Portfóliók
Éghajlat-változási Kormányközi Testület
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC, Intergovernmental Panel on Climate Change) 1988-ban megalakult szervezet. Célja, hogy megvizsgálja és összefoglalja az emberi tevékenység által kiváltott klímaváltozással kapcsolatos kutatási eredményeket. Saját kutatást nem végez, hanem referált tudományos publikációkat dolgoz fel, és ezek tartalmát jelentéseiben foglalja össze.
1985. évi Éghajlati Világkonferencia alkalmával került sor elsőnek a klímaváltozásokkal kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokra. 1988-ban, Torontóban a kormányok megfogalmazták, hogy csökkenteni akarják a légkörbe jutó üvegháztartású-gázok mennyiségét. A ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) megalakulása után 1990 novemberében megtartott 2. Éghajlati Világkonferenciára állította össze első jelentését az IPCC. Másodikat 1996-ban, harmadikat 2001-ben hozta nyílvánosságra. 2007. február. 2-án hozták nyilvánosságra az IPCC Negyedik Helyzetértékelő Jelentésének első részét.
1978 óta a műholdas felvételek mérési adatai alapján bebizonyosodott, hogy évtizedenként 2,7 %-kal csökkent a sark jég kiterjedése az északi féltekén. A jelentés kitér arra, hogy a felmelegedés nem pusztán környezeti probléma. Számolni kell egészségügyi (fertőző betegségek terjedése), élelmezési (mezőgazdasági termelés visszaesése), gazdasági (-20 %-os GDP csökkenés világszinten) és ivóvíz-ellátottsági (népvándorlás) problémákkal is.[1]
1985. évi Éghajlati Világkonferencia alkalmával került sor elsőnek a klímaváltozásokkal kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokra. 1988-ban, Torontóban a kormányok megfogalmazták, hogy csökkenteni akarják a légkörbe jutó üvegháztartású-gázok mennyiségét. A ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) megalakulása után 1990 novemberében megtartott 2. Éghajlati Világkonferenciára állította össze első jelentését az IPCC. Másodikat 1996-ban, harmadikat 2001-ben hozta nyílvánosságra. 2007. február. 2-án hozták nyilvánosságra az IPCC Negyedik Helyzetértékelő Jelentésének első részét.
1978 óta a műholdas felvételek mérési adatai alapján bebizonyosodott, hogy évtizedenként 2,7 %-kal csökkent a sark jég kiterjedése az északi féltekén. A jelentés kitér arra, hogy a felmelegedés nem pusztán környezeti probléma. Számolni kell egészségügyi (fertőző betegségek terjedése), élelmezési (mezőgazdasági termelés visszaesése), gazdasági (-20 %-os GDP csökkenés világszinten) és ivóvíz-ellátottsági (népvándorlás) problémákkal is.[1]
