Portfóliók
Globális Klíma Koalíció
A Globális Klímakoalíciót 1989-ben alapították Global Climate Coalition néven, amit ötven olaj-, gáz, széntermelő, autógyártó vállalat hozott létre. 60 millió dollárt adott ki politikai adományokra, még többet propagandára. A Globális Klímakoalíció célja az volt, hogy "kétségeket ébresszen a globális felmelegedés elméletével szemben"[1]. A koalíció legjelentősebb sikere 1992-ben volt, amikor meg tudták akadályozni, hogy a Riói Csúcstalálkozó egyes célkitűzései létrejöjjenek.
A Globális Klímakoalíció 2000-ben összeomlott, ahogy a Texaco cég kiszállt, így már túl kevés tag volt a csoportosulásban. Az Exxon Mobil, a Chevron és a General Motors voltak azok a cégek, amelyek végsőkig kitartottak. [2] A Globális Klíma Koalíció történetével Tim Flannery az Időjárás-csinálók könyvében foglalkozik.
Állandó tagok 1997-ig
* Exxon / Esso
* Ford
* Royal Dutch/Shell
* Texaco
* British Petroleum
* General Motors
* DaimlerChrysler
A koalíció felbomlása után a Bush-adminisztráció tovább erősítette a kibocsátás-csökkentés ellenzőinek hangját. Philip Cooney (olajtermelő lobbi tagja) volt Bush egyik jobbkeze. Eltávolította és megmásította az éghajlatkutatás eredményeit, így minimalizálta a klímaváltozáshoz fűződő aggodalmakat.[3] A Globális Klímakoalíció eltűnése mellett új csoportok jelentek meg, ilyen például az ausztrál központú Lavoisier Csoport.
A BP (British Petroleum) cég volt az első, mely kiszállt a koalícióból. Napjainkra a BP a világ első számú napenergiaelem-gyártójává nőtte ki magát.
1. ^ Beder, S. The Decline of the Global Coalition. Engineers Australia November 2000, page 41.
2. ^ Tim Flannery, Időjárás csinálók, Akkord Kiadó, 2006, (259., 260. oldal)
3. ^ Bush Aide Softened Greenhouse Gas Links to Global Warming. New York Times 8 June 2005
A Globális Klímakoalíció 2000-ben összeomlott, ahogy a Texaco cég kiszállt, így már túl kevés tag volt a csoportosulásban. Az Exxon Mobil, a Chevron és a General Motors voltak azok a cégek, amelyek végsőkig kitartottak. [2] A Globális Klíma Koalíció történetével Tim Flannery az Időjárás-csinálók könyvében foglalkozik.
Állandó tagok 1997-ig
* Exxon / Esso
* Ford
* Royal Dutch/Shell
* Texaco
* British Petroleum
* General Motors
* DaimlerChrysler
A koalíció felbomlása után a Bush-adminisztráció tovább erősítette a kibocsátás-csökkentés ellenzőinek hangját. Philip Cooney (olajtermelő lobbi tagja) volt Bush egyik jobbkeze. Eltávolította és megmásította az éghajlatkutatás eredményeit, így minimalizálta a klímaváltozáshoz fűződő aggodalmakat.[3] A Globális Klímakoalíció eltűnése mellett új csoportok jelentek meg, ilyen például az ausztrál központú Lavoisier Csoport.
A BP (British Petroleum) cég volt az első, mely kiszállt a koalícióból. Napjainkra a BP a világ első számú napenergiaelem-gyártójává nőtte ki magát.
1. ^ Beder, S. The Decline of the Global Coalition. Engineers Australia November 2000, page 41.
2. ^ Tim Flannery, Időjárás csinálók, Akkord Kiadó, 2006, (259., 260. oldal)
3. ^ Bush Aide Softened Greenhouse Gas Links to Global Warming. New York Times 8 June 2005
