Portfóliók
Hidnas Nar: A háborúk hasznáról és értelméről
Egy Vor'cha-osztályú klingon cirkáló suhant keresztül az űrön. Emberi szem számára rendkívül ronda, zöld külseje itt-ott tisztának látszott, de úgy általában veszettül koszos volt. Ahogy az természetes, és szép a klingon szem számára.
Kis idő múlva kiléptek a szubtérből, de ez senkinek nem tűnt fel.
Kivéve egy másik, K'Vort-osztályú klingon hajót. A vöröses fényben fürdő füstfelhőben úszó hídon a központi székben ülő harcos néhány szót vakkantott az egyik beosztottjának, mire az lenyomott néhány gombot, a képernyőn pedig a Vor'cha hídja jelent meg.
- Késtek! - dördült rá a megjelenő klingonra a kisebbik hajó kapitánya.
- Maguk ide sem értek volna, ha egy romulán p'taQ útjukat állja! - köpött ki a másik állatszerű humanoid.
- Majd elválik, melyikünk a jobb!
- Nem kérdés! Nem is értem, hogy kaphatott hajót!
- Sértegetni akarsz te becstelen?! - váltott tegezésre provokáció céljából.
- Maradj nyugton p'taQ! Még így is erősebb a hajóm, mint a te roncshalmazod!
Ekkor egy harmadik hang kapcsolódott a beszélgetésbe, az idő közben érkezett harmadik hajóról:
- Elég legyen! Nehogy egymásnak ugorjatok barmok! Csak azoknak a szemeteknek kedvez, ha kinyírjátok egymást idő előtt!
Egy kitermelő állomás keringett a bolygó körül. A bolygón nem volt élet, csak az állomáson, ahova időnként kisebb flottillák jártak nyersanyag-utánpótlásért. Most is ez történt, de még nem látszott. Aztán a kevéssé felfegyverzett állomás mellett a csillagos űr egy darabkája kicsit elmosódottá vált. Ez a kis darabka egyre nagyobb lett, majd hullámozni látszott. Egyre határozottabban hullámzott, aztán halvány, zöldes folt jelent meg benne. Majd, mikor a derengés kezdte felvenni a rendes alakját, a hullámzás ismét elcsendesült, és végül egy D'Deridex-osztályú hajó jelent meg. Ezt az osztályt a Föderáció 'Warbird', vagy 'Harcimadár' néven ismerte, mint a Romulán Csillagbirodalom legnagyobb hajóját.
Nem sokkal mellette egy másik, sokkalta kisebb felderítőhajó lépett ki álcából, és elindult a feltöltőállomás felé.
Ám a Warbird elkövetett egy hibát, amit nem engedhetett volna meg magának. Hiába, mindenkinek, így a romulán kapitánynak is vannak hibái. Ő például túlontúl elbizakodott volt, és romulán területen lévén nem sejtett veszélyt. Rosszul tette.
A hiba abból állt, hogy túl messze keringett az állomástól, amíg a másik végezte ott a dolgát. A kishajó lőtávolon kívül került.
Az űr ezt a pillanatot választotta arra, hogy két foltban is hullámzásba kezdjen. Kisvártatva egy K'Vort és egy Vor'cha jelent meg a felderítőhajóval szemben, ami rendkívüli módon tönkretette a legénységének a napját. A két klingon hajó össztűz alá vette a felkészületlen romulánt, és mire az bárminemű válaszlépést tehetett volna, már több darabban lebegett szanaszét. A klingonok eltűntek, majd egy kiálcázódás következett, ezúttal az állomás mellett.
A harmadik klingon hajó volt az. Lőni kezdte a bázist, de az ellenállni próbált.
A Warbird álcázódott, de nem volt elég gyors a rendszere; az idő közben odaérő klingonok két disztruptorlövése eltalálta mikor a pajzsai már üzemen kívül kerültek. Kisebb szikraeső fűszerezte az eltűnés hullámzását, majd a két klingon is álcázódott.
A harmadik pedig kitartóan ostromolta az állomást.
Pár másodpercig semmi más nem történt. Aztán a romulán a klingon vitéz mellett nem sokkal kiálcázódva lőni kezdte azt. Válaszképpen az őt kergető harcosok ugyancsak felfedték hollétüket, és minden udvariaskodás nélkül igen kellemetlen disztruptor- és torpedóesőben részesítették a Warbirdet.
Kifogyván a feltöltött fegyverekből a K'Vort és a Vor'cha ismét eltűnt, de ezúttal nem volt rest, és hajófalukba erőszakolt egy-egy torpedót a bázis illetve a Warbird. Eszméletlen méretű robbanás örvendeztette meg a hegyesfülűeket, minekutána a kisebbik hajó úgy gondolván, hogy neki elég erre a napra egy torpedó, apró fémforgáccsá lényegült át.
De a romulán sem állt túl jól; az össztűz hatására a pajzsán lyuk keletkezett, mit a Vor'cha nem restellt kihasználni megközelítőleg fél perc múlva. Eredményképpen mindenféle tűzoltó készülékek léptek működésbe a zöldes színből egyre inkább égett-kormos-feketébe váltó "Csillagbirodalom-büszkeségén".
Időközben a legnagyobb klingon hajó a pusztulás szélére jutott, mivel mind a bázis, mind az ellenséges hajó az ő darabokra szedésével foglalatoskodott.
De a bázis sem maradt már sokáig kellemes hely a tartózkodásra; a reaktora épp elszállni készült, mikor végre megszűnt az ostrom, hiszen az elsődleges támadó megsemmisült.
Nem sokáig örültek ennek a Warbirden, mert a Vor'cha egy jól irányzott torpedóval éppenséggel keresztüllyukasztá azt egy meglehetősen kellemetlen helyen, a romulán hajó pedig nem tudott nem felrobbanni annak hatására. Egy mentőkabin azonban mintha elhagyta volna a totális elporladás pillanata előtt.
Néhány nagyobb darab, igaz nem célzottan, de telibe kapta az eddig megmaradt klingon hajót. Annak kormányműve eme ütközéstől elveszítve működőképességét a hajót egyenesen az ugyancsak a pusztulás szélén álló állomás felé irányította.
Az itt-ott lángoló űrhajó élettelen metálteste tehetetlenül sodródott a jelen pillanatban inkább Ementáli sajtra, mint dicső romulán állomásra emlékeztető fémrakás felé. A pillanat, mikor összeérnek nem volt messze. Aztán annyira nem lett messze, hogy a találkozás bekövetkezvén dobhártyánkat szakító nyomáskülönbség rohant szanaszéjjel a történés helyszínéről. Rohant volna pontosabban, mert nem volt mit nyomáskülönbíteni. Ezért csak véghetetlenül sok fém-, műanyag-, üveg-, szövet-, klingon- és romulándarab hagyta el a nem sokkal ez előtti tartózkodási helyét.
Egy romulán mentőkabin suhant el a bolygó mellett. A már megismert Warbird kapitánya pedig megkönnyebbülten tengette unalmas perceit, hiszen valószínűleg (elárulom, hogy biztosan) egyetlen túlélője volt a fentebb leírt csatának. Ekkor a kis kabin egyik műszere pittyegésbe kezdett. Odahajolt a kapitány, és olvasta a furcsamód odakerült szöveget, mely pontosan az ő olvasástempójában termett oda, egy betű sem előbb, mint ahogy azt el tudta volna olvasni.
A szöveg a következőképpen festett:
"Ön hanyag viselkedésével nagy kárt okozott a Birodalomnak. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy ilyen kapitány legyen. Viszlát! Tal Shiar"
Épp csak ideje volt felfogni eme szavak jelentését, és elkezdeni rettegni. Fél perc múlva a mentőkabin füstté és porrá vált.
2004. nov. 13.
írta és leírta: Méhész István
Kis idő múlva kiléptek a szubtérből, de ez senkinek nem tűnt fel.
Kivéve egy másik, K'Vort-osztályú klingon hajót. A vöröses fényben fürdő füstfelhőben úszó hídon a központi székben ülő harcos néhány szót vakkantott az egyik beosztottjának, mire az lenyomott néhány gombot, a képernyőn pedig a Vor'cha hídja jelent meg.
- Késtek! - dördült rá a megjelenő klingonra a kisebbik hajó kapitánya.
- Maguk ide sem értek volna, ha egy romulán p'taQ útjukat állja! - köpött ki a másik állatszerű humanoid.
- Majd elválik, melyikünk a jobb!
- Nem kérdés! Nem is értem, hogy kaphatott hajót!
- Sértegetni akarsz te becstelen?! - váltott tegezésre provokáció céljából.
- Maradj nyugton p'taQ! Még így is erősebb a hajóm, mint a te roncshalmazod!
Ekkor egy harmadik hang kapcsolódott a beszélgetésbe, az idő közben érkezett harmadik hajóról:
- Elég legyen! Nehogy egymásnak ugorjatok barmok! Csak azoknak a szemeteknek kedvez, ha kinyírjátok egymást idő előtt!
Egy kitermelő állomás keringett a bolygó körül. A bolygón nem volt élet, csak az állomáson, ahova időnként kisebb flottillák jártak nyersanyag-utánpótlásért. Most is ez történt, de még nem látszott. Aztán a kevéssé felfegyverzett állomás mellett a csillagos űr egy darabkája kicsit elmosódottá vált. Ez a kis darabka egyre nagyobb lett, majd hullámozni látszott. Egyre határozottabban hullámzott, aztán halvány, zöldes folt jelent meg benne. Majd, mikor a derengés kezdte felvenni a rendes alakját, a hullámzás ismét elcsendesült, és végül egy D'Deridex-osztályú hajó jelent meg. Ezt az osztályt a Föderáció 'Warbird', vagy 'Harcimadár' néven ismerte, mint a Romulán Csillagbirodalom legnagyobb hajóját.
Nem sokkal mellette egy másik, sokkalta kisebb felderítőhajó lépett ki álcából, és elindult a feltöltőállomás felé.
Ám a Warbird elkövetett egy hibát, amit nem engedhetett volna meg magának. Hiába, mindenkinek, így a romulán kapitánynak is vannak hibái. Ő például túlontúl elbizakodott volt, és romulán területen lévén nem sejtett veszélyt. Rosszul tette.
A hiba abból állt, hogy túl messze keringett az állomástól, amíg a másik végezte ott a dolgát. A kishajó lőtávolon kívül került.
Az űr ezt a pillanatot választotta arra, hogy két foltban is hullámzásba kezdjen. Kisvártatva egy K'Vort és egy Vor'cha jelent meg a felderítőhajóval szemben, ami rendkívüli módon tönkretette a legénységének a napját. A két klingon hajó össztűz alá vette a felkészületlen romulánt, és mire az bárminemű válaszlépést tehetett volna, már több darabban lebegett szanaszét. A klingonok eltűntek, majd egy kiálcázódás következett, ezúttal az állomás mellett.
A harmadik klingon hajó volt az. Lőni kezdte a bázist, de az ellenállni próbált.
A Warbird álcázódott, de nem volt elég gyors a rendszere; az idő közben odaérő klingonok két disztruptorlövése eltalálta mikor a pajzsai már üzemen kívül kerültek. Kisebb szikraeső fűszerezte az eltűnés hullámzását, majd a két klingon is álcázódott.
A harmadik pedig kitartóan ostromolta az állomást.
Pár másodpercig semmi más nem történt. Aztán a romulán a klingon vitéz mellett nem sokkal kiálcázódva lőni kezdte azt. Válaszképpen az őt kergető harcosok ugyancsak felfedték hollétüket, és minden udvariaskodás nélkül igen kellemetlen disztruptor- és torpedóesőben részesítették a Warbirdet.
Kifogyván a feltöltött fegyverekből a K'Vort és a Vor'cha ismét eltűnt, de ezúttal nem volt rest, és hajófalukba erőszakolt egy-egy torpedót a bázis illetve a Warbird. Eszméletlen méretű robbanás örvendeztette meg a hegyesfülűeket, minekutána a kisebbik hajó úgy gondolván, hogy neki elég erre a napra egy torpedó, apró fémforgáccsá lényegült át.
De a romulán sem állt túl jól; az össztűz hatására a pajzsán lyuk keletkezett, mit a Vor'cha nem restellt kihasználni megközelítőleg fél perc múlva. Eredményképpen mindenféle tűzoltó készülékek léptek működésbe a zöldes színből egyre inkább égett-kormos-feketébe váltó "Csillagbirodalom-büszkeségén".
Időközben a legnagyobb klingon hajó a pusztulás szélére jutott, mivel mind a bázis, mind az ellenséges hajó az ő darabokra szedésével foglalatoskodott.
De a bázis sem maradt már sokáig kellemes hely a tartózkodásra; a reaktora épp elszállni készült, mikor végre megszűnt az ostrom, hiszen az elsődleges támadó megsemmisült.
Nem sokáig örültek ennek a Warbirden, mert a Vor'cha egy jól irányzott torpedóval éppenséggel keresztüllyukasztá azt egy meglehetősen kellemetlen helyen, a romulán hajó pedig nem tudott nem felrobbanni annak hatására. Egy mentőkabin azonban mintha elhagyta volna a totális elporladás pillanata előtt.
Néhány nagyobb darab, igaz nem célzottan, de telibe kapta az eddig megmaradt klingon hajót. Annak kormányműve eme ütközéstől elveszítve működőképességét a hajót egyenesen az ugyancsak a pusztulás szélén álló állomás felé irányította.
Az itt-ott lángoló űrhajó élettelen metálteste tehetetlenül sodródott a jelen pillanatban inkább Ementáli sajtra, mint dicső romulán állomásra emlékeztető fémrakás felé. A pillanat, mikor összeérnek nem volt messze. Aztán annyira nem lett messze, hogy a találkozás bekövetkezvén dobhártyánkat szakító nyomáskülönbség rohant szanaszéjjel a történés helyszínéről. Rohant volna pontosabban, mert nem volt mit nyomáskülönbíteni. Ezért csak véghetetlenül sok fém-, műanyag-, üveg-, szövet-, klingon- és romulándarab hagyta el a nem sokkal ez előtti tartózkodási helyét.
Egy romulán mentőkabin suhant el a bolygó mellett. A már megismert Warbird kapitánya pedig megkönnyebbülten tengette unalmas perceit, hiszen valószínűleg (elárulom, hogy biztosan) egyetlen túlélője volt a fentebb leírt csatának. Ekkor a kis kabin egyik műszere pittyegésbe kezdett. Odahajolt a kapitány, és olvasta a furcsamód odakerült szöveget, mely pontosan az ő olvasástempójában termett oda, egy betű sem előbb, mint ahogy azt el tudta volna olvasni.
A szöveg a következőképpen festett:
"Ön hanyag viselkedésével nagy kárt okozott a Birodalomnak. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy ilyen kapitány legyen. Viszlát! Tal Shiar"
Épp csak ideje volt felfogni eme szavak jelentését, és elkezdeni rettegni. Fél perc múlva a mentőkabin füstté és porrá vált.
2004. nov. 13.
írta és leírta: Méhész István
