Lili – nem hagy el
Kutattalak még koromba is karcolt mélyedésben, nem tűntél elém a távol ölében, kerestél és találtalak, tűzarcodról merengőn vágytalak. Kócos hajú gyerek vagyok, terek útjai közt baktatok, utcák víz áztatta kövére fénnyel rajzolok, akkor is nekem ragyogsz s tátva csodálkozom. Előtted állok, hol a mindenek születnek, erre a helyre a parázs is veres szemmel kedveset kacsint - csak itt akarom leendé ábrándom. Szorító sürgetésben forog rakoncátlan álmom, játékra vágyom, Rád teríteni vigyázva mindenem, cserébe szedem mezőid virágait szárasan csokorba, majd remegő kezemben szorítani száraikat ajkaim felett s csorgatni akarom szomjamra édes ízeidet. Kiállani vágyok néző mindennek elébe, kezem fogd és hajolj felém, árnyékod álmában láthatom meg mire gondolok és mit akarok. Igézz s kérlek ne ítélj, lopni vágyom Neked csintalanul a sarkokba bújt köröket és közepükbe lépve közelebb kívánni az ismeretlen kuszaságú árnyszületéseket.