Portfóliók
Esendő esetlenségeink
Esendő esetlenségeink
Hát újra itt, szakavatott tudoraként a könyves szakmának. Ma reggel fél hatra értem haza, és három órát tudtam csak aludni, ezért kérlek, nézzétek el nekem esendő esetlenségeimet. Renyhe helyesírási és egyéb hibáimat. Köszönöm. Persze kell nekem mindent az utolsó utáni percre hagynom! Igen kell.
Szóval, mint mindannyian megtapasztalhattátok, az utóbbi 10 hónapban iskolába jártam. Ha már itt tartok, szeretném mindenkinek megköszönni, hogy megtehettem, és a sok türelmet, segítséget, meg mindent. Komolyan mondom nélkületek nem sikerült volna!
De sikerült és ez a lényeg. Gondolom, kíváncsiak vagytok, hogy s mint történt a dolog. Egy forró hétfői nap reggelén kezdődött a vizsga, írásbeli, ami magyar és világirodalmi kérdésekből állt. Szerencsém volt, mert én a hűvösebb teremben lehettem. Kaptunk csokikát és idézetes kártyácskát, amin szerepelt a nevünk. Minden rendben is ment, magyarból bedobták, a Joli Jokert, vagyis Esterházyt. Amihez lehetett, én is odaírtam még pluszba válaszként is. Aztán mindenki egységesen elborzadt, mikor megláttuk a világirodalmat, helyenként én is csak csavargatni tudtam a fejem, hogy „Az meg mi?”, mindenki izgult egészen szerdáig, de akkor megmondták, hogy mindenki átment belőle, tehát ne pánikoljunk. Aznap gyakorlati vizsga volt. Aki ismer, tudja, mennyire utáltam világ életemben a matekot, most azonban, mégis azért imádkoztam, hogy számolást húzzak. Az ajánlásba bele lehet kötni, a számokba nem, ebből a szempontból, mégiscsak szeretem a matekot. Tiszta ellentmondás vagyok, tudom. Bementem tehát remegő kézzel, vittem a szerencse capoeirás övemet a kezembe, és… belehúztam, számolhattam!!! Nagyjából 3 perc alatt kész voltam, pontos és jó volt. Így lett a gyakorlati jegyem 5ös.
Csütörtökön következett a szóbeli. A vizsgabiztos, a Kossuth kiadó igazgatója volt. Mivel a kezdő csoportból egy ember elkésett, így beslisszoltam az első turnusban, jobb előbb túl lenni. Mindenki jobb oldalról húzott, erre gondoltam egyet és én balról húztam. Könyvtörténet: A reformkortól a Kiegyezésig; Tájékoztatás: Katalógusok és könyvjegyzékek; Könyvker.: Az eladó lélektana. Magamban nagyon örültem, mert szerintem ezek aránylag egyszerű tételek. A könyvtörivel kezdtem, ott Kossuthnál abbahagyatta velem az elnök, mondván látja, ez tudom, ugorjunk, és ezt játszottuk a másik két tételnél is. Az eladó lélektanánál elkezdünk beszélgetni típusokról, és mivel szakközépbe marketing fakultás címén pszichológiát tanultunk, így ez is könnyen ment. Meg is lepődött az elnök, megkérdezte, hol végeztem, mire nagy ártatlanul visszakérdeztem, hogy mire tetszik gondolni, persze egyetemre gondolt, mondtam, hogy nem. Erre azt mondta, tessék elmenni egyetemre, vagy főiskolára. Lehet, hogy az lesz a következő?
Kiss Melinda 2007-07-09
Hát újra itt, szakavatott tudoraként a könyves szakmának. Ma reggel fél hatra értem haza, és három órát tudtam csak aludni, ezért kérlek, nézzétek el nekem esendő esetlenségeimet. Renyhe helyesírási és egyéb hibáimat. Köszönöm. Persze kell nekem mindent az utolsó utáni percre hagynom! Igen kell.
Szóval, mint mindannyian megtapasztalhattátok, az utóbbi 10 hónapban iskolába jártam. Ha már itt tartok, szeretném mindenkinek megköszönni, hogy megtehettem, és a sok türelmet, segítséget, meg mindent. Komolyan mondom nélkületek nem sikerült volna!
De sikerült és ez a lényeg. Gondolom, kíváncsiak vagytok, hogy s mint történt a dolog. Egy forró hétfői nap reggelén kezdődött a vizsga, írásbeli, ami magyar és világirodalmi kérdésekből állt. Szerencsém volt, mert én a hűvösebb teremben lehettem. Kaptunk csokikát és idézetes kártyácskát, amin szerepelt a nevünk. Minden rendben is ment, magyarból bedobták, a Joli Jokert, vagyis Esterházyt. Amihez lehetett, én is odaírtam még pluszba válaszként is. Aztán mindenki egységesen elborzadt, mikor megláttuk a világirodalmat, helyenként én is csak csavargatni tudtam a fejem, hogy „Az meg mi?”, mindenki izgult egészen szerdáig, de akkor megmondták, hogy mindenki átment belőle, tehát ne pánikoljunk. Aznap gyakorlati vizsga volt. Aki ismer, tudja, mennyire utáltam világ életemben a matekot, most azonban, mégis azért imádkoztam, hogy számolást húzzak. Az ajánlásba bele lehet kötni, a számokba nem, ebből a szempontból, mégiscsak szeretem a matekot. Tiszta ellentmondás vagyok, tudom. Bementem tehát remegő kézzel, vittem a szerencse capoeirás övemet a kezembe, és… belehúztam, számolhattam!!! Nagyjából 3 perc alatt kész voltam, pontos és jó volt. Így lett a gyakorlati jegyem 5ös.
Csütörtökön következett a szóbeli. A vizsgabiztos, a Kossuth kiadó igazgatója volt. Mivel a kezdő csoportból egy ember elkésett, így beslisszoltam az első turnusban, jobb előbb túl lenni. Mindenki jobb oldalról húzott, erre gondoltam egyet és én balról húztam. Könyvtörténet: A reformkortól a Kiegyezésig; Tájékoztatás: Katalógusok és könyvjegyzékek; Könyvker.: Az eladó lélektana. Magamban nagyon örültem, mert szerintem ezek aránylag egyszerű tételek. A könyvtörivel kezdtem, ott Kossuthnál abbahagyatta velem az elnök, mondván látja, ez tudom, ugorjunk, és ezt játszottuk a másik két tételnél is. Az eladó lélektanánál elkezdünk beszélgetni típusokról, és mivel szakközépbe marketing fakultás címén pszichológiát tanultunk, így ez is könnyen ment. Meg is lepődött az elnök, megkérdezte, hol végeztem, mire nagy ártatlanul visszakérdeztem, hogy mire tetszik gondolni, persze egyetemre gondolt, mondtam, hogy nem. Erre azt mondta, tessék elmenni egyetemre, vagy főiskolára. Lehet, hogy az lesz a következő?
Kiss Melinda 2007-07-09
