Portfóliók

A hajnal sárgán csivitelő fénye lassan ér az ágy szélére, simogatom vállad, nézlek Téged. Mosolyogsz egy kicsit, majd álmodnak eresztelek, nézem, ahogy szuszogsz csendesen. Érzem éltedben kifújt levegőd, ami ajkaid közül ér kezemre. Bőröd puhán nevet és finoman mozog, ahogy elhúzom ujjaimat, kacagni van kedvem, ha aprókat sikít, mikor parázsom éri. Apró gyöngyeivel indul testeden a hidegrázkódás, de már futok is vele és kísérem nyakadig a pillanatát. Csók játékkal adom ismét éjednek a nyugvást. A kezed kint a takaróból, vállad szabad és nézem íveit, suttogom a belső feléről húzva a könyöködig karjaimba bújt sóhaját. Újra fel, ha kaptat, akkor mindig megakad és kering végig izmaid ívén, a váll vonalán el vissza a nyakhoz, a fül alá és váltogatva hol kettő, hol pedig négy ujjheggyel simítom borzongásaid és gyönyöreid kacaját. A hátad kis része még nekem, de a többi a takaró alatt, így zavartalan oda is. Kisujjam külső éle teljes felületén, hogy kicsi játékszőreim adjanak Neked édes álmot. Alszol és nézem, amint velem álmodsz, ott fogom kezed és sétálunk a fák alatt, amik sóhajtják akácméz illatú leheletüket. Az érzékeinkbe férkőzött illatpárák kócos manói velünk együtt lépkednek. A bőrünk meleg nap fényében fürdik. Lábunk suttogott nyomát sem cseppentve az út hátára. Jázminbokrok bólogatnak, csíkban élő fehér sokviráguk ontja termékenységét így követeli ő is a nap fényét. Öröm sirályai keringenek és játszanak felettünk a felhők fodros leplével. Hozzád ér és arcod érzi már, amint súlytalan módján elsuhan, temet és felejtést hoz, majd eltűnik és fuvolahang szól a távolból. Halk hárfán kezdődik a húrok játéka, csóknak kéri terét és ad új érzést, ha látja már a maga adta pohár alján a csillanó italát. Lassan elhúzom kezem a nyakad felett, el a füled mellett, majd arcod varázsa nem enged. Orrod tövéig és középső ujjam karcolása, útja végén pedig finom csók kerül orrod vállára. Érzem, amint ajkaid széle megindul és mosolyod patakja fakad, aztán ismét álmoddal élhetek én is Veled. A szemöldököd vonalán lassan és oly finoman húzom ujjam, hogy érzed, amint a szívem dobban, mert oly közel van, hogy testem legapróbb rezdülése is megszakad Rajtad, de ismét mámoros szédüléssel folytatja a vonalát. Kerül hát félkörbe és karikát tekerget körbe és hol az egyik, hol pedig másik ujjam hegye, hol picinyt egyszerre ér bőrödhöz. Álmok, amik a Tiéd, de hiszem, hogy benne vagyok én is, ott fürödhetek gondolataid felett. Nézhetem, amint élsz, érezhetem, ha a bőröd a bőrömhöz ér. Finom kezeid értőn és kéjesen gyengéden kísérik ujjaim tükörképét rajtam. Borzongás és vágy hogy sose legyen vége a pillanatok vonalának és húzom, csúsztatom, éreztetem, ami vagyok és lehetek édes életedben. Szeretlek és ideje vagyon. Csók könnye szárad ismét, így aludj s benne álmodj, láthatlak pihenni kezeim és érzéseim közt. Köszönöm, hogy vagy nekem, ne halld, de elismerem, ha értem vagy és szeretsz engem. Ha akarsz, akkor akarhatlak én is Téged, legyen így, mindig így, kérem Feletted apró sóhajom, arcod ismét mosolyban ázik, ahogy érzed a leheletem melegét. Kitüntetsz ilyenkor, ha érzel és szeretsz engem.