Portfóliók
az adagolás tudománya
gyorsan elteltek a napok. elmentünk együtt sok helyre; ide is, oda is. az, hogy mindig máshol voltunk, rákényszerített minket, hogy felfogjuk folyton változó környezetünket és reagáljunk rá... hasonló dolog ehhez a vándoréletmódhoz egy akciófilm főhőseként vaktában lőni és felelőtlen cselekedeteket halmozni, ami már csak azért is jó, mert a következmények alaposan megtanítanak abszurd szituációkat kezelni, az fix.
később groteszk tetteink groteszk következményeiből levont tanulságokat integrálhatunk a világképünkbe. tiszta haszon.
a körúton botladozva, éjjeli buszhoz iramodva falafelt vásárolok egy non-stop török étteremben. a pultos barna, szálas szemöldökű, de a maga fekete szembogarú, törökös módján egészen szép. rendelünk, ő egy kicsit hitetlenkedik afölött, hogy lány létemre sok hagymával és sok csípőssel kérem, de elfogadja és kiadja a keze alá dolgozóknak a rendelést.
később, már a buszon, műanyag szatyorból esszük ki a finomat, azán jön a szokásos szorongási témám: az elviselt-megtűrt szégyen afölött, hogy kövérségem és szegénységem ellenére ételt vásároltam. ezt hívják úgy: halmozni a hibákat.
puha húsom az éjszakai buszon minden göröngyre megremeg, várok valamit, de csak a csikk-takarós megállók sorjáznak az út mellett, és a résre húzott ablakon friss, pollenszagú levegő árad be, miközben újabb és újabb felszálló emberek ostromolják a finoman szólva frekventált éjjeli járatot.
a blaha lujza téren virágfölddel öt-negyedig töltött, sorszámozott betonvályúk állnak. ezek közül néhányban még ott nyomorog egy-egy cserje, vagy gyom. ma az elsőben a nap hatására porhártyává aszott vörösboros hányást, a másodikban egy nagy szemeteszsáknyi felszelt fehérkenyeret, a harmadikban pedig egy tisztelettel odahelyezett galambtetemet találtam. a többiben csak a szokásos - csikkek, kapszulák, sörösdobozok, néha egy-egy barackmag.
néhány punk srác pénzt remél tőlem. csak pár forintot - mondja, nekem is elkélne pár forint - mondom, én kérek elnézést - mondja, majd kacagő szemmel, somolyogva figyeli, ahogy vizet iszom a közkútról, közvetlenül a "tér szépe" címet viselő cigánylány után.
a busz csak nem akar jönni. a forróság keményen odacsapott teniszlabdaként pattan vissza a flaszterről, a galambok úgy fürdőznek a szökőkútban, mint gazdag embergyerekek a palatinus strand hullámmedencéjében (néha én is voltam gazdag), a hajléktalanok derűs gondolattalansággal stírölik a "tér szépé"-t, a punkok meg engem. jól érezhetően magukfajtának tartanak... fogalmuk sincs a tényállásról, miszerint én nem vagyok senkinek sem a fajtája.
végignézek az illusztris társaságon. én csak úgy hívom a jelenséget, hogy az adagolás tudománya. modern világunkban mindent lehet adagolni, ami hathat ránk, ami elfogyasztható, jót-rosszat egyaránt. a lényeg ezzel csak annyi, hogy minden adagolható dolog tekintetében a számodra optimális szint körül táncolj, egy bizonyos harmonikus állapotot fenntartva ezzel globális energiaszintedben. ha jól adagoltad a dolgokat, akkor életed különböző területei között egészséges lesz az energiaeloszlás, ezt hívjuk úgy: minden oké.
az ember persze oké akar lenni, és ezért adagolja magának az alvást, az ételt, az italt, a rágót, a cigarettát, az elszórható pénzt, a szabadidőt, a szappanoperát, a drogot. ha ezeket más adagolja nekünk, szerencsések vagyunk, mert úgy semmiképpen nem eshetünk túlzásokba. többek közt ezért keresnek maguknak a férfiak sárkány feleséget.
ha azonban a mi dolgunk optimalizálni az életünket, vigyázni kell, nehogy túlzásokba essünk, ugyanis ha már megtörtént a baj, és valamiből túl nagy, vagy túl sok adagot vettünk magunkhoz, a többi dolog adagja arányosan csökken. marha egyszerű összefüggések ezek; ha sok a pia, nincsen kaja. ha túl sok pénz ment el kártyán, nem marad drogra. ha nem alszol eleget, a szabadidőd nem sokat fog érni... valójában egy sokváltozós egyenletrendszerrel kell még az egyszerű embereknek is megküzdeniük, de nem kell félni, azt azért ők se hitték el, hogy élni egyszerű mikor a tévében mondták...
azt vettem észre, hogy kétféle embertípus van az újdonsült tudomány űzésének szempontból: az egyik magát az optimalizációs folyamatot élvezi, a másik pedig azt, hogy bár pontosan tudja, hol a határ, csakazértis kiborítja a bilit. talán ez utóbbi nevezhető addiktív személyiségtípusnak.
te hova tartozol?
később groteszk tetteink groteszk következményeiből levont tanulságokat integrálhatunk a világképünkbe. tiszta haszon.
a körúton botladozva, éjjeli buszhoz iramodva falafelt vásárolok egy non-stop török étteremben. a pultos barna, szálas szemöldökű, de a maga fekete szembogarú, törökös módján egészen szép. rendelünk, ő egy kicsit hitetlenkedik afölött, hogy lány létemre sok hagymával és sok csípőssel kérem, de elfogadja és kiadja a keze alá dolgozóknak a rendelést.
később, már a buszon, műanyag szatyorból esszük ki a finomat, azán jön a szokásos szorongási témám: az elviselt-megtűrt szégyen afölött, hogy kövérségem és szegénységem ellenére ételt vásároltam. ezt hívják úgy: halmozni a hibákat.
puha húsom az éjszakai buszon minden göröngyre megremeg, várok valamit, de csak a csikk-takarós megállók sorjáznak az út mellett, és a résre húzott ablakon friss, pollenszagú levegő árad be, miközben újabb és újabb felszálló emberek ostromolják a finoman szólva frekventált éjjeli járatot.
a blaha lujza téren virágfölddel öt-negyedig töltött, sorszámozott betonvályúk állnak. ezek közül néhányban még ott nyomorog egy-egy cserje, vagy gyom. ma az elsőben a nap hatására porhártyává aszott vörösboros hányást, a másodikban egy nagy szemeteszsáknyi felszelt fehérkenyeret, a harmadikban pedig egy tisztelettel odahelyezett galambtetemet találtam. a többiben csak a szokásos - csikkek, kapszulák, sörösdobozok, néha egy-egy barackmag.
néhány punk srác pénzt remél tőlem. csak pár forintot - mondja, nekem is elkélne pár forint - mondom, én kérek elnézést - mondja, majd kacagő szemmel, somolyogva figyeli, ahogy vizet iszom a közkútról, közvetlenül a "tér szépe" címet viselő cigánylány után.
a busz csak nem akar jönni. a forróság keményen odacsapott teniszlabdaként pattan vissza a flaszterről, a galambok úgy fürdőznek a szökőkútban, mint gazdag embergyerekek a palatinus strand hullámmedencéjében (néha én is voltam gazdag), a hajléktalanok derűs gondolattalansággal stírölik a "tér szépé"-t, a punkok meg engem. jól érezhetően magukfajtának tartanak... fogalmuk sincs a tényállásról, miszerint én nem vagyok senkinek sem a fajtája.
végignézek az illusztris társaságon. én csak úgy hívom a jelenséget, hogy az adagolás tudománya. modern világunkban mindent lehet adagolni, ami hathat ránk, ami elfogyasztható, jót-rosszat egyaránt. a lényeg ezzel csak annyi, hogy minden adagolható dolog tekintetében a számodra optimális szint körül táncolj, egy bizonyos harmonikus állapotot fenntartva ezzel globális energiaszintedben. ha jól adagoltad a dolgokat, akkor életed különböző területei között egészséges lesz az energiaeloszlás, ezt hívjuk úgy: minden oké.
az ember persze oké akar lenni, és ezért adagolja magának az alvást, az ételt, az italt, a rágót, a cigarettát, az elszórható pénzt, a szabadidőt, a szappanoperát, a drogot. ha ezeket más adagolja nekünk, szerencsések vagyunk, mert úgy semmiképpen nem eshetünk túlzásokba. többek közt ezért keresnek maguknak a férfiak sárkány feleséget.
ha azonban a mi dolgunk optimalizálni az életünket, vigyázni kell, nehogy túlzásokba essünk, ugyanis ha már megtörtént a baj, és valamiből túl nagy, vagy túl sok adagot vettünk magunkhoz, a többi dolog adagja arányosan csökken. marha egyszerű összefüggések ezek; ha sok a pia, nincsen kaja. ha túl sok pénz ment el kártyán, nem marad drogra. ha nem alszol eleget, a szabadidőd nem sokat fog érni... valójában egy sokváltozós egyenletrendszerrel kell még az egyszerű embereknek is megküzdeniük, de nem kell félni, azt azért ők se hitték el, hogy élni egyszerű mikor a tévében mondták...
azt vettem észre, hogy kétféle embertípus van az újdonsült tudomány űzésének szempontból: az egyik magát az optimalizációs folyamatot élvezi, a másik pedig azt, hogy bár pontosan tudja, hol a határ, csakazértis kiborítja a bilit. talán ez utóbbi nevezhető addiktív személyiségtípusnak.
te hova tartozol?
