Portfóliók
Az ötödik évszak
Ötödik évszak
Az ő költeményei eszerint télikék, mondotta, s "az ötödik évszakban" születtek-írták Határ Győzőről
Idősebb ember bizonygatja, hogy a halottak az ötödik évszakban élnek. ...
Provokatív szerző, egyesek szerint:
Egy izraeli író óriási botrányt kavart Izraelben és Észak-Amerikában, mert közölte az amerikai zsidósággal, hogy a zsidó nép megmaradása csakis Izraelen és az izraeli azonosságtudaton múlik.
"Kár azzal kísérletezgetnünk, hogy ilyen-olyan csalogatással rábírjuk a zsidókat az ideköltözésre, inkább hideg fejjel tárjuk föl előttük a hontalanság kórtanát, becstelenségét és képmutatását. Szálljunk vitába a melegszívű, Izrael iránt leghűségesebb zsidókkal, mert ők a mi közönségünk" - írta A. B. Jehosua 1979-ben A hontalanság, mint neurotikus megoldás című tanulmányában. (Az izraeli írónak több könyve is megjelent magyarul, utoljára A személyzetis küldetése című regény.)
2006. május 1-jén, az American Jewish Committee jubileumi, századszor megrendezett évi közgyűlésén Jehosua ismét kesztyűt dobott. A Nincsen testvérem címen elhíresült beszéde hatalmas fölzúdulást váltott ki, mert azt állította benne, hogy az izraeli azonosságtudatnak (tehát az Izraelhez kötődő zsidótudatnak) összehasonlíthatatlanul több értelme van, mint egy amerikai zsidó zsidótudatának, és hogy csakis Izrael, nem pedig a judaizmus biztosíthatja a zsidó nép megmaradását.
Jehosua valójában csupán felelevenítette a klasszikus cionizmus diaszpórával kapcsolatos felfogását, "a diaszpóra tagadását". E felfogás szerint a zsidóság egyedül Izrael földjén (ma pedig Izrael államban) tudja valóra váltani a benne rejlő nemzeti, lelki és szellemi lehetőségeket. S a kétezer éves hontalanság híjával van minden jelentőségnek, nem más, mint a gyávaság, a megaláztatás és az önmegtagadás "siralomvölgye".
De ha nem mondott semmi újat, akkor miért kavart mégis ekkora vihart Jehosua? Az egyik ok valószínűleg az, hogy ő Izrael egyik legnagyobb élő írója. A másik talán megjegyzéseinek provokatív volta. Sikerült olyan ügyesen kevernie a közhelyeket és a provokációt, hogy a zsidó értelmiségiek kapva kaptak az alkalmon, és buzgón taglalni kezdték azt, ami mindig is foglalkoztatja őket, vagyis zsidó azonosságtudatukat. A Hárec egész cikksorozatot indított ezzel a drámai címmel: Jehosua kontra diaszpóra zsidóság, és az American Jewish Committee is közölni kezdte a maga kevésbé hangzatos című sorozatát: Válaszok Jehosua felszólalására.
Natan Saranszkij, az egykori szovjet refuznyik (kivándorlási engedélyért harcoló zsidó), ma a kneszet tagja Nincs cionizmus judaizmus nélkül című írásában azzal vádolja Jehosuát, hogy "válólevelet adott a zsidó népnek", és ezzel aláaknázta Izrael állam történelmi igazolását. A Balfour-nyilatkozat és a 181. ENSZ-határozat címzettje ugyanis nem az izraeli, hanem a zsidó nép volt.
Michael Lerner rabbi, a "spirituális baloldali" Tikkun magazin szerkesztője Ne ilyen világossága legyen a nemzeteknek című cikkében azt fejtegeti Jehosua beszéde kapcsán, hogy Izrael állam eltorzította a judaizmust, lerontotta a bibliai próféták "egyetemes lelki látomását", és ezzel magának a zsidó népnek ártott leginkább. Szerinte a cionizmus "hovatovább az emberiség által elsőként elutasítandó politikai paradigmát testesíti meg", és a "hivatalos" diaszpóra judaizmust holokauszt-vallássá és Izrael-dicsőítéssé fokozza le.
Josszi Szárid baloldali izraeli politikus "dühöngő prófétának" nevezi Jehosuát, aki nem hajlandó belátni, hogy az amerikai zsidóság sokkal inkább betölti az erkölcsi iránytű szerepét, mint Izrael. Ki tanul kitől? címen megjelent elmefuttatásában a politikus ünnepli az amerikai zsidóságot, amiért vezető szerepet vitt a darfuri népirtás leleplezésében, viszont elítéli az izraeli kormányt, amiért deportálni akarta a szudáni menekülteket
Szárid dicséri az amerikai judaizmus vallási pluralizmusát, és helyteleníti "az ortodoxia monopóliumát" Izraelben. Szónoki kérdése kísértetiesen emlékeztet a judaizmus hagyományos keresztény bírálatára, hogy ugyanis az a törvény vallása (nem pedig a léleké): "Mitől volna olyan fenemód zsidó az a hely, ahol több mezuzát csókolgatunk, több szent ember sírjánál borulunk a földre, és szigorúan kósernek nyilvánítjuk a bivalyhúst?
Az Izrael és a diaszpóra ingatag viszonyán töprengő cikkekben diaszpórán kizárólag az amerikai zsidóságot értik, az európai zsidóság meg sem jelenik a képernyőn. Sok zsidó Amerikában találta meg az ígéret földjét, és azonosságtudatában csak mellékes szerepet játszik Izrael. Sok baloldali izraeli meg "ártalmas anakronizmusnak véli az amerikai zsidósággal fenntartott kapcsolatokat, mert aláássák az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az izraeli nem zsidó állampolgárokban is kialakuljon egyfajta odatartozás-tudat".
A Hárec tudósítója, Amiram Barkat felhívja az olvasók figyelmét, hogy Jehosua megnyilatkozásai némely honfitársáéhoz képest valójában igen mérsékeltek. Menahem Brinker irodalomtudós és filozófus például azt állítja, hogy az izraeli arabokban sokkal inkább lát nemzettársakat, mint a manhattani vagy a chicagói zsidókban. A Jediot Ahronot rovatvezetője, Jaron London nagyobb becsben tartja az Izraelben letelepedni szándékozó külföldi munkavállalókat, mint számos diaszpórabeli zsidót, mert ezek a bevándorlók megtanulják a nyelvet és osztoznak a közös sorsban.
A Jehosua által fölszított vita voltaképpen arról szól, hogy képes-e beszélni egymással a haza és a periféria. Vagy még inkább arról, hogy melyik a "haza" - Izrael vagy Amerika?
Forrás:
[a]http://www.metazin.hu[text]www.metazin.hu[/a]
„Másnap kora reggel felhívta az anyósát, hogy értesítse a hazatéréséről. Röviden beszéltek, mesélt neki párizsi unokahúgáról, de nem akart mindenről beszámolni, mert szerette volna délután meglátogatni, mert szerette volna délután meglátogatni. Úgy tűnt azonban, a másik nem örül túlságosan, hogy láthatja.
-Minek strapálod magad, biztos van elég dolgod, majd pénteken találkozunk, akkor mindent elmesélsz
-Minek strapálod magad, biztos van elég dolgod, majd pénteken találkozunk, akkor mindent elmesélsz.
Molho viszont feltétlenül találkozni akart az asszonnyal:
-Ajándékokat is hoztam! -tudatta vele boldogan
-Ajándékokat? -kérdezte a másik rémülten-
A napos, meleg nap délutánján meg is érkezett látogatóba az otthonba, az anyósa tisztára sikált szobájába, ahol a sarokban már ki voltak készítve a teáscsészék, a cukortartó és a száraz, jóízű keksz. Az ablakon túl a nyugati Karmel wádija(vízmosás, meder -Kerekes Tamás) zöldellt. Az asszony erőteljes volt, mint mindig, de kissé lefogyott, egyre láthatóbban kancsalított szemüvege vastag lencséi mögött.”
A regény egy mellrákban meghalt asszony férjének első botladozva megtett lépéseit ábrázolja a halál után. Visszatekintve utal és elbeszél a halál ellen folytatott harcról, érzékletesen, színesen, teli konkrétumokkal, tárgyiassággal. Aztán megkezdődik, gyötrelmesen, nehezen a talpra állás, az utazás, a koncert, az ismerősök, akik alávetik őt a vallási, társasági kontrollnak, de megtörténik az első néhány lépés az új partner felé. Az elbeszélés tempója, lassú, méltóságteljes és nagyon személyes. A lélektani ábrázolása pedig nagyon részletes. A hazájában nagyra tartott, de belpolitikai vitákat is kirobbantani alkalmas író a fülszöveg alapján keresett, kurrens szerző. A jelen sorokat író recenzens egyáltalán nem osztozik abban, hogy itt egy kvalitásos, egyszeri és megismételhetetlen szépprózai teljesítményről van szó. Kapunk helyette egy mély érzelmekkel teli, emberközpontú, a fantazmagóriákat és horrort, más modern elemeket nélkülöző hagyományos, humánus, méltóságteljes regényt az újrakezdésről.
Az író járt már Magyarországon korábban nálunk. A Zsidó Nyári Fesztivál hagyományos rendezvénye a Zsidó Könyvnapok, melynek ebben az esztendőben az Erzsébet téri Gödör Klub ad otthont. A helyszín - tágas, kényelmes tereivel, különleges atmoszférát teremt mind a látogatók, mind a könyvkiadók számára. (2005-ben!)
A Zsidó Könyvnapok mára rangos könyves seregszemlévé nőtte ki magát. Ezt igazolja az is, hogy a leganagyobb kiadók közül sokan a kezdetek óta megtisztelik részvételükkel, sőt többen közülük kifejezetten a nyár végére időzítik új könyveik megjelentetését. A Múlt és Jövő Kiadó az egyik legolvasottabb izraeli szerző A.B.Jehoshua: A személyzetis küldetése című könyvét mutatja be. A személyzetis látogatása c. könyve afféle szenzáció volt:
[a]http://209.85.129.104/search?q=cache:h0gVzEmqFHkJ:[a]http://www.mazsihisz.com/hirek.phtml%3Fid%3D535+A.B.+Jehoshua&hl=hu&ct=clnk&cd=12&gl=hu&lr=lang_hu[text]http://209.85.129.104/search?q=cache:h0gVzEmqFHkJ:www.mazsihisz.com/hirek.phtml%3Fid%3D535+A.B.+Jehoshua&hl=hu&ct=clnk&cd=12&gl=hu&lr=lang_hu[/a][text]www.mazsihisz.com/hirek.phtml%3Fid%3D535+A.B.+Jehoshua&hl=hu&ct=clnk&cd=12&gl=hu&lr=lang_hu[text]http://209.85.129.104/search?q=cache:h0gVzEmqFHkJ:www.mazsihisz.com/hirek.phtml%3Fid%3D535+A.B.+Jehoshua&hl=hu&ct=clnk&cd=12&gl=hu&lr=lang_hu[/a][/a]
Kerekes Tamás
A kiadó korábbi regényéről:
A. B. Yehoshua regénye öt - csonka párbeszédben előadott - egy-egy kisregénynek is beillő briliáns történet zsidókról és nem zsidókról, 1982-tôl - időben visszafelé - 1848-ig, az utolsó történetig. Az összekötő kapocs Máni úr, aki valamennyi történetben jelen van, aki miatt az adott történetet el kell mesélni. Miközben szó esik Izraelről a nyolcvanas évek elején, tizenöt évvel a hatnapos háború után, Krétáról a második világháborúban, Jeruzsálemről a tizenkilencedik század közepén. És szó esik mindenütt a szülő -gyermek kapcsolatról - a sajátos stíluson túl ez a könyv másik eredeti és megragadó eleme. Még különösebb, szinte rejtélyes és izgalmas a beszélő, valamint - az éppen aktuális - Máni úr viszonya. Ez az, ami rabul ejti az olvasót, akinek mindenképpen meg kell tudnia: mi vonzza az adott elbeszélőt az általa esetenként alig vagy rövid ideje ismert Mánihoz? (Ulpius-Ház Kiadó)
A helyesírás program a következő javaslattal állt elő: őszi-mező. (Az ötödik évszak kapcsán)
Tud Valamit ez a kis Belinea. A Nagyboldog Asszony hava, a kisdeddel várandós természet, az ötödik évszak, ötödik elem, az arany közép, a teljesség, a Tao. Jó. Azért maradjunk a pszi-mezőnél. A kvantumpszichológia a fizika tudományos-fantasztikus ága, amennyiben a fantasztikum azt jelenti, hogy a gyerekek, a zsenik és a jobb érzésű hétköznapi emberek elsőre értik, a többiek csak lassan. "Ez az új megközelítés - mármint a kvantumpszichológia - eltörli az anyag és a tudat közötti kettősséget, amint az einsteini elmélet felszámolta a tér és idő különváltságát.* A szomszédunk, Erzsi néni, például minden kvantumpszichológiai előképzettség nélkül átjön megeteti a macskát, ha nem vagyunk itthon, és sült kacsát hoz, ha jónak látja. A magfizika komolyabb tanulmányozása nélkül is eljutott a lélek szubatomi, vagyis az oszthatatlanak vélt magjának belsejébe. Kevésbé kacifántosan: meg tudja osztani a szívét másokkal. Ez nem kevesebbet üzen - döbben rá a tudomány mai állása -, mint azt... hogy a tudatosság egyáltalán nem létezik helyhez kötötten, avagy elménk nem marad az agyunkban, hanem helyhez nem kötött módon teljesen áthatol és/vagy túllép a téridőn." Vagyis mikor a róka átbucskázik a fején, és királykisasszonnyá változik, az nem mese, csak kódolt kvantumpszichológiai üzenet. Aki nem hiszi, járjon utána... Nem kizárt - írja az utószóban a szerző -, hogy Magyarország akkor lép be igazán az információs korba, ha a hangadó értelmiség feldolgozza... megérti a kvantumpszichológiát. Magyarán mondva, mikor csalódik saját eszében, és végre megszabadul a bal agyféltekéje rabságából, érzelmi zavarodottságától, és minden okoskodás helyett térdre rogyva imádkozni kezd a lelki üdvéért.
Varga Csaba: A kvantumpszichológia üzenetei - Robert Anton Wilson könyvéről, eVilág - az információs társadalom folyóirata, 2002
A. B. Jehosua korunk egyik legjelentősebb prózaírója, akit már sok nyelvre lefordítottak. Izraeli író. S ez az ő esetében jóval többet jelent, mint Izrael államban születni és ott élni. Még ha nem is tudnánk, hogy régi jeruzsálemi szefárd családból származik, akkor is megéreznénk, hogy a földhöz és a városokhoz nemcsak nemzeti vagy akár bibliai, hanem nagyon is személyes reminiszcenciák fűzik. Jehosua remek elbeszélő. Azok közé a modern prózaírók közé tartozik, mint a késői Thomas Mann, akik úgy tudnak olvasmányosak maradni, hogy nem térnek vissza a 19. századi regény típusához. Ő sem szövegeket ír, hanem elbeszél, olyan emberek életéről, akikkel azonosulhatunk, vagy akiknek sorsában, mint tükörben, saját lehetséges, ha nem is valóságos sorsunkra ismerhetünk. Teszi ezt anélkül, hogy magára öltené a mindent tudó narrátor köpönyegét.
Jehosua szekuláris író, a vallásnak nincs helye a világról való gondolkozásában, kivéve, ha olyanokat ábrázol, akiknek van. Ugyanakkor egész írói gondolkodását meghatározóan befolyásolták a bibliai narratívák.
A bibliai elbeszélésekben valaki mindig útra kel. Azaz: útra hívásnak engedelmeskedik. Valami felé tart vagy valami elől menekül, mint az ősapák és ősanyák, vagy mint Mózes. Útra kelnek, és visszajönnek. Nos, Jehosua minden regényében alapvető az út, az útra kelés, az utazás mozzanata. Az útra kelés mindig keresés. A másik keresése vagy saját magunk keresése, ami Jehosuánál – a Bibliához hasonlóan – egyre megy.
Heller Ágnes
A regény bennem korántsem keltett olyan revelációt, mint Heller Ágnesban. További kérdéseket vet fel, hogy miként lehet ezzel a prózai terméssel a világ, netán egy nép prózairodalmában vezető szerephez jutni, annak ellenére, hogy bizonyos erényeit én is elismerem.
Kerekes Tamás
A. B. Jehoshua: Az ötödik évszak
Múlt és Jövő Könyv és Lapkiadó
Az ő költeményei eszerint télikék, mondotta, s "az ötödik évszakban" születtek-írták Határ Győzőről
Idősebb ember bizonygatja, hogy a halottak az ötödik évszakban élnek. ...
Provokatív szerző, egyesek szerint:
Egy izraeli író óriási botrányt kavart Izraelben és Észak-Amerikában, mert közölte az amerikai zsidósággal, hogy a zsidó nép megmaradása csakis Izraelen és az izraeli azonosságtudaton múlik.
"Kár azzal kísérletezgetnünk, hogy ilyen-olyan csalogatással rábírjuk a zsidókat az ideköltözésre, inkább hideg fejjel tárjuk föl előttük a hontalanság kórtanát, becstelenségét és képmutatását. Szálljunk vitába a melegszívű, Izrael iránt leghűségesebb zsidókkal, mert ők a mi közönségünk" - írta A. B. Jehosua 1979-ben A hontalanság, mint neurotikus megoldás című tanulmányában. (Az izraeli írónak több könyve is megjelent magyarul, utoljára A személyzetis küldetése című regény.)
2006. május 1-jén, az American Jewish Committee jubileumi, századszor megrendezett évi közgyűlésén Jehosua ismét kesztyűt dobott. A Nincsen testvérem címen elhíresült beszéde hatalmas fölzúdulást váltott ki, mert azt állította benne, hogy az izraeli azonosságtudatnak (tehát az Izraelhez kötődő zsidótudatnak) összehasonlíthatatlanul több értelme van, mint egy amerikai zsidó zsidótudatának, és hogy csakis Izrael, nem pedig a judaizmus biztosíthatja a zsidó nép megmaradását.
Jehosua valójában csupán felelevenítette a klasszikus cionizmus diaszpórával kapcsolatos felfogását, "a diaszpóra tagadását". E felfogás szerint a zsidóság egyedül Izrael földjén (ma pedig Izrael államban) tudja valóra váltani a benne rejlő nemzeti, lelki és szellemi lehetőségeket. S a kétezer éves hontalanság híjával van minden jelentőségnek, nem más, mint a gyávaság, a megaláztatás és az önmegtagadás "siralomvölgye".
De ha nem mondott semmi újat, akkor miért kavart mégis ekkora vihart Jehosua? Az egyik ok valószínűleg az, hogy ő Izrael egyik legnagyobb élő írója. A másik talán megjegyzéseinek provokatív volta. Sikerült olyan ügyesen kevernie a közhelyeket és a provokációt, hogy a zsidó értelmiségiek kapva kaptak az alkalmon, és buzgón taglalni kezdték azt, ami mindig is foglalkoztatja őket, vagyis zsidó azonosságtudatukat. A Hárec egész cikksorozatot indított ezzel a drámai címmel: Jehosua kontra diaszpóra zsidóság, és az American Jewish Committee is közölni kezdte a maga kevésbé hangzatos című sorozatát: Válaszok Jehosua felszólalására.
Natan Saranszkij, az egykori szovjet refuznyik (kivándorlási engedélyért harcoló zsidó), ma a kneszet tagja Nincs cionizmus judaizmus nélkül című írásában azzal vádolja Jehosuát, hogy "válólevelet adott a zsidó népnek", és ezzel aláaknázta Izrael állam történelmi igazolását. A Balfour-nyilatkozat és a 181. ENSZ-határozat címzettje ugyanis nem az izraeli, hanem a zsidó nép volt.
Michael Lerner rabbi, a "spirituális baloldali" Tikkun magazin szerkesztője Ne ilyen világossága legyen a nemzeteknek című cikkében azt fejtegeti Jehosua beszéde kapcsán, hogy Izrael állam eltorzította a judaizmust, lerontotta a bibliai próféták "egyetemes lelki látomását", és ezzel magának a zsidó népnek ártott leginkább. Szerinte a cionizmus "hovatovább az emberiség által elsőként elutasítandó politikai paradigmát testesíti meg", és a "hivatalos" diaszpóra judaizmust holokauszt-vallássá és Izrael-dicsőítéssé fokozza le.
Josszi Szárid baloldali izraeli politikus "dühöngő prófétának" nevezi Jehosuát, aki nem hajlandó belátni, hogy az amerikai zsidóság sokkal inkább betölti az erkölcsi iránytű szerepét, mint Izrael. Ki tanul kitől? címen megjelent elmefuttatásában a politikus ünnepli az amerikai zsidóságot, amiért vezető szerepet vitt a darfuri népirtás leleplezésében, viszont elítéli az izraeli kormányt, amiért deportálni akarta a szudáni menekülteket
Szárid dicséri az amerikai judaizmus vallási pluralizmusát, és helyteleníti "az ortodoxia monopóliumát" Izraelben. Szónoki kérdése kísértetiesen emlékeztet a judaizmus hagyományos keresztény bírálatára, hogy ugyanis az a törvény vallása (nem pedig a léleké): "Mitől volna olyan fenemód zsidó az a hely, ahol több mezuzát csókolgatunk, több szent ember sírjánál borulunk a földre, és szigorúan kósernek nyilvánítjuk a bivalyhúst?
Az Izrael és a diaszpóra ingatag viszonyán töprengő cikkekben diaszpórán kizárólag az amerikai zsidóságot értik, az európai zsidóság meg sem jelenik a képernyőn. Sok zsidó Amerikában találta meg az ígéret földjét, és azonosságtudatában csak mellékes szerepet játszik Izrael. Sok baloldali izraeli meg "ártalmas anakronizmusnak véli az amerikai zsidósággal fenntartott kapcsolatokat, mert aláássák az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az izraeli nem zsidó állampolgárokban is kialakuljon egyfajta odatartozás-tudat".
A Hárec tudósítója, Amiram Barkat felhívja az olvasók figyelmét, hogy Jehosua megnyilatkozásai némely honfitársáéhoz képest valójában igen mérsékeltek. Menahem Brinker irodalomtudós és filozófus például azt állítja, hogy az izraeli arabokban sokkal inkább lát nemzettársakat, mint a manhattani vagy a chicagói zsidókban. A Jediot Ahronot rovatvezetője, Jaron London nagyobb becsben tartja az Izraelben letelepedni szándékozó külföldi munkavállalókat, mint számos diaszpórabeli zsidót, mert ezek a bevándorlók megtanulják a nyelvet és osztoznak a közös sorsban.
A Jehosua által fölszított vita voltaképpen arról szól, hogy képes-e beszélni egymással a haza és a periféria. Vagy még inkább arról, hogy melyik a "haza" - Izrael vagy Amerika?
Forrás:
[a]http://www.metazin.hu[text]www.metazin.hu[/a]
„Másnap kora reggel felhívta az anyósát, hogy értesítse a hazatéréséről. Röviden beszéltek, mesélt neki párizsi unokahúgáról, de nem akart mindenről beszámolni, mert szerette volna délután meglátogatni, mert szerette volna délután meglátogatni. Úgy tűnt azonban, a másik nem örül túlságosan, hogy láthatja.
-Minek strapálod magad, biztos van elég dolgod, majd pénteken találkozunk, akkor mindent elmesélsz
-Minek strapálod magad, biztos van elég dolgod, majd pénteken találkozunk, akkor mindent elmesélsz.
Molho viszont feltétlenül találkozni akart az asszonnyal:
-Ajándékokat is hoztam! -tudatta vele boldogan
-Ajándékokat? -kérdezte a másik rémülten-
A napos, meleg nap délutánján meg is érkezett látogatóba az otthonba, az anyósa tisztára sikált szobájába, ahol a sarokban már ki voltak készítve a teáscsészék, a cukortartó és a száraz, jóízű keksz. Az ablakon túl a nyugati Karmel wádija(vízmosás, meder -Kerekes Tamás) zöldellt. Az asszony erőteljes volt, mint mindig, de kissé lefogyott, egyre láthatóbban kancsalított szemüvege vastag lencséi mögött.”
A regény egy mellrákban meghalt asszony férjének első botladozva megtett lépéseit ábrázolja a halál után. Visszatekintve utal és elbeszél a halál ellen folytatott harcról, érzékletesen, színesen, teli konkrétumokkal, tárgyiassággal. Aztán megkezdődik, gyötrelmesen, nehezen a talpra állás, az utazás, a koncert, az ismerősök, akik alávetik őt a vallási, társasági kontrollnak, de megtörténik az első néhány lépés az új partner felé. Az elbeszélés tempója, lassú, méltóságteljes és nagyon személyes. A lélektani ábrázolása pedig nagyon részletes. A hazájában nagyra tartott, de belpolitikai vitákat is kirobbantani alkalmas író a fülszöveg alapján keresett, kurrens szerző. A jelen sorokat író recenzens egyáltalán nem osztozik abban, hogy itt egy kvalitásos, egyszeri és megismételhetetlen szépprózai teljesítményről van szó. Kapunk helyette egy mély érzelmekkel teli, emberközpontú, a fantazmagóriákat és horrort, más modern elemeket nélkülöző hagyományos, humánus, méltóságteljes regényt az újrakezdésről.
Az író járt már Magyarországon korábban nálunk. A Zsidó Nyári Fesztivál hagyományos rendezvénye a Zsidó Könyvnapok, melynek ebben az esztendőben az Erzsébet téri Gödör Klub ad otthont. A helyszín - tágas, kényelmes tereivel, különleges atmoszférát teremt mind a látogatók, mind a könyvkiadók számára. (2005-ben!)
A Zsidó Könyvnapok mára rangos könyves seregszemlévé nőtte ki magát. Ezt igazolja az is, hogy a leganagyobb kiadók közül sokan a kezdetek óta megtisztelik részvételükkel, sőt többen közülük kifejezetten a nyár végére időzítik új könyveik megjelentetését. A Múlt és Jövő Kiadó az egyik legolvasottabb izraeli szerző A.B.Jehoshua: A személyzetis küldetése című könyvét mutatja be. A személyzetis látogatása c. könyve afféle szenzáció volt:
[a]http://209.85.129.104/search?q=cache:h0gVzEmqFHkJ:[a]http://www.mazsihisz.com/hirek.phtml%3Fid%3D535+A.B.+Jehoshua&hl=hu&ct=clnk&cd=12&gl=hu&lr=lang_hu[text]http://209.85.129.104/search?q=cache:h0gVzEmqFHkJ:www.mazsihisz.com/hirek.phtml%3Fid%3D535+A.B.+Jehoshua&hl=hu&ct=clnk&cd=12&gl=hu&lr=lang_hu[/a][text]www.mazsihisz.com/hirek.phtml%3Fid%3D535+A.B.+Jehoshua&hl=hu&ct=clnk&cd=12&gl=hu&lr=lang_hu[text]http://209.85.129.104/search?q=cache:h0gVzEmqFHkJ:www.mazsihisz.com/hirek.phtml%3Fid%3D535+A.B.+Jehoshua&hl=hu&ct=clnk&cd=12&gl=hu&lr=lang_hu[/a][/a]
Kerekes Tamás
A kiadó korábbi regényéről:
A. B. Yehoshua regénye öt - csonka párbeszédben előadott - egy-egy kisregénynek is beillő briliáns történet zsidókról és nem zsidókról, 1982-tôl - időben visszafelé - 1848-ig, az utolsó történetig. Az összekötő kapocs Máni úr, aki valamennyi történetben jelen van, aki miatt az adott történetet el kell mesélni. Miközben szó esik Izraelről a nyolcvanas évek elején, tizenöt évvel a hatnapos háború után, Krétáról a második világháborúban, Jeruzsálemről a tizenkilencedik század közepén. És szó esik mindenütt a szülő -gyermek kapcsolatról - a sajátos stíluson túl ez a könyv másik eredeti és megragadó eleme. Még különösebb, szinte rejtélyes és izgalmas a beszélő, valamint - az éppen aktuális - Máni úr viszonya. Ez az, ami rabul ejti az olvasót, akinek mindenképpen meg kell tudnia: mi vonzza az adott elbeszélőt az általa esetenként alig vagy rövid ideje ismert Mánihoz? (Ulpius-Ház Kiadó)
A helyesírás program a következő javaslattal állt elő: őszi-mező. (Az ötödik évszak kapcsán)
Tud Valamit ez a kis Belinea. A Nagyboldog Asszony hava, a kisdeddel várandós természet, az ötödik évszak, ötödik elem, az arany közép, a teljesség, a Tao. Jó. Azért maradjunk a pszi-mezőnél. A kvantumpszichológia a fizika tudományos-fantasztikus ága, amennyiben a fantasztikum azt jelenti, hogy a gyerekek, a zsenik és a jobb érzésű hétköznapi emberek elsőre értik, a többiek csak lassan. "Ez az új megközelítés - mármint a kvantumpszichológia - eltörli az anyag és a tudat közötti kettősséget, amint az einsteini elmélet felszámolta a tér és idő különváltságát.* A szomszédunk, Erzsi néni, például minden kvantumpszichológiai előképzettség nélkül átjön megeteti a macskát, ha nem vagyunk itthon, és sült kacsát hoz, ha jónak látja. A magfizika komolyabb tanulmányozása nélkül is eljutott a lélek szubatomi, vagyis az oszthatatlanak vélt magjának belsejébe. Kevésbé kacifántosan: meg tudja osztani a szívét másokkal. Ez nem kevesebbet üzen - döbben rá a tudomány mai állása -, mint azt... hogy a tudatosság egyáltalán nem létezik helyhez kötötten, avagy elménk nem marad az agyunkban, hanem helyhez nem kötött módon teljesen áthatol és/vagy túllép a téridőn." Vagyis mikor a róka átbucskázik a fején, és királykisasszonnyá változik, az nem mese, csak kódolt kvantumpszichológiai üzenet. Aki nem hiszi, járjon utána... Nem kizárt - írja az utószóban a szerző -, hogy Magyarország akkor lép be igazán az információs korba, ha a hangadó értelmiség feldolgozza... megérti a kvantumpszichológiát. Magyarán mondva, mikor csalódik saját eszében, és végre megszabadul a bal agyféltekéje rabságából, érzelmi zavarodottságától, és minden okoskodás helyett térdre rogyva imádkozni kezd a lelki üdvéért.
Varga Csaba: A kvantumpszichológia üzenetei - Robert Anton Wilson könyvéről, eVilág - az információs társadalom folyóirata, 2002
A. B. Jehosua korunk egyik legjelentősebb prózaírója, akit már sok nyelvre lefordítottak. Izraeli író. S ez az ő esetében jóval többet jelent, mint Izrael államban születni és ott élni. Még ha nem is tudnánk, hogy régi jeruzsálemi szefárd családból származik, akkor is megéreznénk, hogy a földhöz és a városokhoz nemcsak nemzeti vagy akár bibliai, hanem nagyon is személyes reminiszcenciák fűzik. Jehosua remek elbeszélő. Azok közé a modern prózaírók közé tartozik, mint a késői Thomas Mann, akik úgy tudnak olvasmányosak maradni, hogy nem térnek vissza a 19. századi regény típusához. Ő sem szövegeket ír, hanem elbeszél, olyan emberek életéről, akikkel azonosulhatunk, vagy akiknek sorsában, mint tükörben, saját lehetséges, ha nem is valóságos sorsunkra ismerhetünk. Teszi ezt anélkül, hogy magára öltené a mindent tudó narrátor köpönyegét.
Jehosua szekuláris író, a vallásnak nincs helye a világról való gondolkozásában, kivéve, ha olyanokat ábrázol, akiknek van. Ugyanakkor egész írói gondolkodását meghatározóan befolyásolták a bibliai narratívák.
A bibliai elbeszélésekben valaki mindig útra kel. Azaz: útra hívásnak engedelmeskedik. Valami felé tart vagy valami elől menekül, mint az ősapák és ősanyák, vagy mint Mózes. Útra kelnek, és visszajönnek. Nos, Jehosua minden regényében alapvető az út, az útra kelés, az utazás mozzanata. Az útra kelés mindig keresés. A másik keresése vagy saját magunk keresése, ami Jehosuánál – a Bibliához hasonlóan – egyre megy.
Heller Ágnes
A regény bennem korántsem keltett olyan revelációt, mint Heller Ágnesban. További kérdéseket vet fel, hogy miként lehet ezzel a prózai terméssel a világ, netán egy nép prózairodalmában vezető szerephez jutni, annak ellenére, hogy bizonyos erényeit én is elismerem.
Kerekes Tamás
A. B. Jehoshua: Az ötödik évszak
Múlt és Jövő Könyv és Lapkiadó
