Portfóliók
Ősz
Ősz
Az idén nem lábujjhegyen érkezett a hátsó ajtón át vagy a falak repedésein keresztül hétköznapjainkba szivárogva - ahogyan ez régen volt szokása - hanem kopogtatás nélkül, hirtelen állított be hozzánk az ősz. Mint amikor lámpát kapcsolnak. Világos-sötét, nyár-ősz. A hőségtől elcsigázott emberek, akik az utolsó időkben már csak azért vonszolták tagjaikat, hogy érezzék azt az enyhe fuvallatot a testükön, amely ilyenkor meglegyinti őket vagy pusztán azért moccantak meg, mert arról kívántak megbizonyosodni, hogy még életben vannak, most újra könnyedén lépkednek és a szemük is fel-felragyog. Egy ilyen eszelős nyár után talán még az Égei-tengeren edzett cserzett bőrű halász is megkönnyebbülten sóhajt fel és veti hálóját a vízbe olyan kedvvel, mint ahogy még sohasem tette azelőtt. A Napnak is fogytán már az ereje, pedig néhány hete még legyőzhetetlennek tűnt. Ha áldozatát nem érte el sugaraival, akkor a házakat perzselte kérlelhetetlenül, állhatatosan és kifogyhatatlan erővel, hogy végül elviselhetetlen gőzkamrává változtatva azokat megbénítson mindenkit, aki odabent gubbasztott.
Azonban friss leheletével az ősz végigsimítja az arcokat, felszárítja az elejtett könnycseppeket, belekap a nők hajába és megtáncoltatja őket egy vidám délután. Ellentmondást nem tűrően befészkelte magát közénk, mert a vénasszonyok nyara is csak egy utolsó, rövid párharca lesz az évszakok nagy háborújának. Akkor majd hanyatt fekszünk a füvön, vagy keresztbe tett lábbal hátradőlünk egy padon, átadjuk magunkat a kellemes melegnek és szemléljük a nyár keserédes hattyúdalát.
2007-08-30
Az idén nem lábujjhegyen érkezett a hátsó ajtón át vagy a falak repedésein keresztül hétköznapjainkba szivárogva - ahogyan ez régen volt szokása - hanem kopogtatás nélkül, hirtelen állított be hozzánk az ősz. Mint amikor lámpát kapcsolnak. Világos-sötét, nyár-ősz. A hőségtől elcsigázott emberek, akik az utolsó időkben már csak azért vonszolták tagjaikat, hogy érezzék azt az enyhe fuvallatot a testükön, amely ilyenkor meglegyinti őket vagy pusztán azért moccantak meg, mert arról kívántak megbizonyosodni, hogy még életben vannak, most újra könnyedén lépkednek és a szemük is fel-felragyog. Egy ilyen eszelős nyár után talán még az Égei-tengeren edzett cserzett bőrű halász is megkönnyebbülten sóhajt fel és veti hálóját a vízbe olyan kedvvel, mint ahogy még sohasem tette azelőtt. A Napnak is fogytán már az ereje, pedig néhány hete még legyőzhetetlennek tűnt. Ha áldozatát nem érte el sugaraival, akkor a házakat perzselte kérlelhetetlenül, állhatatosan és kifogyhatatlan erővel, hogy végül elviselhetetlen gőzkamrává változtatva azokat megbénítson mindenkit, aki odabent gubbasztott.
Azonban friss leheletével az ősz végigsimítja az arcokat, felszárítja az elejtett könnycseppeket, belekap a nők hajába és megtáncoltatja őket egy vidám délután. Ellentmondást nem tűrően befészkelte magát közénk, mert a vénasszonyok nyara is csak egy utolsó, rövid párharca lesz az évszakok nagy háborújának. Akkor majd hanyatt fekszünk a füvön, vagy keresztbe tett lábbal hátradőlünk egy padon, átadjuk magunkat a kellemes melegnek és szemléljük a nyár keserédes hattyúdalát.
2007-08-30
