Portfóliók

Mily’ szép volt!
És mily’ szép lehetne…
Már elholt!
Csak újraéledne…

Itten, egyedül-ketten
Gondo-levegőt érzem
És kínzotok, oh! ti gaz –
Oly’ édes illathalmaz

Sokkal egyszerűbb volna
Pheromon-ignorálva
Élni csak a tudatnak
De mindig csak „majd holnap”

Én se nem könnyítek ám
Saját önmagam dolgán!
”Mi lenne ha…?” – megszólal
S fejest ugrik – jajszóval

Számítva a végkövetkezetet
Az ellen felvérteztetett
És kisebb fájások ellenére
Feltápászkod – gyönge-féle!

De a hülye állatja!
”Csak fésülöm” állítja
Úgy is indult először
És mint vártam: meggyötör.

És most kettőközt-sehol
Hol te őrület lakol
Próbálom az eszemet
Megvédeni ellened

„Mi ez?” kérdezem magam
”Ezt még nem tapasztaltam!
Atyai féltés netán?
Vagy szerelem? Ő után’?”

Kék szemek!
Oh, ha gyöngéd volna…
Szép kezek!
Kezemben nyugodna…




2004. VI. 7.
írta és leírta: Méhész István