Portfóliók

Letolt nadrággal álltam ott előtte,
és nem tudtam akkor, hogy most mi lesz,
borul-e újra kútra s közbe' térdre,
vagy ajkbiggyesztve kérdi: ezt minek?

Letolt nadrággal, mert már úgy hiányzott
a mindent körbefonó szeretet,
mely elfeledteti a nagyvilágot,
homályba mos időket, tereket.

Így éltünk mi akkor már évek óta,
napról a napra, perc a perc után,
sohase tudva, mi jön közbe s rája,
megsimogat vagy inkább vág kupán.

Reménykedések és csalatkozások,
úgy hívják ezt: se véle, nélküle,
dönt-képtelenség, örök magyar átok,
a sorsra bízni azt, hogy döntene.

Letolt nadrágom tétován felhúztam,
és jó szorosra raktam övemet,
remények, álmok, most mindent bezúztam,
felemelt fejjel kimondtam: megyek!


Ajánlás:
Herceg, ha mondod, hogy ez nincsen így jól,
szopásról versben? ez perverz dolog,
lásd azt, e pár sort gyúrtam kínjaimból,
s hogy fáj nagyon, csak arra gondolok