Portfóliók

Tengerek fodormosoly csillámai tudnak ily szépet álmodni augusztusi éj büszkén nyújtózó csillagai alatt, tudom én ezt már Rólad. Reménykedem szemed igámat törő varázsán, addig itt csak tűnődök a vétlen hold mosolyán a Nélküled vánszorgó óceánnyi kín vacogó fenekén. Szólalsz oly becsben tartott nyelven nekem s tán hagylak játszani széped titkaival titkok nélkül, szabadon ha ajkaid csókjával mosolyogsz rám jutalmul. Amit láttam eddig Benned, már álmodón ámulva kísérem hát egész életté az életemen, kacagva párnádra hajtom fejem, így szeress hát engem. Nőnek bősz viharban a női varázstitkaid virágai vággyá bennem, akarok érteni lelked sóhajához, álmaid képeit festeném, csókjaid szavát halljam én. S kezed adakozó mosolyára karcolom vacogó köszönetemben az eddig oly rég remélt vágyam képeit, forró tested bőrén éltetni ujjaim árnyékát – élő már a kéjvilág. Feltűntél - engem majd eltűntető poros idők sárfolyamán, ahol baktatva monotonon szinte hittem már s miben a reményem szakadt árnyéka is csak épp egy ócska rönkhídról lelépve várt Rád. Köszönlek Kedvesem, kedveskedőn kéjesen, szédült csókommal szeretem szerelmes szád s vágyó tested buja vonalát.