Portfóliók
Napóleon szerelme
Napóleon szerelme
Josephine rosszkedvű mopszlija, mely egyszer már megharapta Napóleont, már nem idegesíti a tábornokot. A szakács juhászkutyája megfojtotta. (Napóleon a kutya gonoszsága ellenére is mindig csókot küldött neki leveleiben.) Igaz, az asszony vett egy újabb mopszlit, amely ugyanolyan alattomos és harapós, mint elődje volt. Egy alkalommal sétája közben a tábornok észrevette, hogy a szakács elbújt előtte. Magához hívja. -Miért menekülsz? -Tábornok úr, amióta a kutyám megfojtotta a felesége kutyáját, attól félek, hogy jelenlétem nem kívánatos. Hol a kutya? -Bocsásson meg tábornok, de nem teszi be többé a lábát a kertbe.- Nyugodtan engedd be -feleli Bonaparte vidáman-, hátha ettől a mopszlitól is megszabadít.
Vicomtesse de Beuharnais
Josephine-Roche Tascher de la Pagerie Martinique-ban született. Fiatalon ment férjhez Alexandre de Beuharnais-hoz, a rajnai hadsereg parancsnokához, akit a forradalom lefejeztetett. Ő is a carmes-i börtönben ült, a halálos ítéletet várva.
Egy barátnője mentette meg, Theresia, az összeomlástól. Együtt virradt rájuk thermidor hajnala.
Josephine-t az események sodorják, laza, fegyelmezetlen és bohém. Sokféle emberrel volt már viszonya, a direktóriumkatonai urának, Barrasnak a szeretője volt, amikor Bonapartéval megismerkedik, akkor is meghitt barátságban van vele.
Josephine elmúlt már harminc. „De mennyi báj lakozik még hajlékony nyakában, zárt mosolyában, sötétkék szemében, amely hosszú szempillája alatt hol csillogva mosolyog, hol réveteg kéjjel pihen udvarlója arcán.
Vöröses fényű, gesztenyebarna haja kacér csigákban hullik homlokába, s édes dacossá teszi szellemes arcát.
Naivnak látszik, holott csupa mesterkéltség, gyöngének, noha csupa erő, bolondja az élvezetnek és a fényűzésnek.
Kacér, mint egy kurtizán, könnyelmű, mint egy kerítőnő. Tökéletesen hazudik és nagy örömmel ármányokat sző.
Nyers és az alávalóság kiütközik belőle. Pont annyi hűtlenség van benne, mint amennyi e veszélyes időkben szükséges. Ízlésesen öltözködik, gyöngés színű muszlinokba és taffatas-selymekbe, egy kámea fogja össze szép, kerek mellei fölött színes tüllkendőjét. Ruházatának minden részlete elegáns, hajában színes selyemszalagot visel, könnyű szaténcipőit egy cizellált aranycsat vagy egy gyöngyből font karika fogja össze.
Bonaparte még ilyen eleganciával nem találkozott, falusias ízlése összezavarodik. Josephine csupa figyelem iránta, hosszan szorongatja kezét, kacéran és bánatosan rajta felejti szemét, édes-kedvesen mosolyog rá.
Az asszony politikáról, üzletről beszél vele, figyeli pályáját, baráti tanácsokkal látja el.
Természetesen nem vallja be súlyos anyagi gondjait. Amikor megfogalmazzák házassági szerződésüket, a jövendő férj kijelenti, hogy „semmiféle ingatlana nincs, egyetlen ingósága ruhája és hadi felszerelése.
Josephine négy évet csal életkorát illetően, négy évvel mondja magát fiatalabbnak, Napóleon viszont 18 hónappal mondja magát idősebbnek. Összeillő pár.
Josephine Bonaparte őszinte naplóbejegyzéseiből megismerhetjük a történet másik oldalát, melyet maga az elragadó feleség mesél el nekünk, arról a kapcsolatról, mely vergődött a történelem, az intrikák súlya alatt.
Sandra Gulland megírja az igazat e szenvedélyes kapcsolatról…
[a]http://www.transycan.net/cafe[text]www.transycan.net/cafe[/a]
Kerekes Tamás Felhasznált irodalom:
Octave Aubry: Napóleon magánélete
Sandra Gulland: Adieu Bonaparte
[a]http://www.tericum[text]www.tericum[/a] .hu,sajto@tericum.hu
418 oldal, kötött, 2006 Budapest, 2780 forint
Josephine rosszkedvű mopszlija, mely egyszer már megharapta Napóleont, már nem idegesíti a tábornokot. A szakács juhászkutyája megfojtotta. (Napóleon a kutya gonoszsága ellenére is mindig csókot küldött neki leveleiben.) Igaz, az asszony vett egy újabb mopszlit, amely ugyanolyan alattomos és harapós, mint elődje volt. Egy alkalommal sétája közben a tábornok észrevette, hogy a szakács elbújt előtte. Magához hívja. -Miért menekülsz? -Tábornok úr, amióta a kutyám megfojtotta a felesége kutyáját, attól félek, hogy jelenlétem nem kívánatos. Hol a kutya? -Bocsásson meg tábornok, de nem teszi be többé a lábát a kertbe.- Nyugodtan engedd be -feleli Bonaparte vidáman-, hátha ettől a mopszlitól is megszabadít.
Vicomtesse de Beuharnais
Josephine-Roche Tascher de la Pagerie Martinique-ban született. Fiatalon ment férjhez Alexandre de Beuharnais-hoz, a rajnai hadsereg parancsnokához, akit a forradalom lefejeztetett. Ő is a carmes-i börtönben ült, a halálos ítéletet várva.
Egy barátnője mentette meg, Theresia, az összeomlástól. Együtt virradt rájuk thermidor hajnala.
Josephine-t az események sodorják, laza, fegyelmezetlen és bohém. Sokféle emberrel volt már viszonya, a direktóriumkatonai urának, Barrasnak a szeretője volt, amikor Bonapartéval megismerkedik, akkor is meghitt barátságban van vele.
Josephine elmúlt már harminc. „De mennyi báj lakozik még hajlékony nyakában, zárt mosolyában, sötétkék szemében, amely hosszú szempillája alatt hol csillogva mosolyog, hol réveteg kéjjel pihen udvarlója arcán.
Vöröses fényű, gesztenyebarna haja kacér csigákban hullik homlokába, s édes dacossá teszi szellemes arcát.
Naivnak látszik, holott csupa mesterkéltség, gyöngének, noha csupa erő, bolondja az élvezetnek és a fényűzésnek.
Kacér, mint egy kurtizán, könnyelmű, mint egy kerítőnő. Tökéletesen hazudik és nagy örömmel ármányokat sző.
Nyers és az alávalóság kiütközik belőle. Pont annyi hűtlenség van benne, mint amennyi e veszélyes időkben szükséges. Ízlésesen öltözködik, gyöngés színű muszlinokba és taffatas-selymekbe, egy kámea fogja össze szép, kerek mellei fölött színes tüllkendőjét. Ruházatának minden részlete elegáns, hajában színes selyemszalagot visel, könnyű szaténcipőit egy cizellált aranycsat vagy egy gyöngyből font karika fogja össze.
Bonaparte még ilyen eleganciával nem találkozott, falusias ízlése összezavarodik. Josephine csupa figyelem iránta, hosszan szorongatja kezét, kacéran és bánatosan rajta felejti szemét, édes-kedvesen mosolyog rá.
Az asszony politikáról, üzletről beszél vele, figyeli pályáját, baráti tanácsokkal látja el.
Természetesen nem vallja be súlyos anyagi gondjait. Amikor megfogalmazzák házassági szerződésüket, a jövendő férj kijelenti, hogy „semmiféle ingatlana nincs, egyetlen ingósága ruhája és hadi felszerelése.
Josephine négy évet csal életkorát illetően, négy évvel mondja magát fiatalabbnak, Napóleon viszont 18 hónappal mondja magát idősebbnek. Összeillő pár.
Josephine Bonaparte őszinte naplóbejegyzéseiből megismerhetjük a történet másik oldalát, melyet maga az elragadó feleség mesél el nekünk, arról a kapcsolatról, mely vergődött a történelem, az intrikák súlya alatt.
Sandra Gulland megírja az igazat e szenvedélyes kapcsolatról…
[a]http://www.transycan.net/cafe[text]www.transycan.net/cafe[/a]
Kerekes Tamás Felhasznált irodalom:
Octave Aubry: Napóleon magánélete
Sandra Gulland: Adieu Bonaparte
[a]http://www.tericum[text]www.tericum[/a] .hu,sajto@tericum.hu
418 oldal, kötött, 2006 Budapest, 2780 forint
