Portfóliók
Hidnas Nar: Szerelmes vagyok a Kanalas Lányba
Első pillantásra még csak egy szép lány volt. Egy perc múlva már sokkal több. Azóta vagyok szerelmes a Kanalas Lányba.
Épp csak annyi történt, hogy jött velem szembe, a nyakában pedig medálként lógott egy kiskanál. „Jó a kanalad!” mondtam neki, mikor mellém ért, és utána is fordultam, ahogy egy férfi fordul egy csinos nő után. Meglepődött arccal nézett rám, aztán mosolyogtunk, én már tudtam, szerelmes leszek a Kanalas Lányba.
Társasággal voltam, Ő is sietett… azóta se láttam… de csak a Kanalas Lány jár a fejemben.
Szerettem már… de legalábbis azt hittem. Kedveltem a lényét, a testét, a lelkét, örömét, bánatát… De senkit nem szerettem így, mint a Kanalas Lányt.
Nevét nem tudom, nemhogy a kezét fogjam! Nem, a korát sem tudom. Egyedül azt tudom, hogy szerelmes vagyok a Kanalas Lányba.
Bárcsak utána mentem volna! Meghívni egy italra, vagy bármi ilyesmi! De nem… mert azt hittem, nem érezhetek már hasonlót egy ilyen csalódás után… Erre nem szerelmes lettem a Kanalas Lányba?!
Nem tudom a nevét, így nincs mit kiáltanom Neki, hogy megtaláljon, ha keresne! Pedig életem szerelme lehetne a Kanalas Lány.
Nem is a külsejével tűnt fel… szép volt, de nem világított. Maga a medál sem lett volna elég… Szemében csillogott a tudatos őrültek elégedett és kihívó öröme. Na ezzel fogott meg a Kanalas Lány.
Hány nővel volt dolgom azóta? Számbavenni sem lenne egyszerű. Mert Őt nem találtam meg… Mindükben Őt keresem, és Őt akarom feledni. De már csak a Kanalas Lányba vagyok szerelmes.
2007. jún. 24.
írta és leírta: Méhész István
Épp csak annyi történt, hogy jött velem szembe, a nyakában pedig medálként lógott egy kiskanál. „Jó a kanalad!” mondtam neki, mikor mellém ért, és utána is fordultam, ahogy egy férfi fordul egy csinos nő után. Meglepődött arccal nézett rám, aztán mosolyogtunk, én már tudtam, szerelmes leszek a Kanalas Lányba.
Társasággal voltam, Ő is sietett… azóta se láttam… de csak a Kanalas Lány jár a fejemben.
Szerettem már… de legalábbis azt hittem. Kedveltem a lényét, a testét, a lelkét, örömét, bánatát… De senkit nem szerettem így, mint a Kanalas Lányt.
Nevét nem tudom, nemhogy a kezét fogjam! Nem, a korát sem tudom. Egyedül azt tudom, hogy szerelmes vagyok a Kanalas Lányba.
Bárcsak utána mentem volna! Meghívni egy italra, vagy bármi ilyesmi! De nem… mert azt hittem, nem érezhetek már hasonlót egy ilyen csalódás után… Erre nem szerelmes lettem a Kanalas Lányba?!
Nem tudom a nevét, így nincs mit kiáltanom Neki, hogy megtaláljon, ha keresne! Pedig életem szerelme lehetne a Kanalas Lány.
Nem is a külsejével tűnt fel… szép volt, de nem világított. Maga a medál sem lett volna elég… Szemében csillogott a tudatos őrültek elégedett és kihívó öröme. Na ezzel fogott meg a Kanalas Lány.
Hány nővel volt dolgom azóta? Számbavenni sem lenne egyszerű. Mert Őt nem találtam meg… Mindükben Őt keresem, és Őt akarom feledni. De már csak a Kanalas Lányba vagyok szerelmes.
2007. jún. 24.
írta és leírta: Méhész István
