja át vele, hogy a végtelen események tartamokra korlátozhatóak. A könyv szakértő szerint(Taggart) a filozófia és a tudomány viszonyáról írt legértékesebb kötete, de csak azok számára, akik elfogadják, hogy a tárgyak nem azonosak az eseményekkel.
És , ha Whitehead kötetétéről elolvassák, rájönek, hogy tényleg.
Ha átolvassák, mint mond a professzor egy atléta tengerészkék flanelkabátjának kékjérõl, Önök is Whitehead-hívővé válik, akárcsak a recenzens:
Kerekes Pont-Tér-Idõ Tamás
és végre láthatnak egy rangos Einstein-cáfolatot is.
Alfred North Whitehead (Anglia, Kent, Ramsgate, 1861. február 15. – USA, Cambridge, Massachusetts, 1947. december 30.) angliai születésű amerikai matematikus, logikus, aki filozófus lett, így a 20. század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású gondolkodójává vált.
Apja Alfred North Whitehead anglikán lelkész, és anyja Maria Sarah Buckmaster negyedik, legkisebb gyermekeként látott napvilágot 1861. február 15-én Ramsgateben, Anglia Kent tartományában. Két fivére hét és kilenc évvel, míg nővére két évvel voltak idősebbek a ifjabb Alfred north Whiteheadnél.
Munkásságának korai főműve a Bertrand Russell-lal közösen írt Principia Mathematica (1910-13), a matematikai logika történetének mérföldköve.
Életének későbbi szakaszát metafizikai, természetfilozófiai, tudományfilozófiai, társadalomfilozófiai, vallásfilozófiai, oktatáselméleti stb. művek megírásának és a tanításnak szentelte. Fő műve a Folyamat és valóság (1929, m. 2001), a több évezredes európai filozófiai hagyomány nagy szintézise.
Gondolkodása önálló filozófiai iskola folyamat-filozófia (process thought) kialakulását eredményezte, amelynek szerte a világon számos kutatója, alkalmazója és továbbfejlesztő értelmezője van.
Wikipédia
A kiadó:
Whitehead 1919-ben - felkérésre - előadássorozatot tartott a Trinity College-ban azzal a céllal, hogy lefektesse egy olyan természetfilozófia alapjait, amely nélkülözhetetlen egy újrarendezett elméleti fizika kidolgozásához. A kötet, apró módosításokkal, az eredeti előadásokat tartalmazza. Legfontosabb témái a filozófia és a tudomány olyan alapproblémái, mint a szubsztancia, a tér és az idő, a mozgás; fejtegetéseinek legérdekesebb része pedig az einsteini módszer kritikája és saját ún. négydimenziós tér-idő sokaságelméletének bemutatása. A könyv a szerző természetfilozófiai munkásságának egyik legkimagaslóbb teljesítménye.
Kerekes Tamás
Whitehead: A természet fogalma
[a]http://www.typotex.hu[text]www.typotex.hu[/a]
bori@typotex.hu
