Portfóliók

Reszketek érted és
Reszketek miattad
Remeg a kezem és
Meghalok miattad

És nem elég, ha szenvedek
Míg végre szembejössz velem…
Félek és rémálmodok
Miután búcsút mondok…

Ha enyém vagy sem vagy enyém;
Ölellek, simogatlak…
Érezlek, kapaszkodsz belém
Szeretjük egymást – halkan…

Nem vagy enyém
Bármily közel is tartalak
És el nem érhetlek
Bárhogy is akarlak
Szeretem a lelkedet és
Kívánom a testedet
Szeretlek, ölellek, simítlak…
Messze vagy

Közel, de itt sosem
El sem
Meg sem…
Hajad szép lesz, álmodunk
NEM SZERETSZ?!

Virágosrét! Egy szaggatott vonal,
Miért 1/x vagy tangens remeg, reszket
Közelít, egyre közelebb rohan
Fél, remél, fel nem ad… lebeg –

Már-már közös pont is
De nem létezhet!
Nem érti senki
Csak a függvény, a drogos és
maga A Vonal vélik érteni

Nem! Ők a kisebbség!
A szerelmesek hülyék!
Gyávaság, félelem…
Ön- és Ő-féltés
Mi lesz, ha ez sem?!

De Neki élnie kell!
Ha ez jó így Neki,
Én futok örökké Felé

Míg a műszer elég pontos
Hogy különszedjen két pontot
Ha eggyé válnánk…!

Vagy míg a rajzoló kéz
Véget nem vet
Vonal-létemnek




2005. máj. 21.
írta és leírta: Méhész István