Portfóliók
Agrelytélyesebb ember a történelemben
A legrejtélyesebb ember a történelemben
Hogy nézett ki? Mindig úgy, ahogy elképzelték. A kora keresztény szarkofágokban és metszeteken zömök bíró, vállára vetett köpenyben. Egy XVI. Századi ravennai mozaikon már csinos sötét szakállal és melankolikus tekintettel látható. Giotto XIII. századi freskóján frissen borotvált és energikus, fején aranyfüzér. Arca minden esetben kegyes, ruhája hosszú, mint a jogászoké, keskeny kezével tiltakozik. A középkor elejének ikonográfiájában Pilátus mindig egyszerű civil uralkodó, nyoma sincs semmi katonai természetű utalásnak. Nem ábrázolják jónak sem, rossznak sem, inkább elgondolkodó és meglepett, összhangban jellemének azzal a verziójával, amely az Újszövetség apokrif változataiban jelenik meg. Nem próbálják meg sejtetni, hogy a törvény erején kívül más eszközökkel is érvényesíteni akarta volna akaratát.
Változás a XIV. század körül történt; a Pilátus irányában megmaradt semlegesség elhalványult, részint dandy, részint a rosszfiú prototípusa lett belőle. Ruhája fokozatosan rövidült, furcsa fejfedőkkel és fegyverekkel látták el. Csupán a szelleme öltözött egyszerűen, amint a svájci Alpokban egy kis tavacska partjain kísért a helyi bírák vörös talárjában. Valahányszor színt társítottak hozzá, a tendencia az előkelőséget jelző arany és a vörös, a vér színe között ingadozott: így lett belőle a szó szoros értelmében a „történelem skarlát alakja”, ahogy Oscar Wilde nevezte.
A középkori kéziratok többsége szakállasnak írja le őt, díszes tunikával, nemesnek járó fejfedővel. A luzerni passiójáték színpadi utasításai kikötik, hogy Pilátusnak „germán nemesnek kell lennie, előkelő öltözékben, hegyes kalpaggal, pogányra valló kabátjának úja érjen térdig, legyen szablyája és csizmája, kormánypálcája és jogara.”. A Coventryből származó Chorpus Christi darab költségvetése szerint Pilátusnak a következőket kell beszereznie: köpenyt, kalapot, vászonzekét (egy shilling, tíz penny), kesztyűt (négy penny), aranypaszományt (két penny), valamint egy gombolyag zöld selymet, a köpeny javításához. A középkori színpadi Pilátus agresszív divatmajom, akit mindenki- önmagát is beleértve- a világ legjobb képű fickójának tart. A misztériumjátékokat kivéve, ahol a Pilátust játszó színésznek néha többet fizettek, mint Krisztusnak, hiszen a cselekményt neki kellett levezényelnie, a középkorban inkább passzívnak, már-már álmodozónak. Ezen alkotások között egy sincs, ami különösségben felülmúlná Piero della Francesca örökre kísértő Pilátusát. Első ránézésre úgy tűnik, mintha az lenne Pilátus, aki az előtérben egy csapatnyi érdektelen nézelődő közt áll, egy rövidre nyírt hajú, bikaszerű orgyilkos betört orral, pompás kék-arany brokátköpenyben. De nem: ő egy távoli, szikár figura a terem egyik mélyedésében, ahol márványoszlopok sorakoznak -itt ostorozták meg Krisztust.
A végtelenül jó humorú, és elbűvölően író szerző bizony bevallja, hogy ennek az embernek a létezésére csupán néhány kőfelirat és némi aprópénz a bizonyíték.
A hiányzó részletek pótolása azonban múlhatatlanul fontos, hiszen ő képezi a keresztény üdvtörténet, valamint Isten megváltására irányuló szándékának magvát. Ha a csúcsponton ő nem ítéli el Jézust, a világ elkárhozott volna.
A szerző legalább három Pilátus életrajzot vázol fel (egyikben germán, erdei harcos, akinek a számláját két gyilkosság is terheli), egy másikban hispán semmittevő. A könyvtárak százait áttanulmányozó szerző a legjobb fejezeteiben akkor remekel, amikor megírja, hogy a különböző korszakok milyen Pilátus-képet alkottak maguknak. Így pl. rendkívül jellemző Samul Johnson megjegyzése, miszerint Pilátus biztos, hogy whig lett volna s a Spectatort járatta volna.
Egy bámulatos kirakósjáték izgalmas folyamata a könyv, mely talán ebben a pillanatban a leghitelesebb portré Pilátusról, épp ezért nem nélkülözheti a legemberibb prokurátor-portrét, Bulgakovét, ki a kutyája társaságában álmatlanul hánykolódó helytartó portréját hagyta rá az utókorra.
Döbbenetesen jó könyv.
Kerekes Tamás
A kiadó
Lenyűgöző, ékesszóló és színes... Tudományos felkészültsége és képzelőereje nagyszerű ötvözésével Wroe életre kelti ezt a megfoghatatlan, ám kulcsfontosságú figurát.”
The Boston Globe
„Hol elkápráztató, hol művelt, hol simulékony, hol okos, hol megható, hol gúnyos, hol pedig játékos... Portré egy meghasonlott emberről, akit magával ragad a kockázatos vállalkozás: jónak lenni; és mint ilyen, egyszerre kijózanító és inspiráló. Jézusról szóló közvetett ábrázolásként pedig egyedi.”
The Providence Journal
Jézus ellentétpárja, a húsvéti történet antihőse, a csúfondáros, szkeptikus Pilátus történelmi alak, aki megragadja a képzeletünket. Egyesek számára szent, másoknak az emberi gyengeség megtestesítője, archetípusa a politikusnak, aki kész akár embert is áldozni a stabilitásért. Ebben a káprázatosan megfogalmazott életrajzban Ann Wroe, a Samuel Johnson-díj döntőse, életre kelti az embert és a mítoszt. Antik forrásokból merít, hogy megmártózhassunk a bibliai Júdea világában, amelyet a szeszélyes és féktelen Tiberius császár ural, majd a Jézus ellen zajló tárgyalást és annak minden ellentmondásosságát mutatja be nekünk, az ítélet-végrehajtó szemszögéből.
„Magával ragadó... Wroe érdeme, hogy becstelenségbe burkolózott Pilátusa a maga szürke emberségével szinte minden alkalommal kapcsolatot talál az olvasóhoz.”
Plain Dealer, Cleveland
„A Poncius Pilátus történelem, legenda, elképesztő információk és gondolatébresztő eszmefuttatások valódi kincsestára.”
The Christian Science Monitor
Ann Wroe: Poncius Pilátus
Gold Book Kiadó
[a]http://www.goldbook.hu[text]www.goldbook.hu[/a]
info@goldbook.hu
Hogy nézett ki? Mindig úgy, ahogy elképzelték. A kora keresztény szarkofágokban és metszeteken zömök bíró, vállára vetett köpenyben. Egy XVI. Századi ravennai mozaikon már csinos sötét szakállal és melankolikus tekintettel látható. Giotto XIII. századi freskóján frissen borotvált és energikus, fején aranyfüzér. Arca minden esetben kegyes, ruhája hosszú, mint a jogászoké, keskeny kezével tiltakozik. A középkor elejének ikonográfiájában Pilátus mindig egyszerű civil uralkodó, nyoma sincs semmi katonai természetű utalásnak. Nem ábrázolják jónak sem, rossznak sem, inkább elgondolkodó és meglepett, összhangban jellemének azzal a verziójával, amely az Újszövetség apokrif változataiban jelenik meg. Nem próbálják meg sejtetni, hogy a törvény erején kívül más eszközökkel is érvényesíteni akarta volna akaratát.
Változás a XIV. század körül történt; a Pilátus irányában megmaradt semlegesség elhalványult, részint dandy, részint a rosszfiú prototípusa lett belőle. Ruhája fokozatosan rövidült, furcsa fejfedőkkel és fegyverekkel látták el. Csupán a szelleme öltözött egyszerűen, amint a svájci Alpokban egy kis tavacska partjain kísért a helyi bírák vörös talárjában. Valahányszor színt társítottak hozzá, a tendencia az előkelőséget jelző arany és a vörös, a vér színe között ingadozott: így lett belőle a szó szoros értelmében a „történelem skarlát alakja”, ahogy Oscar Wilde nevezte.
A középkori kéziratok többsége szakállasnak írja le őt, díszes tunikával, nemesnek járó fejfedővel. A luzerni passiójáték színpadi utasításai kikötik, hogy Pilátusnak „germán nemesnek kell lennie, előkelő öltözékben, hegyes kalpaggal, pogányra valló kabátjának úja érjen térdig, legyen szablyája és csizmája, kormánypálcája és jogara.”. A Coventryből származó Chorpus Christi darab költségvetése szerint Pilátusnak a következőket kell beszereznie: köpenyt, kalapot, vászonzekét (egy shilling, tíz penny), kesztyűt (négy penny), aranypaszományt (két penny), valamint egy gombolyag zöld selymet, a köpeny javításához. A középkori színpadi Pilátus agresszív divatmajom, akit mindenki- önmagát is beleértve- a világ legjobb képű fickójának tart. A misztériumjátékokat kivéve, ahol a Pilátust játszó színésznek néha többet fizettek, mint Krisztusnak, hiszen a cselekményt neki kellett levezényelnie, a középkorban inkább passzívnak, már-már álmodozónak. Ezen alkotások között egy sincs, ami különösségben felülmúlná Piero della Francesca örökre kísértő Pilátusát. Első ránézésre úgy tűnik, mintha az lenne Pilátus, aki az előtérben egy csapatnyi érdektelen nézelődő közt áll, egy rövidre nyírt hajú, bikaszerű orgyilkos betört orral, pompás kék-arany brokátköpenyben. De nem: ő egy távoli, szikár figura a terem egyik mélyedésében, ahol márványoszlopok sorakoznak -itt ostorozták meg Krisztust.
A végtelenül jó humorú, és elbűvölően író szerző bizony bevallja, hogy ennek az embernek a létezésére csupán néhány kőfelirat és némi aprópénz a bizonyíték.
A hiányzó részletek pótolása azonban múlhatatlanul fontos, hiszen ő képezi a keresztény üdvtörténet, valamint Isten megváltására irányuló szándékának magvát. Ha a csúcsponton ő nem ítéli el Jézust, a világ elkárhozott volna.
A szerző legalább három Pilátus életrajzot vázol fel (egyikben germán, erdei harcos, akinek a számláját két gyilkosság is terheli), egy másikban hispán semmittevő. A könyvtárak százait áttanulmányozó szerző a legjobb fejezeteiben akkor remekel, amikor megírja, hogy a különböző korszakok milyen Pilátus-képet alkottak maguknak. Így pl. rendkívül jellemző Samul Johnson megjegyzése, miszerint Pilátus biztos, hogy whig lett volna s a Spectatort járatta volna.
Egy bámulatos kirakósjáték izgalmas folyamata a könyv, mely talán ebben a pillanatban a leghitelesebb portré Pilátusról, épp ezért nem nélkülözheti a legemberibb prokurátor-portrét, Bulgakovét, ki a kutyája társaságában álmatlanul hánykolódó helytartó portréját hagyta rá az utókorra.
Döbbenetesen jó könyv.
Kerekes Tamás
A kiadó
Lenyűgöző, ékesszóló és színes... Tudományos felkészültsége és képzelőereje nagyszerű ötvözésével Wroe életre kelti ezt a megfoghatatlan, ám kulcsfontosságú figurát.”
The Boston Globe
„Hol elkápráztató, hol művelt, hol simulékony, hol okos, hol megható, hol gúnyos, hol pedig játékos... Portré egy meghasonlott emberről, akit magával ragad a kockázatos vállalkozás: jónak lenni; és mint ilyen, egyszerre kijózanító és inspiráló. Jézusról szóló közvetett ábrázolásként pedig egyedi.”
The Providence Journal
Jézus ellentétpárja, a húsvéti történet antihőse, a csúfondáros, szkeptikus Pilátus történelmi alak, aki megragadja a képzeletünket. Egyesek számára szent, másoknak az emberi gyengeség megtestesítője, archetípusa a politikusnak, aki kész akár embert is áldozni a stabilitásért. Ebben a káprázatosan megfogalmazott életrajzban Ann Wroe, a Samuel Johnson-díj döntőse, életre kelti az embert és a mítoszt. Antik forrásokból merít, hogy megmártózhassunk a bibliai Júdea világában, amelyet a szeszélyes és féktelen Tiberius császár ural, majd a Jézus ellen zajló tárgyalást és annak minden ellentmondásosságát mutatja be nekünk, az ítélet-végrehajtó szemszögéből.
„Magával ragadó... Wroe érdeme, hogy becstelenségbe burkolózott Pilátusa a maga szürke emberségével szinte minden alkalommal kapcsolatot talál az olvasóhoz.”
Plain Dealer, Cleveland
„A Poncius Pilátus történelem, legenda, elképesztő információk és gondolatébresztő eszmefuttatások valódi kincsestára.”
The Christian Science Monitor
Ann Wroe: Poncius Pilátus
Gold Book Kiadó
[a]http://www.goldbook.hu[text]www.goldbook.hu[/a]
info@goldbook.hu
