Portfóliók
Edit néni
T.J. 13 éves, négy hónapos és 6 napos, serdülőfélben levő leány erősen identitászavaros módon kerékpározott Budapest egyik kerületében.
A szüleivel szegénységben élt, apja régebben dolgozott egy gyárban, állandó munkanélkülisége azonban egyre biztosabban az alkoholizmusba kergette. Anyja hisztérikusan ódzkodott mindenféle megoldástól, maga sem tudta miért, de holnapra mindig jobban akart lenni, viszont addig is lefeküdt az ágyára és hangosan nyöszörgött.
T.J. tehát ott, a teljesen kihalt, üres utcán, június első napjaiban, késő délután.
Piros sportcipő volt rajta, zokni nélkül. Meztelen lábszárain elkapart szúnyogcsípések éktelenkedtek, jobb térdén kiterjedt jóságseb, altestét egy éktelenül ocsmány neonrózsaszín miniszoknya fedte, felsőtestén egy piszkosfehér pántos top. Haja szállt a szélben, ajkain vérvörös rúzs fénylett, arcán pirosító, szemhéján türkizkék festék.
Lassan haladt. Mintha keresne valakit, mozdulatlan fejtartással és őrült szemmozgással tekingetett körbe-körbe.
Lajost vette észre egyedüli emberként a kihalt utcából. A férfi rokkantnyugdíjasként élt, néha az ország legelső bankja biztonsági őrként igényt tartott szolgálataira. Most viszont sehova sem sietett. Támaszkodott a rozoga fakerítésnek, igyekezett minél hosszabban szívni az előbb sodort cigarettáját. Förtelmesen unatkozott, alig várta már a legelső odaérkező embert, mindenképpen beszélgetni akart valakivel. Ajkai között megállt minden füstmozgás, amikor észrevette a feltűnő jelenséget. Szédült is egy kicsit a reggel megivott keverttől, erős testszagától. Továbbra sem mozdult, kizárólag a mohó szemeivel követte a látványt.
T.J. észrevette a férfit, lehetetlenül lelassított, majd egy szinte eldőlt testtartásban megállapodott. A támaszkodó lábával imbolyogva pipiskedett, igyekezve magát a legelőnyösebb testtartásban mutatni. Egy szót sem szólt, legkisebb érdeklődést sem mutatott a vetkőztető férfiszemek tulajdonosára. Ellenben már észlelte az áporodott, savanyú testszagát. A lány kicsit meg is szédült, ajkai megduzzadtak, erre körbenyalta őket.
A fiatal lányka arca gyönyörű volt, a szája szélén elkent rúzzsal is, mellei már remekül kifejlődtek, csípője tökéletes ívekben rajzolódott ki, feneke feszesen sejlett a neonrózsaszín miniszoknya alatt.
Lajos egy szót sem szólt, mélysötét bárnyúsággal tekintett már a gyereklányra.
A kislány megmozdult, egyenesbe hozta testét, aztán letámasztotta a biciklit a fűre és feltűnően magabiztosan elindult az utcai csap felé. Átugrotta az árkot és máris a kék vaskút mellett állt, kicsit fészkelődött, aztán lehajolt és hosszasan vizet vett magához. Eközben emberünk előbb elpirult, majd püspöklila színre váltott, szemei kigúvadtak, arcának borostás bőre rángatózni kezdett.
T.J. a lehető legjobban bedőlt és nemcsak úgy intézte, hogy neonrózsaszín szoknyája öléig csússzon, hanem a lehető legjobban közszemlére kínálta magát.
Emberünk erre begőzölt, nemcsak megdöbbent a látványtól, hanem egyenesen őrjöngött magában egyetlen hang nélkül. Majdnem ki is döntötte a kerítést, cigarettáját leejtette, tagjai mind-mind meg-feszültek.
A kiskorú leánygyermek ekkor önmagához nyúlt és igen ki-vehetően két ujját magába süllyesztette ki és megint be, aztán lassan megint ki...
Ekkor a pár házzal távolabb levő sarkon feltűnt harmadik szereplőként M. Edit fizika-kémiaszakos általános iskolai tanárnő és osztályfőnöke a 7.b. osztálynak.
T.J. nem ebbe az osztályba jár, de Edit néni tanította őt – ezt le kell szögezni a történet hűsége kedvéért.
Az idomtalan, szürke és tulajdonképpen jellegtelen idős hölgy futni kezdett az üres utcában, kezében a táskája megindult, majd oly erővel taglózta le a kiskorú leányt, amire az majdhogynem össze is esett. Őrült hangon patáliát csapott, ütötte - ahol tudta, lökdöste, közben így üvöltött:
- Te szerencsétlen, dobd már el azt a ragasztós zacskót! Mit képzelsz magadról, azt hiszed, hogy neked már mindent lehet, így hülye leszel, ezt nem szabad, a kábítószer nem old meg semmit!
Ezekben a pillanatokban elővette a táskájából a zacskót, amibe kiskutyája ürülékét szokta esténként összeszedni és ledobta a földre. De továbbra is dulakodott a lánnyal, ismét lökdösni kezdte, megint üvöltözött vele:
- Nem fogsz elfutni! – ekkor megragadta a karját és tűrhetetlen hangon felüvöltött:
- Segítsééééég, segíííííítséééég!
Kifutottak az emberek a házaikból. Hamar lefogták a kislányt, nemsokára azonban Edit néni kérésére elengedték. Így indultak hát el ketten, a fél utca kint állt és nézte az elvonulást. Sokan fennhangon megjegyzéseket tettek, volt aki nevetett, mások szörnyülködtek , de Lajos semmit sem értett az egész cirkuszból. A konyhából eddigre már elősietett asszonya kérdezte mi volt, akkor is csak így nyögött: „- elvittek egy drogos kurvát”.
Ment hát a két nő, köztük pedig ott gurult egy kopott bicikli.
Edit néni megvárta, amíg kiérnek az emberek sűrűjéből, ezután megrótta a megszeppent lányt, kurvának és mindenféle aljas némbernek nevezte. Hangja remegett, szavai pattogtak, ajkai között recsegtek mindannyiszor a „rrribanc” „r” betűi. T.J. eközben végig sírt, nagyon megbánta már a próbálkozását és azt is megígérte magának, ilyesmit sosem fog csinálni, ezután mindig jó kislány lesz. Hamarosan könyörögni kezdett, Edit néni pedig hajlott a hallgatásra a szülei előtt. Közben a pedagógus megnyugodott. Kitért Jézusra, megemlítette Magdolnát is, de mindenesetre egyben megállapodtak: ilyet nem illik csinálni, sem idegenek előtt, sem pedig ismerősök előtt. Ezt nem szabad, ilyenkor minden nőt megaláznak, ilyenkor mindig csak baj van. Egy nőnek a teste titok és fedje is azt el a fátyol, senkinek sincs köze hozzá, takargatni kell. Egy óráig beszélt a hölgy, hatvan percen át igyekezett a lehető legjobban elmagyarázni mit ne és miért ne tegyen egy lány vagy egy nő. Ebből azonban T.J. már alig értett meg valamit, egyre csendesebben és beletörődöttebben bólogatott, a sírása elmúlt, szürkén és fáradtan pislogott a nénire. Edit ekkor meghívta egy fagyira, aztán elbúcsúzott a kislánytól.
Hazaérkeztekor a lakása ajtaját gyorsan belülről bezárta, ráakasztotta mind a három láncot. Kikit a tarka palotapincsit becsukta a fürdőszobába, kinyitotta hálószobájának ajtaját, ledobta a táskáját a fotelba. Ruháit rendesen összehajtogatva berakta a szekrénybe. Közben a kislányra gondolt, elmosolyodott egy kicsit, kibontotta a haját, felborzolta. Kirakta a testápolóit, fésűt, csattokat és egyéb kenőcsöket a kisasztalra az ágya mellé. Hirtelen megállt, egy keresztet vetett magára és folytatta a megkezdett feladatát.
Edit még kislány korában elűzte magától a gonoszt, sosem adta át magát senkinek sem, így öregedett meg a legnagyobb tisztességben.
Azóta Edit a munkája után minden szerdán és szombaton 18 órától, 19 óra 25 percig kiadós önkielégítést végzett magán.
Kiki ezalatt mindig csendben ücsörgött a fürdőszobában, türelmesen kivárva, amint kedves gazdája rányit kipirult arccal, kellemesen sós testszagával.
A konyhában 2006 június 7.-ét, szerdai napot mutatott a falinaptár.
A szüleivel szegénységben élt, apja régebben dolgozott egy gyárban, állandó munkanélkülisége azonban egyre biztosabban az alkoholizmusba kergette. Anyja hisztérikusan ódzkodott mindenféle megoldástól, maga sem tudta miért, de holnapra mindig jobban akart lenni, viszont addig is lefeküdt az ágyára és hangosan nyöszörgött.
T.J. tehát ott, a teljesen kihalt, üres utcán, június első napjaiban, késő délután.
Piros sportcipő volt rajta, zokni nélkül. Meztelen lábszárain elkapart szúnyogcsípések éktelenkedtek, jobb térdén kiterjedt jóságseb, altestét egy éktelenül ocsmány neonrózsaszín miniszoknya fedte, felsőtestén egy piszkosfehér pántos top. Haja szállt a szélben, ajkain vérvörös rúzs fénylett, arcán pirosító, szemhéján türkizkék festék.
Lassan haladt. Mintha keresne valakit, mozdulatlan fejtartással és őrült szemmozgással tekingetett körbe-körbe.
Lajost vette észre egyedüli emberként a kihalt utcából. A férfi rokkantnyugdíjasként élt, néha az ország legelső bankja biztonsági őrként igényt tartott szolgálataira. Most viszont sehova sem sietett. Támaszkodott a rozoga fakerítésnek, igyekezett minél hosszabban szívni az előbb sodort cigarettáját. Förtelmesen unatkozott, alig várta már a legelső odaérkező embert, mindenképpen beszélgetni akart valakivel. Ajkai között megállt minden füstmozgás, amikor észrevette a feltűnő jelenséget. Szédült is egy kicsit a reggel megivott keverttől, erős testszagától. Továbbra sem mozdult, kizárólag a mohó szemeivel követte a látványt.
T.J. észrevette a férfit, lehetetlenül lelassított, majd egy szinte eldőlt testtartásban megállapodott. A támaszkodó lábával imbolyogva pipiskedett, igyekezve magát a legelőnyösebb testtartásban mutatni. Egy szót sem szólt, legkisebb érdeklődést sem mutatott a vetkőztető férfiszemek tulajdonosára. Ellenben már észlelte az áporodott, savanyú testszagát. A lány kicsit meg is szédült, ajkai megduzzadtak, erre körbenyalta őket.
A fiatal lányka arca gyönyörű volt, a szája szélén elkent rúzzsal is, mellei már remekül kifejlődtek, csípője tökéletes ívekben rajzolódott ki, feneke feszesen sejlett a neonrózsaszín miniszoknya alatt.
Lajos egy szót sem szólt, mélysötét bárnyúsággal tekintett már a gyereklányra.
A kislány megmozdult, egyenesbe hozta testét, aztán letámasztotta a biciklit a fűre és feltűnően magabiztosan elindult az utcai csap felé. Átugrotta az árkot és máris a kék vaskút mellett állt, kicsit fészkelődött, aztán lehajolt és hosszasan vizet vett magához. Eközben emberünk előbb elpirult, majd püspöklila színre váltott, szemei kigúvadtak, arcának borostás bőre rángatózni kezdett.
T.J. a lehető legjobban bedőlt és nemcsak úgy intézte, hogy neonrózsaszín szoknyája öléig csússzon, hanem a lehető legjobban közszemlére kínálta magát.
Emberünk erre begőzölt, nemcsak megdöbbent a látványtól, hanem egyenesen őrjöngött magában egyetlen hang nélkül. Majdnem ki is döntötte a kerítést, cigarettáját leejtette, tagjai mind-mind meg-feszültek.
A kiskorú leánygyermek ekkor önmagához nyúlt és igen ki-vehetően két ujját magába süllyesztette ki és megint be, aztán lassan megint ki...
Ekkor a pár házzal távolabb levő sarkon feltűnt harmadik szereplőként M. Edit fizika-kémiaszakos általános iskolai tanárnő és osztályfőnöke a 7.b. osztálynak.
T.J. nem ebbe az osztályba jár, de Edit néni tanította őt – ezt le kell szögezni a történet hűsége kedvéért.
Az idomtalan, szürke és tulajdonképpen jellegtelen idős hölgy futni kezdett az üres utcában, kezében a táskája megindult, majd oly erővel taglózta le a kiskorú leányt, amire az majdhogynem össze is esett. Őrült hangon patáliát csapott, ütötte - ahol tudta, lökdöste, közben így üvöltött:
- Te szerencsétlen, dobd már el azt a ragasztós zacskót! Mit képzelsz magadról, azt hiszed, hogy neked már mindent lehet, így hülye leszel, ezt nem szabad, a kábítószer nem old meg semmit!
Ezekben a pillanatokban elővette a táskájából a zacskót, amibe kiskutyája ürülékét szokta esténként összeszedni és ledobta a földre. De továbbra is dulakodott a lánnyal, ismét lökdösni kezdte, megint üvöltözött vele:
- Nem fogsz elfutni! – ekkor megragadta a karját és tűrhetetlen hangon felüvöltött:
- Segítsééééég, segíííííítséééég!
Kifutottak az emberek a házaikból. Hamar lefogták a kislányt, nemsokára azonban Edit néni kérésére elengedték. Így indultak hát el ketten, a fél utca kint állt és nézte az elvonulást. Sokan fennhangon megjegyzéseket tettek, volt aki nevetett, mások szörnyülködtek , de Lajos semmit sem értett az egész cirkuszból. A konyhából eddigre már elősietett asszonya kérdezte mi volt, akkor is csak így nyögött: „- elvittek egy drogos kurvát”.
Ment hát a két nő, köztük pedig ott gurult egy kopott bicikli.
Edit néni megvárta, amíg kiérnek az emberek sűrűjéből, ezután megrótta a megszeppent lányt, kurvának és mindenféle aljas némbernek nevezte. Hangja remegett, szavai pattogtak, ajkai között recsegtek mindannyiszor a „rrribanc” „r” betűi. T.J. eközben végig sírt, nagyon megbánta már a próbálkozását és azt is megígérte magának, ilyesmit sosem fog csinálni, ezután mindig jó kislány lesz. Hamarosan könyörögni kezdett, Edit néni pedig hajlott a hallgatásra a szülei előtt. Közben a pedagógus megnyugodott. Kitért Jézusra, megemlítette Magdolnát is, de mindenesetre egyben megállapodtak: ilyet nem illik csinálni, sem idegenek előtt, sem pedig ismerősök előtt. Ezt nem szabad, ilyenkor minden nőt megaláznak, ilyenkor mindig csak baj van. Egy nőnek a teste titok és fedje is azt el a fátyol, senkinek sincs köze hozzá, takargatni kell. Egy óráig beszélt a hölgy, hatvan percen át igyekezett a lehető legjobban elmagyarázni mit ne és miért ne tegyen egy lány vagy egy nő. Ebből azonban T.J. már alig értett meg valamit, egyre csendesebben és beletörődöttebben bólogatott, a sírása elmúlt, szürkén és fáradtan pislogott a nénire. Edit ekkor meghívta egy fagyira, aztán elbúcsúzott a kislánytól.
Hazaérkeztekor a lakása ajtaját gyorsan belülről bezárta, ráakasztotta mind a három láncot. Kikit a tarka palotapincsit becsukta a fürdőszobába, kinyitotta hálószobájának ajtaját, ledobta a táskáját a fotelba. Ruháit rendesen összehajtogatva berakta a szekrénybe. Közben a kislányra gondolt, elmosolyodott egy kicsit, kibontotta a haját, felborzolta. Kirakta a testápolóit, fésűt, csattokat és egyéb kenőcsöket a kisasztalra az ágya mellé. Hirtelen megállt, egy keresztet vetett magára és folytatta a megkezdett feladatát.
Edit még kislány korában elűzte magától a gonoszt, sosem adta át magát senkinek sem, így öregedett meg a legnagyobb tisztességben.
Azóta Edit a munkája után minden szerdán és szombaton 18 órától, 19 óra 25 percig kiadós önkielégítést végzett magán.
Kiki ezalatt mindig csendben ücsörgött a fürdőszobában, türelmesen kivárva, amint kedves gazdája rányit kipirult arccal, kellemesen sós testszagával.
A konyhában 2006 június 7.-ét, szerdai napot mutatott a falinaptár.
