Portfóliók
Hidnas Nar: Hol élsz?
Nagy nehezen végre otthon! Végre leülhetsz, és kipihenheted a fáradalmakat! Unottan bekapcsolod a tévét, és nézed, hogy van-e valami jó műsor. Egy darabig érdekes, de megunod. Ekkor felállsz, lemész sétálni még mielőtt aludnál. A téren találkozol néhány ismerőssel, nem messze autók suhannak egy közepesen forgalmas úton. Beszélgetsz egy darabig velük, majd elindultok. Egyszer csak valaki követni kezdi a társaságotokat. Siettek, de az üldöző is gyorsít… Már majdnem futsz…
A űr az legvégső hat ár. Ennek véghetetlenjét járom az Enterprise csillaghajó, melynek feladatunk mindennapos új világok lefedezése, új életalakzatok, régi civilizációk elkutatása, és hogy nejusson oda, amikor klingon szétveretett Vala.
Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag keblében, s elsújtá villámit fölhö dergegekben. Ismerkedjek meg rég a történeted hatodik szareplőjének, hol Gézának vogymuk. Ez a Béla néhanap Jánosnak is volt küldve. Mostnamár az az Os nem Az, hanem Os. Még mindig értik? Kik? Hát ő. Inem. Ekkor rossz, olvassak csak nyugodtan visszább!
Os egy tökéletesen átlagos vadtulok ábrázatjával rendelkeztek, karórált egy megnézt, jött el, hgoy rá fogtok kanálni. Már tudnunk illik a színházba. Merthogy onnan nem jött a hőse. A hese mőse, nem a vese nőse, sőt a Besenyő se, esetleg csak a Pecsenyeg, vagyne tána Rántotthús, másik nevén tsak Walrus.
Mondattal, Os leléptem, hogy hamarébb kijuss, onnan indult, ahová érkezmuk. De a lámpa villogtok, mivel fehéren nem jön a vonat. Csak a tolat, és a visszautót ettötüle. Szemsíkjából tört énekünk nekrológja tökmindegy, mert Os elmene tekel ufaresz fekete-fehérházból. Sok idő elmúltam, több mint 400 éves, de Géza a házat kiszínezted, lett belőlünk színház összedőlt színrom lett, Béla még kijött a ló. Labanc egy szál se voltak ö környéken, de kuc-kuc kijött a könyökén, azt mondták élien. Os meg hallotta, mi baj történtettem, mire kuruc mindmegesz, könyék meg befoltoztam, Os ezért meg sem halt. Ellenben a magyarok. Ész nagyon olcó!
Kiscsájníz nem kapott négy nagyot arcodra, eltakarod mielőtt Os felfogja, ki ment tovább haza ludni. Mer tetszett e lőadás nekem, vándorlottak Ungarische, de ismételten nem téma, ami idevág.
Száz szó mint egy, Os hazavitte a metróval, egész Újpesttől, mire rájöttem, hogy idősíkilag eltévesztett, tehát kijavít más valószínűtlenségi koordináta egymagában de máris OK Uni verse. Nem Expanding, hade Shrinking, olszó Uni irományta, ámde mégsenem csökkenszel, csakúgy függ a létpunnyadvány hatalmas közepette. Dizájnját még nem kreálódott megfelé, dehát majcsak kialakszik, ha nem hát tévedtünk.
Hazaérvén Villam Os találkoztam Elektrom Ossal, ki Osnak Ostálytársa vant valaki, ahelyett, hogy tojásosrántotta. És este lett és reggel.
Os, a hatodik elindultak orr-voshoz, kinek kínjaik kiadta kikérdezés kínzata kivetkeztében. Mivel meztelen, kicsit szégyelljük magatok, de nem is, mert nem annyira a lát-, mint a hallvány mi magunkra vonod a figyelmeit. Német dokvány nemszép ahogy gagyog, mint sokan tudhatom, közben meg a füle alig láthatom, mivel mint már írta pirossága rózsaszínebb volt minthogy zöldség, sőt kék. Vizuálabilis tehát, hogy igen régifiú a szagember itten ugyanis zlöd füle már nem, mert kulfakit. És mond: „Honfi! Mit ér epedőöö… Os, az ágyra leülni kéne, miután megvizs.”
Os leüle vala, ágy zaj nyögt. Leíród szavai hőfősnekem, ki miatt én ezekt kimondat ve. Le. Aszond:
- Her, rí a sezlon, doktor, ha ráül.
- Isa nem problémó, ápám olasz vót, ő rámhagy Rí Sezlon – válasz érkezek a szája.
- Her, Rí Sezlon nevezend az ágya? – kér kávét tatu be teg.
- Herrrry? Gondolatja felmerült se nem, dejszen értelmét se – aszondta megefele őtet a bölcs hátizé.
- Hátakkor, mi baj volt vele? – kérdezem áll a potja neki hogy milyen.
- Egy szál aranyvirág, mint a macskát nem találsz, ámbár zörög a zsír áf mikor bagzik – értelemest megnyög réglent orv Osunk, pedig mármostan nemOs beszél. Mert Lhallgat.
Dolga végzete hogy sűrűség, elkuttyog felé hazája ismételten Néhanap JánOs. Hasha még letűnt mi még felse, ekkor most megmutatod, miből volt nevem a fölyhősnek. Így születttem.
Ismét a tér, az ismerősökkel. Hogy kerültél ismét ide?! Jönnek, kergetnek, de mégis ez jobb. Aztán megunják, és ott vagy, ahol mindig is szerettél volna lenni. Színes, amit látsz, olyan valóságos. De hisz’ ilyen hely nincs!!!
Vekker csörög, haló hörög, görög vétóba száll,
Jó szagra gyűl a kis család: Te tetted ezt! Király!
Parasztfelkelés a nap kezdetekor ismételten megesett, indult is a tapsoló ma lomtalanítás lesz a kör nyéken trigonometria mellékén. És így mene ez sokáig, és nem tudhatjuk senki már, hol jobb és miért, de mégis eligazodni és túlélni vágy.
2004. ápr. 20.
írta és leírta: Méhész István
A űr az legvégső hat ár. Ennek véghetetlenjét járom az Enterprise csillaghajó, melynek feladatunk mindennapos új világok lefedezése, új életalakzatok, régi civilizációk elkutatása, és hogy nejusson oda, amikor klingon szétveretett Vala.
Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag keblében, s elsújtá villámit fölhö dergegekben. Ismerkedjek meg rég a történeted hatodik szareplőjének, hol Gézának vogymuk. Ez a Béla néhanap Jánosnak is volt küldve. Mostnamár az az Os nem Az, hanem Os. Még mindig értik? Kik? Hát ő. Inem. Ekkor rossz, olvassak csak nyugodtan visszább!
Os egy tökéletesen átlagos vadtulok ábrázatjával rendelkeztek, karórált egy megnézt, jött el, hgoy rá fogtok kanálni. Már tudnunk illik a színházba. Merthogy onnan nem jött a hőse. A hese mőse, nem a vese nőse, sőt a Besenyő se, esetleg csak a Pecsenyeg, vagyne tána Rántotthús, másik nevén tsak Walrus.
Mondattal, Os leléptem, hogy hamarébb kijuss, onnan indult, ahová érkezmuk. De a lámpa villogtok, mivel fehéren nem jön a vonat. Csak a tolat, és a visszautót ettötüle. Szemsíkjából tört énekünk nekrológja tökmindegy, mert Os elmene tekel ufaresz fekete-fehérházból. Sok idő elmúltam, több mint 400 éves, de Géza a házat kiszínezted, lett belőlünk színház összedőlt színrom lett, Béla még kijött a ló. Labanc egy szál se voltak ö környéken, de kuc-kuc kijött a könyökén, azt mondták élien. Os meg hallotta, mi baj történtettem, mire kuruc mindmegesz, könyék meg befoltoztam, Os ezért meg sem halt. Ellenben a magyarok. Ész nagyon olcó!
Kiscsájníz nem kapott négy nagyot arcodra, eltakarod mielőtt Os felfogja, ki ment tovább haza ludni. Mer tetszett e lőadás nekem, vándorlottak Ungarische, de ismételten nem téma, ami idevág.
Száz szó mint egy, Os hazavitte a metróval, egész Újpesttől, mire rájöttem, hogy idősíkilag eltévesztett, tehát kijavít más valószínűtlenségi koordináta egymagában de máris OK Uni verse. Nem Expanding, hade Shrinking, olszó Uni irományta, ámde mégsenem csökkenszel, csakúgy függ a létpunnyadvány hatalmas közepette. Dizájnját még nem kreálódott megfelé, dehát majcsak kialakszik, ha nem hát tévedtünk.
Hazaérvén Villam Os találkoztam Elektrom Ossal, ki Osnak Ostálytársa vant valaki, ahelyett, hogy tojásosrántotta. És este lett és reggel.
Os, a hatodik elindultak orr-voshoz, kinek kínjaik kiadta kikérdezés kínzata kivetkeztében. Mivel meztelen, kicsit szégyelljük magatok, de nem is, mert nem annyira a lát-, mint a hallvány mi magunkra vonod a figyelmeit. Német dokvány nemszép ahogy gagyog, mint sokan tudhatom, közben meg a füle alig láthatom, mivel mint már írta pirossága rózsaszínebb volt minthogy zöldség, sőt kék. Vizuálabilis tehát, hogy igen régifiú a szagember itten ugyanis zlöd füle már nem, mert kulfakit. És mond: „Honfi! Mit ér epedőöö… Os, az ágyra leülni kéne, miután megvizs.”
Os leüle vala, ágy zaj nyögt. Leíród szavai hőfősnekem, ki miatt én ezekt kimondat ve. Le. Aszond:
- Her, rí a sezlon, doktor, ha ráül.
- Isa nem problémó, ápám olasz vót, ő rámhagy Rí Sezlon – válasz érkezek a szája.
- Her, Rí Sezlon nevezend az ágya? – kér kávét tatu be teg.
- Herrrry? Gondolatja felmerült se nem, dejszen értelmét se – aszondta megefele őtet a bölcs hátizé.
- Hátakkor, mi baj volt vele? – kérdezem áll a potja neki hogy milyen.
- Egy szál aranyvirág, mint a macskát nem találsz, ámbár zörög a zsír áf mikor bagzik – értelemest megnyög réglent orv Osunk, pedig mármostan nemOs beszél. Mert Lhallgat.
Dolga végzete hogy sűrűség, elkuttyog felé hazája ismételten Néhanap JánOs. Hasha még letűnt mi még felse, ekkor most megmutatod, miből volt nevem a fölyhősnek. Így születttem.
Ismét a tér, az ismerősökkel. Hogy kerültél ismét ide?! Jönnek, kergetnek, de mégis ez jobb. Aztán megunják, és ott vagy, ahol mindig is szerettél volna lenni. Színes, amit látsz, olyan valóságos. De hisz’ ilyen hely nincs!!!
Vekker csörög, haló hörög, görög vétóba száll,
Jó szagra gyűl a kis család: Te tetted ezt! Király!
Parasztfelkelés a nap kezdetekor ismételten megesett, indult is a tapsoló ma lomtalanítás lesz a kör nyéken trigonometria mellékén. És így mene ez sokáig, és nem tudhatjuk senki már, hol jobb és miért, de mégis eligazodni és túlélni vágy.
2004. ápr. 20.
írta és leírta: Méhész István
